Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

190 Àz országgyűlés képviselőházának Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a napirenden levő tárgyhoz közeledni. Kálmán Jenő: Azonnal a napirendhez fogok közeledni. (Derültség:) Ugy áll a dolog, hogy én nagyon jól tudom azt, hogy ez a kérdés szorosan véve talán nem tartoznék ehhez a rovathoz, de bizonyos vonatkozása megvan azon a réven, mert itt a községekről és a törvényhatóságokról van szó, ez pedig nagyon lényeges dolog. Ezért csak arra kérem az igen t. belügyminister urat, szíveskedjék ebben a kérdésben határozott nyilatkozatot tenni, mert ez a bizonytalanság mindkét hely fejlődését nagyon befolyásolja és alkalmas arra, hogy valóban megbénítsa azok fejlődését, kérem továbbá a minister urat, hogy azt a nyugtalanságot, amelyet ez a kérdés kiváltott esillapitsa le. A tételt elfogadom, (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik^ Petrovics György jegyző: Senki sines feliratkozva. Elnök: Kivan még valaki szólni*? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister urat illeti a szó. Scitovszky Béla belügyminister: T. Képviselőház! Az általános vita bezárása után tartott felszólalásomban szánt szándékkal nem tértem ki két kérdésre, mégpedig azért, mert egyrészről vártam, hogy az illető képviselő ur, akinek a felszólalására reflektálni kivánok, alkalmat fog keresni magának arra, hogy tévedését beismerje, másrészről pedig azért, mert magam sem voltam azokban az ügyekben kellőleg tájékozva, információkat kellett tehát beszereznem, hogy a valóságnak megfelelőleg tájékoztathassam ezekben az ügyekben az igen t. Házat. Ezek megvilágítása után rá fogok térni az imént elhangzott néhány felszólalásra. Az egyik felszólalás Kabók igen t. képviselőtársam felszólalása volt, aki mereven ragaszkodott ahhoz az állitáshoz, hogy a belügyminister rendelkezési alapjára elő volt irányozva 174.220 pengő és ez túllépi a múlt évi előirányzatot 38.000 pengővel. Én közbeszólás formájában felhivtam a t. képviselő ur figyelmét arra, hogy ez az állítása téves és a valóságnak nem felel meg. Mindennek dacára a képviselő ur azt állitotta, hogy ő megállapította ezt és hogy ez ő szerinte ennyi; sőt még felolvasott egy indokolást is, amellyel szintén ezt a látszatot akarta kelteni, miután nem mondotta meg, milyen indokolásról van szó. Én súlyt helyezek arra

? különösen a magam tárcáját és személyét illetőleg, hogy mi a vitánkat teljes korrektséggel bonyolítsuk le és kérem is, hogy méltóztassanak minden adatra hűségesen hivatkozni, mert különben lehetetlen köztünk a korrekt harc. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha ez a lehetőség nem adatik meg nekem, egyáltalában le fogok mondani a harcról azokkal a képviselőtársaimmal szemben, akik nem méltányolják ezt az én álláspontomat. Mégis csak lehetetlenség a közvéleménybe olyan falzumokat beállítani akarni, amelyek a valósággal homlokegyenest ellentétben vannak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Én vártam, liogy a képviselő ur a figyelmeztetés után belátva, hogy tévedett, ezt férfiasan be is fogja ismerni. Az eddigi tárgyalásnál is megvolt már ennek a lehetősége, de ez a korrekció nem történt meg. Amit a képviselő ur állított, az a valóságnak nem felelt meg. Nem tudom, hogy a képviselő ur beszédét maga készitette-e vagy más, 158. ülése 1928 április 24.-én, kedden. de rám mindenesetre azt a benyomást tette, hogy ő adatokat kapott, amelyekkel maga sem volt egészen tisztában. Méltóztassék meggyőződést szerezni, én az idén rendelkezési alapomat nem emeltem. Tavaly emeltem, nem 38.000 pengővel, hanem — ha jól emlékszem — 69.000 pengővel. A képviselő ur tévedésére én is rájöttem. A képviselő ur tévedése abból eredt, hogy én az 1926/27. évi költségvetésben előirányzott költségvetési tételemet pót hitellel 38.000 pengővel kénytelen voltam emelni a szükséghez képest és az 1926/27. évi zárszámadásban foglaltatik az az indokolás, amelyet a képviselő ur felolvasott. Természetesen ennek a két tételnek: mint a mostani költségvetésnek és az 1926/27. évi zárszámadásnak egybevétele téves kiindulási pont. A t. képviselő ur — ugy látszik — nem volt kellőleg tájékozva, vagy nem nézett utána az adatoknak és igy került bele ez a tévedés beszédébe. A rendelkezési alapokat mindig szeretik kifogásolni, de legalább a kritikával szemben az a legkisebb követel meny, hogy helyes adatokon alapuljon. . A másik, amire reflektálni kivánok, Szilagyi Lajos t. képviselőtársam felszólalásának az a személyi vonatkozású része, amelyet Szolnok vármegye főispánja, Almássy Sándor főispán urnák személyével hozott kapcsolatba. En akkor nem voltam az ügyről kellőleg tájékoztatva, azért nem is szóltam erről. Én ismerem a képviselő ur és a főispán ur közötti személyi antagonizmust és sajnálom, hogy a képviselő ur ilyen lelki állapotban idehozta ezt a kérdést a Ház elé, anélkül,, hogy a való tényállásról igyekezett volna meggyőződést szerezni. Tény az, hogy amikor Almássy Sándor Bihar vármegye főispánja volt, az ő főispánságának ideje alatt épült ott fel az uj vármegyeháza. A régi tradicionális szokásnak megfeleíőleg emléktáblát illesztettek be a vármegyeháza falába és ezen az emléktáblán természetesen feltüntették a főispán urnák nevét is, mint akinek idejére esatt az épület emelése, mégpedig két oly predikátummal tüntették fel, amelyek a főispán ur nevét nem illetik meg. Amikor ezek történtek, a főispán ur nem volt Bihar vármegyében, de amikor visszatért székhelyére és látta ezt a táblát, azonnal kifogást emelt az ő nevének két ilyen predikátummal való ellátása ellen, mégpedig az akkori főszolgabírónál, aki nála titkári teendőket végzett s aki jelenleg, azt hiszem, a vármegye alispánja. Hogy a vármegye nem gondoskodott ennek a táblának megfelelő kiigazítása iránt, — hogy miért, nem tudom, ez már abba az időbe esett volna, amikor Almássy Sándor nem volt Bihar vármegye főispánja — ebből a jelentéktelen kérdésből nem lehet konklúziókat levonni olyan beállítással, amely elvégre az, illető egyéniségére sértő lehet. Nagyon sajnálom, hogy ez^ megtörtént, különösen azért, mert ismerem a képviselő ur és a főispán ur között ezt az antagonizmust is és sajnálom, hogy ilyen csekélységből kifolyólag, amely igazán nem alkalmas arra, hogy azzal a nyilvánosság foglalkozzék, ilyen kérdésben állíttatik be az én igen érdemes főispánom, aki egyébként mindig a legnagyobb odaadással és lelkiismeretességgel teljesítette ugy Bihar vármegyében, mint teljesiti. jelenleg is Szolnok vármegyébe a maga hivatását és kötelességét. Kötelességemnek éreztem, hogy ezt az elégtételt erről a helyről a főispán urnák megadjam, különösen azért is, mert az ügy olyan inszinuációval, olyan beállításban adatott elő, I mintha ez a főispán ur tudtával, sőt talán bele-