Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

As országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1928.április 24-én, kedden. 189 vezményben, amelyben a hasonló állású állami szolgálatban álló egyének részesülnek. Az volna tehát a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék a kereskedelemügyi minister urnái közbenjárni, hogy ezek az emberek is megkapják ugyanezt a kedvezményt. Megnyugtatásul merem állítani, hogy ezek az emberek nem fogják gyakran igénybevenni az Államvasutakat, miután anyagi helyzetük és szolgálatuk nem engedi meg azt. hogy derüre-borura utazzanak. Ez a kedvezmény részükre azért volna fontos, hogy többnyire falun lakó családjaikkal érintkezhessenek és maguknak élelmet behozhassanak. Ez volna tiszteletteljes kérésem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kálmán Jenő! Kálmán Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Lajos t. képviselőtársam a legutóbbi ülésen a belügyi tárca általános vitája során egyebek között beszélt a Veszprém vármegye és Somogy vármegye határát elválasztó, a Sió mentén fekvő Balatonkiliti mellett levő Vilma-telep és Siófok kérdéséről. Egyebek között a következőket mondotta (olvassa): »A község ólén menekült ember áll, aki a cselekvésnek, az akarásnak, a tisztviselőig kötél ességteljesitésnek, buzgóságnak, tehetségnek és szorgalomnak mintaképe, ott áll sok feladat előtt és meg van bénitva egyszerűen amiatt a közigazgatási lehetetlenség miatt, hogy Siófokot a Sió-csatorna Veszprém vármegyére és Somogy vármegyére osztja.« Majd ezt mondja: »Ez a helyzet ellentétben áll a közérdekkel és ezen változtatni kell. A belügyminister ur bölcsesége majd el fogja dönteni, hogy ez a kérdés hogyan oldassék meg.« Ennél a tételnél, miután közérdekű szempont az, hogy a vármegyék és községek határai állandósittassanak, illetőleg azok időszakonként és koronként ne bolygattassanak, vagyok bátor ezt a kérdést felvetni abból az okból is,— és különösen abból az okból— hogy ez a kérdés már régóta vajúdó kérdés és nem ennek a két telepnek, ennek a két fürdőnek kérdése csupán, hanem kérdése Somogy és Veszprém vármegyéknek. Veszprém vármegye már 1913-ban kérelmezte és az akkori belügyminister el is rendelte ennek a kérdésnek a két vármegye között való tárgyalását. Ez a kérdés azonban a tárgyalásoknál tovább nem jutott el. Majd 1924-ben Veszprém vármegye újólag felvetette ezt a kérdést, hozott olyan értelmű határozatot, amelyben a belügyminister urat arra kéri, hogy törvényhozási utón — mint ahogy ezt a kérdést máskép rendezni nem is lehetne — vigye a kérdést döntés alá, mégpedig olyan értelemben, hogy a Somogy vármegyéhez tartozó Vilma-telepet a hozzátartozó szőlőkkel egészen a Foki-pusztáig közigazgatásilag Veszprém vármegyéhez csatoja át. Somogy vármegye annakidején a legmerevebb, a leghatározottabb visszautasító álláspontot foglalta el, úgyhogy a belügyminister ur hivatali elődje ezt a kérdést egyszerűen félre is tette, illetőleg olyan értelmű határozatot hozott, hogy e tekintetben a törvényhozásnak törvényjavaslatot benyújtani nem kivan. A múlt esztendő júniusában Veszprém vármegye újólag felvetette ezt a kérdést, egy ujabb közgyűlési határozattal kérte ennek a területnek átcsatolását anélkül, hogy a vármegye alispánja, a vármegye vezetősége szükségét látta volna, hogy Somogy vármegyével e tekintetben még_ csak érintkezést is keressen. De nemcsak igy járt el, hanem annyira elzárkózott egy talán ildomosabb és talán helyesebb megoldási módtól, hogy még a közgyűlési határozatnak betekintését sem engedte meg, úgyhogy nekünk egyedül a belügyministeriumban nyilott arra módunk, hogy a közgyűlési határozatba betekinthessünk. Somogy vármegye közgyűlése a múlt év augusztusában foglalkozott ezzel a kérdéssel és olyan értelmű határozatot hozott, hogy ennek a kérdésnek még csak tárgyalásába sem hajlandó Veszprém vármegyével belemenni. Én nem gondolom, de talán Veszprém vármegye sem hiszi, hogy ilyen merev, határozott visszautasítással szemben a belügyminister ur, illetőleg a törvényhozás arra az álláspontra helyezkednék, hogy talán kényszereszközök alkalmazásával Somogy Vármegyének, annak a Vilma-telepnek minden akarata ellenére is, az évezredes határt megváltoztassa a két vármegye közt. Mert hiszen amikor a vármegyének másik részén, a déli részén a Dráva-folyót még azok is elfogadták országhatárnak, — nem vármegyehatárnak, hanem országhatárnak — akik nekünk a trianoni és az egyéb szerződések folyamán nem magyar lélekkel szabtak határt, kizártnak tartom, hogy a két vármegye között az ezeresztendős határt az érdekeltek minden ellenzése dacára erőszakos úton-módon megváltoztatnák. Régi vágya, régi álma ez Veszprém vármegyének is, Siófoknak is és hármas okkal igyekszik ezt megindokolni. Először rendészeti okokkal támogatja, azután általános közigazgatási pénzügyi és ezzel kapcsolatos egyéb közigazgatási okokkal, végül Siófok balatoni fürdőnek fejlesztése szempontjából kéri ennek megvalósitását. Ami a rendészeti okokat illeti, ebben a tekintetben panaszra ok egyáltalában nem is volt, de nem is tudom elképzelni, ha volnának ott rendészeti kérdések megoldandók, hogy a siófoki községi rendészet ugyan mit segithetne ezen a dolgon. Ami pedig a közigazgatási pénzügyi és az általánlos közigazgatási szempontokat illeti, ugy áll a dolog, hogy az a Vilma-telep, amely Balatonkilitihez tartozik és Somogy vármegye tabi járásának egyik legszebb fejlődést Ígérő pontja, sokkal inkább megközelitheti a járási székhelyet, megközelitheti Tabot és megközelitheti a. vármegyei székhelyt, Kaposvárt, mint a siófoki járás székhelyét, Enyinget, vagy Veszprém vármegye székhelyét, Veszprémet. Ami pedig a Balaton fejlesztésének szempontját illeti, különösen pedig Siófok fejlesztésének szempontját, elismerem, hogy Siófok fejlődésképes hely, azonban nem ismerem el azt, hogy a Balaton-kultusznak ez volna a gyöngye, a vágya és ideálja. Ellenben nagyon lényeges és igen nagy súlyt helyezek arra, hogy e szép fejlődést igérő és szép fejlődésnek induló telepet, ahol egy kész fenyvesnek elparcellázásával körülbelül 300 villatelep parcelláztatott el, rohamos épitkezés indült meg, ahol a község mindent elkövet annak fejlesztése érdekében, csupán azért, hogy Siófoknak ujabb adóalanyokat teremtsünk, nem volna helyes a vármegye határát is e miatt megváltoztatni. Mert ugy áll a dolog, hogy épén azok alapitották meg ezt a Vilma-telepet és fürdőteleppé is azok tették és azok látogatják, akik Siófok lármájától, annak bábeli forgatagától, annak kevésbé disztingvált szellemétől irtóznak ós csendesebb, családiasabb, olcsóbb fürdőzést, pihenést óhajtanak, különösen a mi középosztályunknak igen értékes, de szerényebb vagyoni és jövedelmi viszonyai között élő családjai azok, amelyek ezt felkeresik és amelyeknek ez kedves tartózkodási és fürdőhelyük. 27*