Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
Az országgyűlés Icépviselökázdnaíc 157 • ülése 1928 április 2'0'-án, pénteken. 171 nem illik, és ueiu lehet dezavuálni és felsőfokon helybenhagyják a határozatokat. Nekem minden okom megvan arra, hogy ezt mondjam a fellebbezésekről, mert megvan az óriási gyakorlatom r-zen a téren. Százával jutottak a. múltban fellebbezések a belügy mi niste riumba s azok a fellebbezések annyit értek, mint a körösi szenteltvíz. Ha el i^ intézték a fellebbezéseket, legjobb esetben csak néhány hónap múlva intézték el. Ha tehát a t. belügyminis ter ur Ígérete, amelyet székfoglalója alkalmával lett, őszinte és azt be is kívánja tartani, akkor én tiszt élettel arra kérem a belügy minister urat, hogy teremtsen rendet a belügyben is, ne engedje, hogy fellebbezések hónapokon keresztül feküdjenek ott, méltóztassék rendelkezni és intézkedni, hogy az ilyen fellebbezések soronkivül és gyorsan elintéztessenek. T. Képviselőház ! Ha már itt tartunk, akkor méltóztassanak megengedni, hogy az iménti gondolatmenetemet ismét felvegyem és folytassam. Én azt mondottam, hogy az ellenforradalom gyűlölete még a lelkekben megvan és ez egyes közigazgatási hatóságok részéről minden esetben meg is nyilvánul. Nemcsak az egyesülés és gyülekezés terén mutatkozik és nyilvánul ez meg, hanem megvan más téren is. így pl. szokás, hogy, ha valaki erkölcsi bizonyítványt kér, akkor abba az erkölcsi bizonyítványba beleírja az a t. rendőrhatóság, hogy az illető szocialista, vagy az illető szocialista mozgalomban részt vett (Kabók Lajos : Ez a legjobb !) S ha keresem, kutatom enuek az indokolását, azt nem találom másban, mint abban a féktelen gyűlöletben, amely — mondom és ismétlem, •— még egyes közigazgatási hatósági közegek lelkületében megvan. Bántani, bosszantani, gyötörni kíméletlenül mindig és mindenütt és ott, ahol lehet : ez a vezérgondolata egyes uraknak, akik ott vannak és a hivatalos hatalommal élhetnek. Elnök : Figyelmezte em a képviselő urat, hogy az a vádja, amely szerint a közigazgatási hatóságoknak eg> étlen célja az állampolgároknak bárminő bosszantása, (Esztergályos János: Egyeseknek !) — akár egyeseknek is — olyan gyanúsítás, amelyért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. Méltóztassék bírálatában objektiv keretek között maradni. Esztergályos János : Én nem szoktam nemobjektiv lenni ; mindazt, amit én mondani szoktam, bizonyitani is tudom, ha tehát valakinek az jutna eszébe, hogy erre a megállapításomra azt állítsa, hogy én nem vagyok objektív, annak azt kell mondanom, hogy súlyosan téved. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István : A belügyben is van elég sok magasállásu tisztviselő, aki ugyanezt csinálja, ugyancsak politikát visz be az intézkedéseibe, politikai szempontból bírálja az eseteket ! Ez tény !) T. Képviselőház ! Egyik kis városban, — a város neve nem fontos — egy kisiparos erkölcsi bizonyítványt kért, hogy iparigazolványt válthasson ki magának. Erre mi történik ? Az erkölcsi bizonyítványba beleírják, hogy rendőri szempontból nem kifogásolható, ellenben a 18-as esztendőkben mint hivatalos közeg,résztvett az akkori politikában, mozgalomban. Mi volt a célja ennek a t. közigazgatási urnák ? Az volt a célja, hogy ez a szerencsétlen kisiparos, akinek a veséjét kiszedi a forgalmi adóellenőr, aki összeroskad az ő terhétől, ne bírjon boldogulni, ne birjon magának egy fióküzletet nyitni ; lehetetlenné kivánja őt tenni, mert legalább tudtommal nincs olyan törvény, nincs olyan rendelet, amely a közigazgatási, a rendőri hatóságokat arra utasítaná, hogy olyan emberekre nézve, akik a múltban hét-nyolc-kilenc-tíz esztendővei ezelőtt valamilyen politikai irányzatban résztvettek, de sem az államnak, sem a társadalomnak, sem senkinek ezen a földön kárt nem okoztak, ellenben tudásukkal, becsületes magyarságukkal megvédték ennek a városnak ingatlanát, illetőleg vagyonát, ilyen, a mai felfogás szerint súlyos, megállapítást tegyenek. Ki kell jelentenem azonban, hogy én ezt a kérdést mégis elintéztettem fent a belügyministeriumban és fent is megállapították, hogy helytelen a kérdés ilyen beállítása, az erkölcsi bizonyítvány ilyen kiszinezése. De itt van e^y másik városból való eset. Ezzel is csak azt akarom bizonyítani, hogy nem egy tévedésről, nem egy túlbuzgóságról van szó, hanem rendszerről, arról a rendszerről, amely az emberek lelkületét még mindig nem tudja megérteni. Itt van egy másik erkölcsi bizonyítvány (Olvassa) : »Fodor József 37 éves, róm. kath. vallású, vizslási születésű, nős, a magyarországi szocialista bányamunkások titkára.« Tisztelettel kérdezem, kinek mi köze hozzá, ha valaki erkölcsi bizonyítványt kér, hogy az illetőnek mi a politikai hitvallása. (Scitovszky Béla belügyminister : Az az állása !) A foglalkozása nem szocialista, hanem bányamunkás titkár ; hiszen az illető lehet keresztényszocialista, ébredő, sas, vagy mi az ördög titkár. Egy ember politikai hitvallásához senkinek semmi köze. Senki sem kíváncsi rá, hogy az illető milyen templomban melyik Istent imádja, vagy milyen politikai hitvallású. (Temesváry Imre: Szégyen az, ha szocialista!) Nem szégyen, büszkék vagyunk a mi szocialistaságunkra, de súlyosan elitélem ezt az eljárást, mert ismerem azt a tendenciát, amely ártani akar ezzel a beállítással. Kérem a belügyminister urat, gondoskodjék arról, hogy ezen a téren is rend legyen, hogy ezen a téren is szűnjenek meg ezek az állapotok. Ha van ilyen rendelkezés, amely a politikai hitvallást kötelezi beirni az erkölcsi bizonyítványba, a belügyminister urnák kötelessége intézkedni, hogy a politikai magatartás és hitvallás kikerüljön az erkölcsi bizonyítványokból. De nemcsak ezen a téren van panasz, nemcsak itt van kifogásolni valónk és van bőséges javítani való a belügyminister ur részére. Itt van például a következő eset. Évekkel ezelőtt nagy garral hirdették itt befelé, hogy végre megszűnt Zalaegerszeg, (Csák Károly: Pedig mi ott lakunk!) nincsen többé internálás. Egyes képviselő urak a túlsó oldalról akárhányszor azzal jöttek hozzám : »Mi lesz most? Mit fogsz te elmondani a képviselőházban ? Nincs többé Zalaegerszeg.« Én azonban nem jöttem zavarba, mert ismerem magunkat, ismerem a magyar belviszonyokat és tudtam azt, hogy csak a külső keret az, ami Zalaegerszeg megszüntetésével megszűnik, de a tartalom megmarad, kisebb keretekre szétosztva megmarad a tartalom. Valóságban így is van. Helyes ez t. belügyminister ur ! (Scitovszky Béla belügyminister : Még nem tudom. Csak várom még. — Derültség. — Temesváry Imre : Milyen tartalomról beszél í) A helyzet ugyanis az, hogy évek óta folyik az állampolgárság rendezése. Sok százezer (Mozgás jobbfelől) magyar kérte és kéri a belügyminister úrtól állampolgárságának rendezését. (Scitovszky Béla belügyminister: Ezerig!) Most mi a helyzet 1? Vannak családok, amelyek 40—50 esztendő óta itt élnek, valahonnét külföldről, valahonnét a régi Nagy-Magyarország határain kívülről kerültek ide, itt nősültek annak idején meg, itt születtek a gyermekeik, gyermekeik is megnősültek már és boldog nyugodtsággal élték életüket abban a hitben, hogy ők magyarok. . Egész viselkedésük ezt igazolta. Meghoztak évtizedeken keresztül minden áldozatot, amelyet a magyar haza tőlük kért, dolgoztak, tudásukkal 24*
