Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928" április 20-án, pénteken. 169 az az indokolás, .tehát nem volt oka a minister urnák azt mondani, hogy Kabók képviselőtársam valótlan adatokkal ion ide. (Scitovszky Béla belügyminister : De ő azt mondta, hogy az éa költségvetésemben fel van emelve a rendelkezési alap ! — Kabók Lajos : Azt mondtam, hogy az indokolásban pedig ez van ! így mondottam szószerint ! — Scitovszky Béla belügyminister : De az indokolásban nincs ! — Elnök csenget. — Kabók Lajos : Én nem mondtam, hogy a költségvetés indokolásában van ! A minister ur félreértett ! Iparkodtak megzavarni ! Ez volt a cél !) Ha meg igéri a belügyminister ur, hogy elismeri, hogy tévedett, akkor nem ismételem meg! — (Scitovszky Béla belügyminister: Hogy én tévedtem? Csak tessék tisztázni és tessék a valót megmondani ! Azt tessék felolvasni, mit mondott Kabók? — Kabók Lajos: Már megmondtam, mit mondottam ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Esztergályos képviselő ur, ne méltóztassék a tárgytól eltérni, mert amit beszél, az nyilván legfeljebb Kabók képviselő ur részéről volna felszólalás tárgyává tehető személyes megtámadtatás, vagy télreértett szavai helyreigazítása címén. Esztergályos képviselő ur részéről azonban ez tárgytól való eltérés, amit meg nem engedhetek. Esztergályos János : Tisztelettel tudomásul veszem. Méltóztassék akkor megeogedni, hogy más formában mondjam el. T. Képviselőház ! A költségvetés szerint, — miként Kabók t. képviselőtársam is megállapította '- oly óriási összegek vannak közrendészet cím alatt felvéve, amely összegek szerény véleményünk szerint súlyosak az ország adózó népével szemben. Mi a magunk részéről arra törekszünk, hogy ezeket a tételeket csökkentsük. A minister ur álláspontja szerint azonban e tételekre feltétlenül szükség van, a minister ur ezt az álláspontját a zárszámadásban — tehát igy ismét találkozunk (Derültség.) — a következőképen indokolja meg (Olvassa) : »Az állam közbiztonsága ellen mindgyakt abban megismételt mozgalmakkal szemben szükségessé vált bizalmas intézkedések kiadásaira a költségvetési hitel kevésnek bizonyult« Ez a mélyen tisztelt minister ur indokolása a zárszámadásban. Tisztelettel bátor vagyok megállapítani, hogy ebben az indokolásban nincs meg az az őszinte ség, amelyet az ország dolgozó népe megkívánhat s amelyet mi is megkívánnánk a belügyi tárcánál a minister ur részéről. Még nagyon élénken emlékszem, amikor ön, mint belügyminister első ízben szólalt fel és — készséggel elismerem — szép szavakkal tett ígéretet, hogy mindenkor feltétlen őre lesz a jognak és rendnek és iparkodni fog minden irányú törvényte lenséget mindenkivel szemben megtorolni. Amint azonban elismerem, hogy a t. belügyminister ur első felszólalása szép, fényes, rakétaszerű volt, ugyanúgy meg kell állapítanom, hogy ennek a szép ígéretnek következményei a való életben nem váltak be, mert ha ez az iodokolás őszinte volna, akkor a t. minister urnák valóban be kellene-' váltania mindazt, amit annak idején ígért. Én azonban nem ve'em szemére a t. belügyminister urnák ezt a következetlenségét, mert egyszerűen megállapítom, hogy a t. belügyminister ur is ugy járt, mint ahogy a közismert anekdotában van. Az egyszeri pesti ember elküldte fiát az iskolai szünidő alatt Bécsbe németül tanulni s miután a fiu a magyar nyelven és a héber nyelven kivül mást nem beszélt, az volt a célja, hogy Bécsben németül is tanuljon. Két hónapig ott volt már a gyermek Bécsben s az apa egy alkalommal felir az intézetbe, ahol a fiu volt, hogy KÉPVISELŐ HÁZI NAPLÓ. XI. ugyan megtanult-e már a fiu németül. Erre az intézetigazgatója visszaír : Sajnálattal értesitem, hogy a fia még nem tanult meg űémetül, azonban az intézetbeli iskolatársai megtanultak héberül. (Derültség.) Ugyanígy tanult meg a t. belügyminister ur is héberül, amióta a Ház elnöki székéből leszállt vagy felszállt a ministeri székbe. (Derültség. — Peyer Károly : Jó a hasonlat, János !) Ez a helyzet. A belügyminister urnák héberül való megtanulása annál szomorúbb, mert a magyar belpolitika fokmérője a jövő lehetőségének. Nézetem szerint, ha őszinte az, amit az urak a túlsó oldalon oly sokszor hangoztatnak és amit — előre sietek kijelenteni •— a magunk részéről is indokoltnak tartunk, hogy törekedni kell a Trianon által teremtett kétségbeejtő és szörnyű helyzetnek mielőbbi megszüntetésére, akkor elsősorban felvetődik az a kérdés, lehetséges-e ennek megvalósulása e mellett a belpolitika mellett, amelynek legfőbb őre és intézője a belügyminister ur ? Mi a helyzet most? Itt ebben az indoklásban -*• mert ismételten vissza kell térnem erre — azt állapítja meg a belügyminister ur, hogy az állam közbiztonsága ellen mind gyakrabban megismételt mozgalmakkal szemben váltak szükségessé az intézkedések. Ha keresem ezeket a mind sűrűbben jelentkező mozgalmakat az állam közbiztonsága ellen, ezeket nem találom. Mert mi a helyzet ezzel a váddal szemben ? Időközönként a budapesti főkapitányság felröppent egy ijesztő rakétát, aminek az a célja, hogy Magyarország polgársága megrémüljön, megdöbbenjen: nini, még mindig itt van az őrült bolsevizmus, még mindig veszély fenyegeti a magyar polgári társadalmat, tehát szükség van arra, hogy a mi éber rendőrségünk őrködjék a polgári rend és vagyon felett hogy — amint a mélyen t. belügyminister ur említette — lehetővé tétessék a polgárság részére a békességes munka. Amikor ezek a Schrecksehussok és ijesztő röppentyűk leomlanak, szétfolynak, eloszlanak, mint a buborék, nem m rad belőlük semmi, mert nagyon pici, számokban alig kifejezhető az a százalék, amely ezekből a feleresztett ijesztő rakétákból a valóságban megmarad. Van néhány kótyagosfejü ember, aki talán valóban azt hiszi magáról, hogy a világot meg fogja váltani, ezekkel szemben használják fel azután a t. belügyminister urat arra, hogy az ország dolgozó népének keserves filléreiből ilyen óriási összegekkel adózzon a közbiztonság szervei részére, mint amilyen óriási összegeket itten felvesz. De a trianoni szörnyűség megszüntetésének lehetősége más szempontból is érdekes. Elsősorban is az a kérdés merül fel azoknak lelkületében, akiket tőlünk erőszakkal elszakítottak, hogy ugyan milyenek a magyar belviszonyok, milyen ott a dolgozóemberek élete, van-e ott munka, jut-e kenyér, megvan-e a lehetősége annak, hogy a dolgozó emberek nyugodtan dolgozhassanak, nem olyan-e a magyar belpolitika, hogy a dolgozó embereknek állandóan rettegniök kell egyes közigazgatási hatóságok túlbuzgósága miatt ? Ha erre az elszakitott területen élők azt a választ kapják, hogy itt nyugodtan élhetnek, van kenyér, van munka s a dolgozók nyugodtan dolgozhatnak, senki sem zaklatja és senki sem zaklathatja őket, akkor méltóztassék elhinni, hogy az, amit valamennyien kívánunk, hogy a trianoni erőszaknak minél hamarább legyen vége, sokkal könnyebben érhető el, mint ha a t belügyi kormányzat fentartja és ápolja azt az állapotot, amelyről itt tegnap szó volt s amelyhez most én is hozzáfűzök néhány szál virágot. 24