Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

160 Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. elekeket, rendőrségi szempontokat miért nem érvényesit keres ke delemügyi minis ter-ko llégá ­jávai szemben? De kérdeznem kell az igen t. belügy minister urat egyik vidéki várost illető­leg ás. hogy Oitt ki az ïs&n t. belügyminister ur tjadiácsiadóia? Ez pedig Szolnok városa. Szolnok váranegyének tudvalevőleg Almássy Sájndor ur a főispánja, akinek a neve csak azért nem szerepel itt a parlamentben sürün és gyakran, mert lehetetlen m embernek levet­kőznie azt a rokonszenvet és tiszteletet, ame­lyet a testvérbátyja iránt érez, aki a véletlen­ségből kifolyólag az egységespárt elnöke. (Rassay Károly: Véletlenül? — Felkiáltások jobbfelöl: Miért véletlenségből?) Bocsánatot 'kérek, Szolnok városánál je­lenleg az a helyzet, hogy fegyelmi vizsgálat indul a polgármester és még több magasrangu városi tisztviselő ellen a kölcsön felhasználá­sának kérdésében. Az idő előrehaladottsága folytán ezzel a kérdéssel most bővebben nem foglalkozhatom, fentartom magamnak az al­kalmat máskorra, de megjegyzem, hogyha a belügyminister ur ismeri Almássy Sándort, akkor hiszi-e, feltételezi-e. hogy ő nem tudta, hogy a város mit csinál? Et hiszi-e a belügymi­nister ur a főispánnak, hogy ő egy olyan kis városban, mint amilyen Szolnok, nem tudta, hogy a fürdő-szálló da -építését és a kút fúrását mikor kezdték meg? Ö azt mind jól tudta és én állítom az igen t. belügyminister urnák, bogy tőle mindent előzetesen megkérdeztek. Most pedig, amikor felelősségrevonás jön, ér­dekes, hogy épen ő kapja az utasítást, hogy indítson fegyelmi vizsgálatot a polgármester ellen. (Rassay Károly: Mi bűne van annak?) Ö szemrebbenés nélkül csinálja ezt, mert ő Almássy Sándor; más nem csinálná így. ha­nem előállaua és osztoznék a felelősségben a polgármesterrel. (Peyer Károly: Majd bolond lesz! •— Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás ) Ö azonban szemrebbenés nélkül indítja meg a fegyelmit az ellen a polgármes­ter ellen, akinek tiltakozása egy és más ese­tekben egész sereg jegyzőkönyvben, Írásban van lefektetve, a végén azonban neki kell tar­tania a hátát, ő van pellengérre állítva a vá­ros lakossága előtt. . Még vissza fogok térni erre a fegyelmire és majd meg fogom kérni a belügyminister urat, hogy pazarolja figyelmének egy részét erre a fegyelmire. Almássy Sándor főispán ur iránt, nem ta­gadom, a legnagyobb ellenszenvvel viseltetem, mégpedig megmondom, miért. Én nagyrabe­csül ök mindenkit, aki büszke az apjára, ellen­ben megvetek mindenkit, aki megtagadja sa­ját származását, vagy megtagadja családját és annak nevét. Almássy Sándor nálunk, Bi­har vármegyében is volt főispán. Amikor a vármegyei székházat felépítették, a vármegye­ház kapualjában ősi szokás szerint márvány­táblán megörökítették azoknak a hatalmassá­goknak nevét, akiknek uralma alatt épült fel a vármegyeház. (Gaal Gaston: Bégi vármegye­házáknál nincs ez meg. A somogyi vármegye­házán nincs egyéb, csak az, hogy emelte So­mogy vármegye közönsége. Pedig régen épült!) Érdekes volt nekünk Bihar vármegyében látni, hogy amikor felsorolják, hogy nagymél­tóságú gróf Bethen István miniterelnöksége stb., stb. alatt, egyszer csak azt olvassuk, hogy zsadányi és törökszentmiklósi Almássy Sándor főispánsága idején épült az épület. Bocsánatot kérek, mi tudjuk, hogy a főispán ur nem tagja a zsadányi és törökszentmiklósi családnak. Hogy nem tagja, az nem szégyen, abszolúte nem. Elnök: T. képviselő ur, ez talán nem. tarto­zik a költségvetéshez Î Szilágyi Lajos: A vármegyeház külsejét igenis, itt kívánom szóvátenni. (Rassay Ká­roly: Különben is a névváltoztatás a belügyi tárcához tartozik. — Derültség.) Ha tagja volna a zsadányi és törökszentmiklósi Almássy családnak, akkor sem nézném többre, mint ezek nélkül az előnevek nélkül. De ha valaki egy­szer nem tagja ennek a családnak, akkor ho­gyan tűrheti ezt és hogyan mehet el napról­napra , r amikor hivatalába • megy, olyan már­ványtábla mellett, amely őt a zsadányi és tö­rökszentmiklósi Almássy családhoz tartozónak tünteti fel? Egyidőbenugy hallottuk, hogy be­gittelték ezeket az előneveket, majd ugy hal­lottuk, hogy megint kikaparták a gittet az elonevekről, mert a főispán ur állítólag nemesi kapcsolatok után kutat és azt gondolta, hogy ezek a kutatásai esetleg eredményre vezetnek. Nekünk Bihar megyében kellemetlen ezt látni. Mi Örülünk, hogy onnan Almássy Sándor el­ment, és most csak Szolnokon kérkedhetik az­zal a szokásos kijelentésével, • hogy ő nem a # mindenkori kormány főispánja, hanem a fő-* méltóságú kormányzó ur főispánja. Arra ízlés szempontjából sem térek ki, aki ilyen elbizako­dottan nyilatkozik, de mindenesetre felhozom, mert idevaló. (Erdőhegyi Lajos: írja meg neki levélben ezeket! — Rassay Károly: Ha főispán ilyen kijelentést tesz, ezért fegyelmit kell ellene inditani!) Amilyen örömet okozott nekünk az uj fő­ispán megjelenése, és amilyen közbecsülésben és köztiszteletben van Bihar vármegyében a jelenlegi főispán, ép olyan szomorúan emlék­szik vissza mindenki, még az is, aki tőle félve, annak idején hajlongott előtte, hogy valaha ott is'volt. Kérem az igen t. belügyminister urat, mél­tóztassék saját belátása szerint megítélni az ilyen kérdéseket. Bennünket, akik ott lakunk Bihar vármegyében, az ilyen kérdés igenis érint, és nem tartjuk ezt olyan kérdésnek, amely elhallgatandó, hanem ellenkezőleg* olyan kérdésnek, amely szóbahozandó. Beszédem befejezéséül még egy olyan kér­dést kell szóvátennem, — nagyon örülök, hogy Söpkéz Sándor t. képviselőtársam is jelen van, (Éljenzés .jobbfelől.) — amely két egységespárti képviselő kerületét homlokegyenesen ellenkező szempontból érinti. (Halljuk! Halljuk!) Ez pedig a következő. Az elmúlt napokban lent jártam a Balatonon és láttam Siófok községet. Összehasonlítva a többi évről-évre épülő és gyönyörű fellendülés előtt álló balatoni fürdő­hellyel, mély szomorúság töltött el Siófok lát­tára. ! • IV i ' A község élén menekült ember áll, aki a cselekvésnek, az akarásnak, a tisztviselői kote­lességteljesitésnek, buzgóságnak, tehetségnek és szorgalomnak mintaképe, (Felkiáltások jobb­felől: Ez igaz!) ott áll sok feladat előtt és meg­van bénítva egyszerűen amiatt a közigazgatási lehetetlenség miatt, hogy Siófokot a Sió-csa­torna Veszprém megyére és Somogy megyére osztja. (Gaal Gaston: Szó sincs róla!) Siófok egyik része a Sió-csatorna jobb partján Vesz­prém megyéhez tartozik, a Sió-csatorna bal­partja pedig Somogy megyéhez tartozik. (Gaal Gaston: Az Kiliti község. Az Somogyé és az is marad, akár mit beszélnek. — Derültség. — Peyer Károly: Rendben vagyunk! — Gaal Gas­ton: Kiliti községet nem fogjuk odaadni Sió­foknak, legyen egészen nyugodt! — Rassay Ká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom