Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
174 Az or szag ay ülés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. Egészen nyíltan megmondom, hogy többet is tehettem volna ezen a téren a rendelkezésemre bocsátott összegből. (Kafoók Lajos : Mindenesetre érdekes! Nagy-Magyarországnak jó volt, Kis-Magyarországnak nem jó !) Ép most akartam megemliteni, hogy ezeket az ügyeket én mindig előterjesztettem a gazdasági bizottságnak és örömmel konstatáltam, hogy épen a szocialista képviselők részéről ez ellen kifogás nem tétetett. (Ugy van ! jobbfelől.) Kénytelen vagyok azt is felemlíteni, hogy nekem sokkal kevesebb összegek állottak rendelkezésemre az épület fentartására, mint a békebeli elnököknek. Békében körülbelül 125 ezer aranykorona állott rendelkezésre s ilyen célra soha sem használtatott fel semmi, hanem ezek az összegek más irányban és máshol költettek el. Azt hiszem és ugy éreztem mindig, hogy ha elismerés nem is jár ezért, de legalább emiatt vád nem fog illetni. (Ugy van ! a jobboldalon.) Az én lelkiismeretem teljesen nyugodt és igen örülök annak, hogy a képviselőház elnöke intenciómat megértette és ezt — amennyire teheti, — a megjelölt irányban folytatni is fogja. Méltóztassanak megengedni» ezek nem az ablakon kidobott pénzek, ez itt van, ez az állam vagyona, amely értékben gyarapodott és növekedett. (Kabók Lajos : Rassay sem mondta, hogy kidobott pénz !) De azt mondta, hogy nem takarékoskodtam. Ha a 12 000 pengőt nem erre költöttem volna, akkor most mindenki kereshetné a nyomát s a nagy űrben meg sem találná. Ezek a dolgok legalább megvannak. A magam igazolására kivántam ezeket elmondani, s a lelkiismeretem inkább abban a tekintetben nyugtalan, hogy nem eleget tudtam tenni ezen a téren. Azokkal a költségekkel is,-ímelyeknek felhasználásával a Munkácsy-kép és most Benczúr Gyula képe idekerült ebbe a Házba, azt hiszem, csak a nemzet kultúrájának presztízsét támogatjuk, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) inert hiszen ezeket kihozzuk a pincékből és olyan muzeumokból, amelyeket soha senkisem látogatott. Ezek kincsei és mííértékei az országnak. Ha ezek napvilágra való hozása egy pár ezer pengőbe bele is került, ez nem vádat, hanem elismerést érdemel. Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a tárcámra vonatkozóan elhangzott felszólalásokra. Csak ilyenkor látom, hogy a magam munkája tulajdonképen mennyi százféle irányba terelődik. Azt a sok panaszt és kritikát, amelyet el méltóztattak mondani, nem veszem zokon, sőt Örülök neki, mert méltóztassanak elhinni, én még sokkal többet is tudok, hogy hol, mit és hogyan lehet segíteni. Törekszem is ebben az irányban mindent megtenni, de természetesen az alatt a rövid idő alatt, amióta ezen a helyen vagyok — és nem tudom mennyi ideig maradok még — ezeket az ügyeket mind abban az intencióban igyekszem végrehajtani, amint azt igen t. képviselőtársaim felhozták. Én nem járok nagydobbal, amint egyszer már erről a helyről ki is jelentettem ; én csendes munkát végzek. A kritikus urak közül is igen sokan méltóztatnak tapasztalni, hogy sok mindenben történt előrehaladás és változás és fog is történni. Engem lelkileg kinoz az, ha nem minden megy a maga rendjén és utján. De ez a lelki kinzás bennem energia alakjában jelentkezik és én nem tágítokÉn mindenegyes olyan dologban — ugy konkrét ügyben, mint általánosságban, — amely nem egyezik törvénnyel, erkölccsel, igazsággal, méltányossággal, a Iegerélyesebben lépek fel (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és a magam intencióit igyekszem is érvényre juttatni. Minden ügy nem kerülhet hozzám, de ha ilyen ügyekre rájövök, — méltóztassék megengedni, hogy ezzel a triviális szóval illessem eljárásomat ~ buldogg módjára ragadom meg a dolgokat (Helyeslés.), mert ha egyszer ilyen tévedésre, hibára rájövök, kötelességemnek tartom, hogy azt elimináljam, nemcsak abból a szempontból, hogy az az egy ügy orvosoltassék, hanem, hogy példát is statuáljak s ebben felfogásomat és irányelveimet juttassam kifejezésre. (Helyeslés a jobboldalon.) Elsősorban rá fogok térni a részletekre, amelyeket méltóztattak említeni. Természetesen filmszerűen akarom észrevételeimet lebonyolítani, mert hiszen nem sok idő áll rendelkezésemre és ma még más elfoglaltságom is van ugy, hogy azután végezetül fogom részbea azokat a teendőimet, azt a programmornat megjelölni, amelyet a legközelebbi jövőben kivánok megvalósítani Nem nagyot markolok, amint tavalyi felszólalásomban sem markoltam nagyot, de azt, ami emberileg lehető volt, igyekeztem megvalósítani és meg is fogom valósítani azt a programmot is, amelyet végezetül adni szándékozom. Berki Gyula igen t. képviselőtársam az általános vitában egy lényegtelen kérdést hozott fel, de erre is kitérek, annál is inkább, mert a t. képviselő ur ebben az ügyben tévedésben van s azután fogok a képviselő ur felszólalásának többi részével foglalkozni. A képviselő ur kifogásolja azt a bürokratizmust, hogy a belügyministeriumban mennyi ideig tart. amíg egy soffőrigazolványt kiadnak. Ez pedig semennyi ideig sem tart, mert a soff őrigazolványok kiadása nem tartozik a belügyministeriumhoz, Ez az ügy ugyanis mindenütt a gépjármüvek kerületi szakértői székhelye szerint illetékes elsőfokú rendőrhatósághoz tartozik. Én soffőrigazolványt nem adok ki, hozzám csak fellebbezés utján kerülhetnek ezek az ügyek, de akkor sem abban a vonatkozási an, hogy bocsáttatott-e valaki vizsgára, vagy nem, azután, hogy a vezetői igazolvány visszavonása után a fél felebbezvén, ez a visszavonás fentartassék-e, vagy sem, harmadszor pedig a korengedély megadása kérdésében. (Berki Gyula : Ilyen eset nagyon sok van !) Ezek tartoznak a belügymin ister hatáskörébe. Minden ügy, amely erre vonatkozik, lehetőleg gyorsan és sürgősen intéztetik el s csak ott áll elő késedelem, ahol az illető személye iránt bizonyos felvilágosítások beszerzése szükséges. Ez maga lényegtelen ügy, de erre is reflektálok, hogy a képviselő ur ezzel is tisztában legyen, A képviselő ur első felszólalásában foglalt két tévedésre kívánom a t. képviselő ur figyelmét felhívni. Lehet, hogy ezek csak a képviselő ur uj minőségéből keletkeztek, amennyiben, mint ellenzéki képviselő nem egészen gyakorolta bele magát ebbe a minőségébe (Derültség. — Esztergályos János : A csendőrkiséretbe!), és igy beszédének logikájába egy kis csorba csúszott be. Ezt csak annak tulajdonitom, hogy nem valami nagy előszeretettel viseltetik a belügyministérium, illetőleg a belügyminister, vagy annak munkatársa, az államtitkár ur személye iránt és ezért igyekezett mesterséges konstrukcióval olyan színezetet feltüntetni, mintha nálunk nem minden menne a maga rendjén. így a képviselő ur elsősorban is a következőket mondta (Olvassal: »De állítom — mint ahogyan azt beszédem során már mondottam — hogy a pénzügyi kormányzat, hogy a mezőgazdasági kormányzat, hogy a szociálpolitikai kormányzat, hogy a népművelődést előmozdító •kormányzat sokkal többet tett a konszolidációért és Bethlen Istvánnak politikai zsenije és taktikai ügyessége sokkal inkább vitte előre a konszolidációt a közélet terén, mint ahogyan előre vitte a belügyi kormányzat működése.« (Farkas István : Tökéletesen igaz !) Képviselő ur, ez tökéletesen nem igaz (Farkas István ; Igaz !), mert nem fedi
