Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
168 Àé országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. közmunkáinak megrendelése. Óriási hatása lehet a magyar ipari élet fellendítésére. Különösen a kézmüiparosságnak kell sokat várnia attól, hogy a belügymin ister ur a hatóságokat informálja'és utasítsa, hogy gondozzák a magyar kisiparosság létérdekeit. Nagy osztály ez, amely nemcsak 2SÖ.000 embert, saját magát tartja el, hanem eltartja családtagjait is és azokat belebeleszámitva csaknem másfélmillió ember _ kap kenyeret a magyar kézmüiparosságtól. És a magyar kézmüipárosság ma úgyszólván mindenből ki van zárva. A szociális biztosításból kimaradt, mert csak munkása, tanonca számára fizeti az illetéket. Ő maga, ha baleset éri, nem kap semmit sem, pedig munkása, tanonca számára megfizeti a díjakat, és ha az beteg lesz, mindazt megkapja, ami ezzel jár- Az iparosság kimarad az öregségi biztosításból is. Csak az önkéntes biztosítást akarja ma a javaslat megadni. Ha tehát megöregszik, épugy, tóvá! bra is küzködnie kell, esetleg a szegényházban kell befejeznie életét egy csomó embernek és nincs meg a lehetősége szociális szempontból a védekezésre. Ha a hitelt nézem, ott is óriási módon hátramaradt a magyar gyáriparral szemben, pedig a kisiparnak épugy tönkrement a forgótőkéje, amint a gyáripar forgótőkéje tönkrement. A magyar kézmüiparosságnak aránylag épugy nincs meg a forgótőkéje, amellyel a napi munkát elláthatná. A gyáripar azonban ma munkásonként körülbelül 160 pengő forgóhitelt élvez, a magyar kisipar pedig annyit élvez, hogy egy munkására 16 pengő jut ebből. Óriási differencia: 160 pengő munkásonként és 16 pengő munkásonként. Pedig ez az osztály a legnemzetibb, hiszen minden terméke, egész fogyasztása itt van az országban, a nemzeti szükségletet eíégiti ki. Minden figyelmet megérdemel a kézmüiparosság és ha ezt támogatjuk és segítjük, ezzel a nemzeti gondolatot, az állam biztonságát segitiük elő Ujabban ellenben vesszük észre azt, hogy idegen országok gyárai uj módozatot találtak arra, hogy a magyar közszállitási szabályzatokat kijátsszák. A közszállitási szabályzatok nagyon helyesen megállapítják, hogy mindenütt a magyar ipart kell előnyben részesíteni. Ezek azonban részvénytársaságok formájában egyszerűen felrúgják a közszállitási szabályzatot és épugy elhalásszák a magyar ipar elől a megrendeléseket. A magyar ipar vezetői kell, hogy figyelemmel legyenek ezekre. Én meg vagyok győződve arról, hogy a belügyminister urnák nem is elvi dolgokban lesznek meg a nehézségei, amikor arról akar gondoskodni, hogy a kézműipart támogassa, de mégis fontosnak tartom ezeket és ha mi nyilatkozatot kapunk a m. kir. kormány belügyministerétől, hogy az egyes hatóságok és intézmények, amelyek vezetése alatt állnak, figyelmeztettetnek arra, hogy a magyar kézműiparosság munkáját figyelemmel kisérjék, akkor én meg vagyok nyugodva, mert nem hiszem, hogy a közigazgatási vezető-tisztviselőknek meg ne remegne a szive, amikor látják a nyomorgó kisipart, amely élni kivan és kenyeret kivan. Azonkívül legyen szabad felhívnom a belügyminister ur figyelmét arra is, hogy a hatóságok akárhányszor kényelemszeretetből generál-vállalkozóknak adják ki építkezéseiket, a közmunkákat. A generál-vállalkozóval természetesen könynyebb érintkezni, mert hiszen egy emberrel, egy vállalkozóval kell csak bajlódni, és nem kell külön tárgyalni az asztalossal, a kárpitozóval és a cserepessel stb.-vel, nem kell ezeket a munkákat külön-külön kiirni, mert csak egy vállalkozó van és azzal számolnak el, eggyel intéznek el minden dolgot. De a magyar kisiparosságnak, a kézmüiparosságnak érdeke azt kivánja, hogy ezek a munkák részletekben írandók ki. Semmi nehézség sem volna, ha ezek szakmánkint íratnának ki és a magyar kézműiparosság is részesülhetne ezekben a munkákban. Meg vagyok győződve, hogy amint a magyar ipar termelésének 40%-át ma a magyar kézműiparosság szolgáltatja, épugy a jövőben is meg tudná állni a helyét. Amint külföldön, Németországban a közmunkákat csupán arra használják fel, hogy a német kézműiparosságot neveljék, -• gyöiiyörü szépen nevelik — ilyen nevelő-eszközöknek kell lenniök a közmunkáknak, a közszállításoknak a magyar hatóságok kezében. Ne hagyják magára a magyar kézműiparosságot, hogy egyedül küzdjön az élet nehézségeivel. Ma még áliamhű, nem kell félni, hűségesen áll a magyar állam mellet. A kommunizmus alatt is a magyar kézműiparosság volt az, amely a gazdák mellett a legszebben viselkedett. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Épen ezért h ivóm fel a belügyminister ur figyelmét, hogy ebben a tekintetben méltóztassék a magyar kisiparosság támogatására a hatóságok figyelmét felhívni. T. Képviselőház! Tisztelettel kérem a belügyminister urat, méltóztassék a következő határozati javaslatomhoz hozzájárulni: »Utasítsa a Ház a belügyminister urat, hogy a csendőrség és a rendőrség ruhaszükségletének beszerzésénél legyen tekintettel a magyar kézműiparra, továbbá működjön közre, hogy a megyék, városok és a községek közmunkáikban, építkezéseikben, dologi kiadásaik beszerzésében támogassák a kisipart.« Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Esztergályos János : (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Esztergályos János : A tegnapi nap folyamán ezekről a padokról éles kritika hangzott el a belügyi kormányzat működéséről. A belügyminister ur nagyon idegesen fogadta azt a birálatot, azt a kritikát, amelyek ezekről a padokról itt elhangzott. (Scitovszky Béla belügyminister : Nem ; ez tévedés, csak a valótlanságokat !) Én meg vagyok győződve, hogy a minister ur tévedett, koncedálom. (Scitovszky Béla belügyminister: Hogy én tévedtem!! Kabók tévedett ez esetben! - Kabók Lajos: Nem tévedtem, itt az indokolás! — Scitovszky Béla belügyminister; De az nem költségvetés, az zárszámadás! Tessék tisztába jönni a fogalmakkas és a szerint beszélni!) Akkor megértjük egymást, de így nem ! Épen ez késztetett engem a mai felszólalásra, {Scitovszky Béla belügyminister : Nagyon helyes, tessék rektifikálni !) mert én nem szeretném szó nélkül hagyni a minister ur tegnapi ideges közbeszólását. (Scitovszky Béla belügyminister: Nagyon helyes !) Mostani közbeszólása is igazolja azt az én feltevésemet, amelyre majd későbben ráfogok térni. A minister ur ugyanis Kabók képviselőtársam beszédének egyik részére azt mondotta, hogy mutassa meg a képviselő ur, hogy hol van az az indokolás megírva. (Scitovszky Béla belügyminister : A költségvetésben ! Csak tessék megnézni !) Mélyen t. minister ur meg vagyok róla győződve, hogy ön ministersége alatt már nagyon sokszor tévedett. Ha ön elismeri ezt, — mert el kell ismernie, — akkor ne méltóztassék egy ellenzéki képviselő részéről elhangzottakat olyan érzékeny mérlegre tenni, mint amilyen érzékeny mérlegre a t. minister ur most teszi. A t. minister ur vád ia Kabók képviselőtársam felé nem volt igazságos, mert a minister ur által aláirt zárszámadásban benne van az a mondat,
