Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. 159 lésekre, elhatározta, hogy miután az uri negyedekben már bőven elegendő járatokat telepitett, a Szent László-uton is autóbuszokat fog járatni. Az egész ügy végigment megint minden^ hatóságon, mig végre-valahára, mikor már arról volt szó, hogy kedden délelőtt már járhatna az autóbusz, egyszerre csak konstatálni kellett, hogy a halálsorompón kell keresztül; mennie^ ennek az autóbusznak, a halálsorompó pedig érinthetetlen valami, a halálsorompón azonkívül egyszerre két autóbusz nem találkozhatik, tehát csak olyan módon volna lehetséges, hogy kivül tartják az egyiket addig, mig a másik átmegy és igy tovább. Az egész Szent László-tói közlekedést megint irattárba kellett tenni, az egész városrész megint elesik az autóbusz vonaltól. Amikor pedig az ember mély tisztelettel fordul a kormányhoz, hogy a halálsorompónál legalább bővitsék az átjárót, mert hiszen van tér elegendő, semmi műszaki akadály nines, hónapok eltelnek és nincs semmi, a székesfőváros jóakarata hiábavaló, mert ott van a kormány és a kormánytól függő államvasút és ez gátat vet annak, hogy a székesfőváros okos, ügyes, vagy olyan dolgot cselekedjék, amely a nép széles rétegeit közelről érinti. Tovább megyek. Ott van a másik kérdés. A székesfőváros, tekintettel arra az óriási városrészre, amelyet Rózsadombnak neveznek, elhatározta, hogy ott autóbuszjáratot teremt. Megint egyetértenek az összes pártok, mert dicséretére jegyen mondva, ennek a sokat korholt fővárosi törvényhatósági bizottságnak, igen sok kérdésben nyoma sincs a pártok között valami ellentétnek, a pártvezérek nagyszerűen össze tudják egyeztetni a pártok érdekeit. (Rassay Károly: Erre azt mondták, hogy a fék nem jó!) Miután végre odáig jutottunk, hogy a Rózsadomb an szerdán reggel megindul az autóbusz, (Rassay Károly: Lestek is sokan.) megint az utolsó pillanatban ezúttal a belügyministerium fenhatósága alá tartozó rendőrség az, amely olyan véleményt ad, hogy abból kifolyólag senki sem meri most már a kérdést még csak érinteni sem. Egyszerűen azt mondta ki a vélemény, hogy a Rózsadombon sáros utón nem használható az autóbusz, mert életveszélyes a benne utazó utasokra. (Scitovszky Béla belügy minister: Legfeljebb ezek a kocsik! — Rassay Károly: A többi kocsit meg nem rendelik meg. Ebbe őrülünk belel) Kérdezem, mikor kell inkább az autóbusz, ha poros azt ut vagy ha sárost Mindenki tudja, hogy amikor az eső esik, az utasok száma szaporodik, sokkal több ember veszi igénybe az autóbuszt esős időben. A székesfőváros megint teljesen meg van bénítva ebben a törekvésben. A főkapitányság állásfoglalása folytán a Rózsadomb lakosai is lemondhatnak arról, hogy ott autóbusz'közlekedéshez juthatnak. (Rassay Károly: Legalább engedjék meg, hogy saját maguk vegyenek autóbuszokat. Azt megint nem engedik meg, mert ez a monopóliumba ütközik. — Kozma Jenő: El van határozva véglegesen! — Rassay Károly: Arra nem lehet ráülni, csak felülni lehet!) Tegnapelőtt a kereskedelmügyi ministeriuraban ankét volt, amelyen a belügyminister ur képviselője is jelen volt. Ez az ankét azzal foglalkozott, hogy helyes-e, cólszerü-e a vidékről a városi gócpontokba, vagyis a falvakból a városokba olyan autóbuszjáratokat létesiteni, amelyek vegyesen személyt és árut is fuvaroznak, jobban mondva helyes-e és célszerű-e olyan teherautójáratokat létesiteni, amelyek személyeket és árukat szállitanak. Rögtön rá kellett olvasni a kormányra, hogy 24 komoly ember előtt ne állítsák be ilyen ferdén a dolgot. Ilyen járatokra a kereskedelemügyi minister már engedélyt adott hónapokkal ezelőtt a belügyminister tűrése mellett. Én csodálkozom, hogy a belügyminister ur, aiki a legfőbb rendőrhatóság, tűrte azt, hogy kereskedelemügyi minister kollégája az ipartörvénnyel homlokegyenest ellentétben, teljesen törvénytelenül, szabálytalanul, minden rendészeti és közegészségügyi intézkedést félredobva, a privilegizált Mavart. című vállalatnak engedélyt adott ilyen kombinált járatokra. Ezen az ankéten teljesítette kötelességét a belügyminister ur , kiküldöttje, elismerem. Tényleg a rendőrség nevében tiltakozott az ellen hogy ilyen kombinált járatok létesíttessenek, mert rendőri szempontból ezt aztán ellenőrizni nem lehet. Hiszen, hogy ilyen teherautóra hány személy ülhet és hogy arra hány métermázsa áru rakható, azt a rendőr ellenőrizni nem képes. Hogy egy ilyen járat hány kilométer menetsebességgel halad, azt majd a rendőr nem képes ellenőrizni, mert az utasítás más menetsebességet ir elő a teherautóra és mást az autóbuszra. Az ilyen kombinált járatoknál a rendőrség nem fogja tudni, hogy mit csináljon. A belügyminister urat mindez ez ideig nem izgatta. A kereskedelemügyi minister ur talán meg sem kérdezte a belügyministeriumot — ez is lehetséges — hogy a Mavart.-nak ilyen privilegizált engedélyt adott. Az sem érdekelte a belügytministeriumot, mint legfőbb rendőrhatóságot, hogy milyen száguldozások folynak a vidéki országutakon az egymással könkurráló autóbuszivállalatok között, hogy a kereskedelemügyi minister ur törvény telenül olyan helyzetet merészelt teremteni, hogy például Kalocsán, egy és ugyanazon időben, ugyanabban az órábíain és percben megindul (két különböző vállalat autóbusza, ^illetőleg gépjárműve, s egyik a régi vállalkozóé, aki két és fél esztendő óta az összes hatóságok és publikum megelégedésére végzi a dolgát indul a» ő 12 filléres viteldíjával, s ugyanabban! az órában és percben indul a privilegizált Mavart. is, teherkocsijaival ,amelyek a marhaszállitó kocsikhoz hasonló alkatnak. — kénytelen vagyok erre rámutani — 7 filléres viteldijával. Mit jelent ez rendészeti szempontból s mi keletkezik itt rendészeti] szempontból'? Rendészeti szempontból kifogásolandó ez azért, mert megindulván egyszerre a két vállalatnak két különböző járműve, azok az országúton versenyt csinálnak, hogy melyik érkezik meg előbb a szomszéd falu piacterére, a községházához, hogy elhalássza a másik elől az utiaisokat. Ebből kifolyólag az utak sokai inkább rongáltatnak, mint azelőtt és az életveszély, aimielynek elhárítására pedig a rendőrség hivatott felügyelni. sokszorozottan nagyobb. A belügyministerium teljesen tétlen volt eben az ügyben, a kereskedelemügvi ministerium pedig a vasutak védelmének ielsztaiva alatt megcsinálta .az elmúlt esztendők egyik legnagyobb igazságtalanságát, egyik lesBrkölestelenebb vállalkozását, amikor a vasutak pénzén létesít ilyen vállalatokat, amelyekkel megöli azokat a tisztességes, becsületes vállalkozókat, afkiik évek hosszá során át a, rendőrség" és a ^közigazgatási hatóságok elismerése mellett végezték a dolgukat. T. Képviselőház! Kérdeznem kell tehát, hogy a székesfőváros kérdéseibeu az igen < t. belügyminister urnák ki a tanácsadója, s kérdeznem kell az dgen t. belügyminister urat a költségvetés tárgy állásánál, hogy rendészeti ér-