Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. 173 akik ilyen ügyekben a minister ur hozzájárulását kérik, sürgősebben előterjeszthessék ezeket az aktákat, hogy az érdekelteknek ne kelljen hosszú hónapokig várniok, mert ez mélységes kárt okoz nekik. Befejezésül még egyet. Ezt csak jellemzésül kivánom felhozni a beszédem elején elmondottakhoz, ahhoz, hogy a belügyminister ur egyes vidéki urak szempontjából ur a belügyministériumban, künn azután a vidéken az illetékes hatósági urak az urak valóban, mert ha nem így volna, ha nem ez a gondolat vezérelné a vidéki hatóságokat, akkor nem volna szabad olyan esetnek is megtörténnie, amilyen esetről majd most emlitést teszek vagy legalább is nem volna szabad megtorlatlanul történni ilyen eseteknek. A pomázi járás főszolgabírójánál Armai Lajos pócsmegyeri főjegyző ellen a község lakossága még 1922 ben panaszt emelt. A panasz súlyos volt; arról szólt, hogy a főjegyző a felekkel gorombán bánik, szidalmazza a teleket, sőt több esetben meg is verte a hozzá forduló panaszosokat. Ez volt a panaszok egyik része, a panaszok másik része pedig arra vonatkozott, hogy a hatósági inségliszt kiosztásánál, amelyet a főjegyző végzett, meg nem engedett díjakat szedett be, a kiosztott ingyen cipőnél pedig a legszegényebbektől is 50.000 koronát vasalt be. A főjegyző ur tehát maga olyan cipőkért, amelyeket ingyen osztottak ki ott árvák és szegények között, jogosulatlanul 50.000 koronát vasalt be páron kint. A feljelentésre természetesen megindult a főjegyző ellen a vizsgálat. A pomázi járás főszolgabírójánál a főjegyzőt fegyelmi vétségben hibásnak találták első fokon és pénzbüntetésre Ítélték. A második fokon Pest vármegye alispánja megváltoztatta az elsőfokú határozatot, a főjegyzőt csak hivatali mulasztásban találta vétkesnek és ezért megdorgálta. Mit tesz ilyenkor egy a maga dolgában biztos főjegyző ? Elmegy és panaszt tesz a pomázi járásbíróságnál azok ellen az emberek ellen, akik ellene feljelentést tettek. A pomázi járásbíróság megindította az eljárást, kitűzte a tárgyalást és behivta az összes bejelentett tanukat. (Csák Károly : Nincs Pomázon járásbíróság! — (Derültség a jobboldalon.) Majd a t. képviselő ur el fog oda fáradni, majd meglátja, hogy a pomázi járásnak van járásbírósága (Csák Károly : Nincs kérem ! Szentendrén van !) Kérem, nem ez a fontos. Ön nagyon jól tudja, hogy ön mást akar, nem azt, hogy engem megtévesszen. Egészen mást akar a képviselő ur. Erre következett a járásbírósága tárgyalás Armai főjegyző ur panaszára- Megjelent Pánczél Lajosné, aki a következőket vallja : Egy alkalommal, amikor Armai főjegyzőhöz bement, a főjegyző a következőket mondotta : Ne pofázzon, ne morogjon itt, mert ugy megrúgom, hogy elmehet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : Uri hang !) Gittler Istvánné arról tesz vallomást, hogy mikor elment Armai főjegyzőhöz, hogy vegye őt is be azok közé, akik ingyen lisztet kaphatnak, a főjegyző ugyancsak megismételte iménti kijelentéseit ezzel az asszonnyal szemben. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Esztergályos János : Törekedni fogok azonnal befejezni. (Derültség a jobboldalon.) Erre folytatódnak ezek a vallomások, és kisül, hogy ingyen cipőket is osztogattak ott, amelyekért a főjegyző 50—50 ezer koronát vett fel. Egy hadiárvának, aki nem tudta megfizetni az 50.000 koronát, levonta azt állami segélyéből amelyet mint hadiárva kap. Természetesen ezen tárgyalásnak következménye az volt, hogy a vádlottakat, akiket a főjegyző ur beperelt, felmentették sorban végig mind, mert beigazolódott, hogy a főjegyző hivatalos hatalmával visszaélt, zsarolt és gyötörte az ottani népet. A vádlottak fel lettek mentve, és most várja hosszú idő óta a pomázi járás lakossága, hogy ugyan mi történik a főjegyző úrral : elmozditják-e helyéről, megbüntetik-e azért, mert zsarolta a népet ? (Scltovszky Béla belügyminister : Jogerős az Ítélet ?) A felmentés jogerős. (Felkiáltások jobbfelöl : Ez még nem bizonyos, felebbezhet ! — Zaj.) Most már várja a pomázi járás lakossága a megtorlástÉn tehát azt kérem a t. belügyminister úrtól, hogy teremtsen végre rendet abban a magyar dzsungelben, amely a vidéken van. Tanítsa ki a közigazgatási hatóságnak minden emberét, tegye minden közigazgatási hatóság fejének, vezetőjének kötelességévé, hogy az alantas közegeket oktassák ki, hogy semmi olyat ne kövessenek el, ami a törvényeket és a fennálló rendeleteket sérti. Tessék tisztelni a népet és a nép szabadságát. Tessék olyan eszközökkel uralkodni és kormányozni, amelyek lehetővé teszik az elszakitott terület magyarságának visszakivánkozását erre a területre. Ha igy lesz, akkor meg vagyok róla győződve, hogy azok a szavak valósággá váltak, melyeket a belügyminister ur székfoglalása alkalmával mondott. De miután ez eddig nem történt meg, igy valószínűleg természetesnek tartja a belügyminister úr, hogy bizalmatlan vagyok iránta és a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsóbaoldalon.) Elnök : Kiván-e még valaki szólni ? (Nem \) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminister ur óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister : T. Ház ! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy elöljáróul ne mint belügyminister kezdjem felszólalásomat, hanem Rassay Károly t. képviselőtársamnak az általános vita során elmondott beszédére reflektáljak, amelyben az általam, mint még a nemzetgyűlés elnöke által követett eljárást bizonyos vonatkozásban kritika és kifogás tárgyává, tette. Pazarlónak nevezett engem a képviselő ur azért, mert én itt a nemzetgyűlés részére, illetve ennek a Háznak részére bizonyos vásárlásokat eszközöltem. Magam is megdöbbentem, hogy tényleg illethető vagyok-e én evvel a váddal, igen-e vagy sem 1 Összeállittattam egy kimutatást és ebből a kimutatásból arra a meggyőződésre jöttem, hogy nem egészen nyugodt a lelkiismeretem, de a vád nem ebben a részbén illet engem, hanem inkább abban a részben, hogy nem eleget vásároltam. Nekem rendelkezésre bocsátott az igen t. nemzetgyűlés annakidején nagyobb átalakításokra körülbelül 480 ezer pengőt. Ebből az összegből én ilyen bevásárlásokra — kivéve a gobelint — kerek számban 12.000 pengőt költöttem el. Ez aránytalanul csekély összeg, annál inkább, mert az elnökök sorában én voltam az első, aki ily bevásárlásokat eszközöltem. Bölcsen méltóztatnak tudni, hogy amikor ezt a diszes palotát felépítették, az itteui elnöki helyiségek berendezésére már nem volt elegendő pénz és nem azzal a dísszel és fénnyel rendezték be ezeket a helyiségeket, mint amilyent ezek reprezentáció szempontjából is igényeltek volna. Én akkor tervbevettem, hogy a múltnak ezt a mulasztását pótolni igyekszem a nehéz és súlyos idők közepette is. Mert nemcsak az vezetett engem, hogy ezeket az összegeket reális dolgokba fektessük be, hanem az is, hogy munkát adjunk az akkor megszorult iparnak, különösen a kisiparnak. És én ugy látom, hogy ezek a befektetések, amelyeket ilyen műtárgyakba tettem, oly csekély összegűek, hogy szinte restellem magam előtt és nagyon sajnálom, hogy Rassay képviselőtársamnak ezt a vádját el kell utasitanom magamtól.