Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

192 Az országgyűlés képviselőházának Kérem, méltóztassék a címet és a szóban levő rovatot változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltóztatik-e a 2. cím 1. rovatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 2. cím 2. rovata. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Petrovics György jegyző: (olvassa): 2, rovat. Előleg a községi-, kör- és segédjegyzők illetményeire 464.720 P. Madarász Elemér! Madarász Elemér: T. Ház! A belügymini ster ur a költségvetés általános vitájánál tartott beszédében, de az imént is rámutatott a községek háztartásának súlyos helyzetére, különösen a vármegyei hozzájárulás terhével és a keresetiadó összegének aránytalanságával kapcsolatban. Bátor vagyok egy aránylag csekély jelentőségű, de egyes községeket, különösen a szerényebb háztartásu községeket mégis érzékenyen érintő kérdésekre rámutatni. Az 1926. évi VII. te. 12. §-a feljogosítja a kultuszminister urat arra, hogy az állami iskolák dologi kiadásait a községekre ruházza. Ai kultuszminister ur költségvetésének 19. címében a bevétel 1. rovata alatt egy 476.000 pengős tételt látunk. Ennek az összegnek bevétele ugy kontemplálodik, hogy a dologi kiadások magasabb összegben vannak kivetve, mint amennyiben azokra tényj

eg szükség van és ezeknek a maradványa irányoztatik elő a kultusztárcánál bevételképen. Meg vagyok róla győződve, hogy az állam alig teljesíthet hasznosabb beruházást, mint amilyen a népoktatás fentartása és emelése, mégis egyes községek, különösen a kisebb bevételű községek amúgy is nehezen fentartható háztartása szempontjából arra kérem a belügyminister urat, méltóztassék a kultuszminister urnái odahatni, hogy a községek hozzájárulását csak a tényleges kiadások erejéig vegye igénybe és amennyiben felesleg mutatkoznék, méltóztassék ugy intézkedni a kultuszminister iirnál. hogy az a község" pénztárába visszautaltassék. Egyébként a tételt elfogadom. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan nyilatkozni! Scitovszky Béla belügyminister: T. Képviselőház! Magam is tapasztaltam, hogy nemcsak a kultusztárca részéről, hanem a többi tárcák részéről is olyan terhekkel terhelik meg a községi háztartásokat, a belügyminister felügyeleti jogkörének elkerülésével, — természetesen nem szántszándékkal, — hogy ezekkel a kérdésekkel én máris foglalkozom, mert lehetetlen a felügyeletet foganatositanom, r ha a többi tárcák részéről meg van a lehetősége annak, hogy a belügyi kormányzat meghallgatása nélkül ilyen terheket róhassanak az egyes községekre. A megállapodás tehát ebben megtörtént és ezt majd a háztartási törvényben kidomborítani is kivánom olyan formán, hogy minden néven nevezendő megterheltetés csak a belügyminister meghallgatásával eszközölhető; (Helyeslés.) Különben teljes lehetetlen^ a háztartásokban áttekintést nyerni és azt a célt elérni, amely elsősorban a községek érdekeit kell. hogy szem előtt tartsa. (Ugy van! Ugy van!) Ha akár a belügyi tárca, akár a többi 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. tárcák valamelyike terheli meg a község háztartását anélkül, hogy erről kölcsönösen tudomással bírnának, nem tudjuk a célt biztositani, amelyet maga a törvény is biztosítani kivan és amelyet mi is elérni kívánunk az uj háztartási törvényben. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a magam részéről a községek érdekeit legelsősorban szem előtt tartva és honorálva az ennél a kérdésnél számlbajöhető többi tényezők kívánságait is, igyekezni fogok ezt a kérdést közmegelégedésre ugy megoldani, hogy a kulturáli célok is — akár útépítési, akár más mindenféle neveltetési célok — és a községeik haladása is harmóniába kerüljenek, és a községeknek Jehetőleg mindenre kerülhessen a maguk adófilléreiből; ahol pedig nincs meg erre a lehetőség, ott egy alapnak létesítésével a szegény községek megfelelően segélyeztessenek. Ezt kívántam a képviselő ur felszólalásával kapcsolatban megemlíteni és kérem, méltóztassanak a tételt változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobbfelől) . Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 2. rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 3. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Petrovics György jegyző (olvassa): XI. Vármegyei számvevőségek. 3. rovat. Személyi járandóságok 1,475.100 P, Gyömörey István! Gyömörey István: T. Ház! Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy amikor a, vármegyei számvevőség, a járási számvevőség kérdéséhez fel óhajtok szólani, engem nem a főszolgabiró kollégáim kértek meg. Azt, hogy a f oszol gabirák közt mozgalom volt, csak véletlenül, tegnap tudtam meg. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ennek az országnak gyors és jó közigazgatása legyen. A járási számvevőség központositása pedig feltétlenül összefügg ezzel a kérdéssel. Én aláírom az igen t. minister urnák ebben a kérdésben tett minden kijelentését. Az igen t. minister ur meggyőződhetik arról, amit felhozok, ha bekéri Zala vármegyétől az a felterjesztésemet, amelyet akkor tettem., amikor a járási számvevőséget elvitték. Akkor abban határozottan kiemeltem, hogy nekem nem szakközegre van szükségem, hanem munkaerőre. (Strausz István: Arra is!) Ennek a járási számvevőségnek megszüntetése tulajdonképen ^ a vármegyei tisztviselői kar második szanálása volt. mert egy munkaerővel kevesebb lett a főszolgabírói hivatalban. Ma már a főszolgabírói hivataloknak személyzettel való dotálása olyan, hogy az a mai kor igényeinek nem felelhet meg, Mert egy járást, amelynek székhelye 7000 lakosú nagyközség és amely járásnak ezenkívül még 12 vagy 14 körjegyzősége van, 30—40 ezer lakossal, egy főszolgabiró, egy szolgabíró, egy írnok), egy díjnok eladminisztrálni 'képtelen. Adminisztrálni lehet ugyan, mert azt is tapasztaltam, hogy kétféle adminisztráció van. Láttam főszolgabirákat, akiknek munkája abban merült ki, hogy az alispáni rendeleteket pontosan, lelkiismeretesen, adott határidőkre végrehajtották. Viszont a rendes közigazgatásnál az olyan főszolgabiró munkájának, aki lelkiismeretesen 'ellátja feladatait, az a munka, amit a felső hatóságok adnak, legfeljebb ^egy tizedrészét képezi. A minister ur beszédében rámutatott arra, hogy hajlandó munkaerőt rendelkezésre bocsátani. Amikor én felszólalok