Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-158
Az országgyűlés képviselőházának 1 egyezésével történt volna, holott ebben az egész dologiban tévedés van, mert mihielyest meglátta az emléktáblát, azonnal tiltakozott nevének két olyan predikátummal valói feltüntetése ellen, amelyek őt nem illetik meg. A másik kérdés az volt, hogy Szolnok rendezett tanácsú város polgármestere és egy-két tisztviselője ellen fegyelmi eljárás indíttatott Ez az ügy az illetékes fórum előtt van. s ezért most ezzel az üggyel nem kívánok foglalkozni. Meg vagyok arról győződve, hogy az illetékes fórum is mindenesetre oda fog törekedni és hatni, hogy ez az egész kérdés törvényes utón bonyolittassék le és ha hibázott valaki, az a maga büntetését abban a mérvben, amely mérvben hibázott, el is vegye. Ezeket kívántam az általános vitában felemiitett kérdésekre vonatkozólag még felhozni. Még csak Berki Gyula képviselőtársamnak egy a saját személyére vontakozó megállapítására kívánok kitérni, amely azt tartalmazta, mintha detektívek kisérték volna a>>ból az alkalomból, hogy az egységespártból kilépett. (Rassay Károly: Kezdő ellenzékit még irritál az ilyesmi!) Erre vonatkozólag intézkedést nem adtam ki és a ministerium nem tett erre vonatkozólag intézkedést. Mi nem fektettünk arra súlyt és nem akarjuk senkinek nagyságát még avval is talán növelni, (Derültséo jobbfelől.) hogyha valaki kilép az egységespártunkból és tisztességgel, becsülettel átmegy az ellenzéki pártba, akkor azt mindjárt olyan egyénnek tüntessük fel, hogy magával a kilépéssel óriási veszedelmet jelentene pártunkra. A legtávolabbról sem áll az, hogy akár az én részemről, akár az államtitkárom, akár a ministerium részéről ebben a vonatkozásban bármiféle intézkedés történt volna. (Sándor Pál: Nekünk sokáig volt részünk benne!) Másik panasza az volt, hogy az ő beszámolója alkalmával feltétlenül centrális intézkedésnek kellett történnie, mert ott olyan nagy karhatalom vonult fel, amelyet a gyűlés egyáltalában nem tett szükségessé. Kijelentem, hogy a ministeriumban abszolúte nem tudtuk, hogy a képviselő ur beszámolót tart; tehát nem is intézkedhettünk abban az irányban, hogy ez a nagy karhatalom felvonuljon. Hogy a hatóságok mennyiben látták szükségesnek ezen karhatalom felvonultatását, (Sándor Pál: Magánszorgalomból!) azt nem is tartottam szükségesnek megállapítani, de a magam részéről kijelentem, hogy indokolatlanul nem tartom szükségesnek ilyen nagy karhatalom felvonultatását. (Rassay Károly: Miért mondja azt, hogy indokolatlanul 1 ?!) Ha indokolt, ha szükséges, nékem is kötelességem, a hatóságnak is kötelessége megtenni; indokolatlanul azonban nem tartom szükségesnek. Áttérve a ma elhangzott felszólalásokra, ismételten felvetődött a községi háztartások kérdése. Az általános -vita során ebben a kérdésben nyilatkoztam és kijelentettem, hogy én Programm ómba vettem a községi háztartások kérdésének megoldását, esetleg kapcsolatban egy községi reformtörvénnyel is. Ma nagyon nehéz ezekben a kérdésekben rendeletileg intézkedni, hiszen törvényes rendelkezések állanak fenn de maga a szisztéma az, amelyet, a képviselő ur kifogásolt. A vármegyék által igényelt Összegek, netto összegek; ezeket az összegeket az illető községek netto tartoznak beszolgáltatni. Ez teszi lehetetlenné, hogy rendeleti utón adjunk ki intézkedéseket, amelyek különben sem vezethetnének megfelelő eredményre, mert a költségvetéseket ilyen esetekben lehetetlen volna 8. ülése 1928 április '24-én, hedden. 191 megállapitani. Hiszen ha egy vagy több község akármilyen kár esetén, — akár tűzvész, akár pedig fagy vagy aszály esetén — az adó leszállítása folytán nem tudná ezeket az összegeket beszolgáltatni, akkor a vármegyének kellene megfelelően gondoskodnia arról, hogy ezeket az összegeket a többi községre újra kivessék, ami megint olyan munkát róna a községekre és magukra a vármegyékre is és olyan messzi időkre tolnák ki ezeknek az öszegeknek beszolgáltatását, hogy ez lehetetlenné tenné a vármegyék háztartásának exisztálását. Én más módon gondolom és kivánom majd ezeket a kérdéseket megoldani, amelyek természetesen még csak megbeszélés tárgyát képezik nálam. Mondom, teljesen tudatában vagyok annak, hogy a jelenlegi szisztéma mellett nem maradhat fenn a mai állapot, mert ez a községek háztartását katasztrofálisan fenyegeti. (Ugy van! jobbfelől.) Ismerem és tudom ezt a helyzetet, épen azért törvényileg kívánok ezeken a dolgokon segíteni. Rendeleti utón csak egyes esetekben kivánok beavatkozni, nem is általánosan, hanem olyan kirívó példák adódnak elő, amelyekkel foglalkozni kell. Hogy milyen irányban és hogyan fog ez történni, mindig a konkrét eset lesz az, amely ezt elő fogja írni. Madarász igen t. képviselőtársain felhozta a vármegyei altisztek vasúti kedvezményügyét, rámutatván arra a diszparitásra, hogy az állami altiszteknek nincs vasúti igazolvány kedvezményük. Utána fogok nézni a kérdésnek, mert őszintén szólva, nem vagyok kellőleg tájékozódva, van-e nekik vagy nincs ilyen kedvezményük. A régebbi időben — ugy emlékszem — egy-két utazásra volt ilyen kedvezményük s abban a hiszemben voltam, hogy ez ma is megvan. Minthogy azonban a képviselő ur tájékozódott ebben a kérdésben és azt állítja, hogy nincs ilyen kedvezményük, meg fogom vizsgálni a kérdést és ha tényleg van ilyen diszparitás, igyekezni fogok ezen segíteni, bár előre is jelzem, hogy igen nagy nehézségekkel fogok találkozni a kereskedelemügyi minister urnái, mert hiszen ezt a kérdést nemrégiben rendezte^ a kormányzat s. akkor inkább visszafejlesztő, mint kiterjesztő tendencia uralkodott. Kálmán Jenő igen t. képviselőtársam és barátom felvetette Siófok kérdését és • tőlem kategorikus, határozott választ kívánt. Érdemben nem adok, mert nem adhatok, kategorikus választ, minthogy nem ismerem az ügyet. Ha foglalkoztam volna ezzel a kérdéssel, talán nyilatkozhatnám. De a kérdést nem ismerem és igy nem vagyok abban a helyzetben, hogy evvel a kérdéssel foglalkozhass am. Költségvetési beszédemben azonban kijelentettem, és kifejtettem azt a nézetemet, hogy igenis ott, ahol adminisztracionális szempontok elsőrendű szükséggé teszik, hogy ilyen vármegyei kiigazítások eszközöltessenek, én ezektől a kiigazításoktól adminisztracionális szempontokból nem zárkózom^ el, mert lehetetlen, hogyha valaki egy-két lépésre ott lehetne minden hivatalnál, dea helytelen beosztás folytán 120 meg ?.00 kilométereket kelljen mennie, hogy a maga hivatali hatóságait elérje. Itt nem ilyen adminisztracionális kérdésről van szó, hanem két fürdőhelynek a rivalitásáról, hogy tudniillik Siófok vagy pedig Vilma-telep legyen-e az, amely a kormány részéről megkapja azt a bizonyos lökést, a maga óhajtott fejlődésének lehetőségéhez szükséges. Nem ismervén ezt a kérdést ebben a részében, nincs módomban, hogy nyilatkozatot tehessek.
