Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. szemben helyezkedett tartózkodó álláspontra? De akkor még- inkább korholnom kell ezért; épen ezért, mert bankokról volt szó. (Scitovszky Béla belügyminister: Még gyanúsít is? — Beck Lajos: Nem, csak kérdez!) Nem, ez rám is vonatkozik. Épen azért, mert bankokról van szó, a kormány tagjainak és a képviselőknek is egyaránt kötelessége, hogy amint bankkérdésről van szó, nyíltan szint valljanak. (Scitovszky Béla belügyminister: Én döntő faktor vagyok benne!) Hiszen úgyis az, a közfelfogás, hogy a bankok dirigálják a kormányt, a bankok befolyásolják a képviselőket. Emancipáljuk magunkat az ilyen beállítás alól és valahányszor ilyen kérdés szóbakerül, akkor bátran tessék szint vallani a kormánynak épugy, mint a képviselőknek, nem pedig ilyen se hideg, se meleg válaszokat adni. (Scitovszky Béla belügyminister: A döntésemben vallok szint! Ott a kötelességem, képviselő ur!) De tovább megyek. Itt van például az, hogy a belügyi kormányban épugy, mint a többi kormányzati ágban, nagy a hajlandóság a székesfővároson nagyokat ütni, a székesfővárost előnytelen beállításban a világ elél hozni. Itt van például a székesfőváros a közlekedési kérdésekben. Hónapokkal ezelőtt sietett a székesfőváros megszavazni f 100 daratb Benzr—Mercedes-autobusz szállitását. Nagy szavazások voltak; régesrégen szavaztunk már ebben a kérdésben. A kormánynak tetsző álláspontot tette a többség magáévá, 34 szavazattal 4 ellen a kormány álláspontja, vagy óhaja győzött: a Magvar Állami Vas-, Acél- és Gépgyáraknak itélte oda a székesfőváros a 100 darab Benz— Mercedes szállitását. Minekutána ez megtörtént, szóval a kormánynak ked\es módon intézte el a székesfőváros közgyűlése ezt a milliárdokra rugó nagy megrendelést, akkor siri csend, hónapokon keresztül nem hall az ember sem jobbról, sem balról semmit; kérdezhet az ember bárkit, nem tud senki semmit. Végre nagynehezen kihalássza az ember az igazságot, hogy a belügyministerium még nem döntött ebben a kérdésben. (Rassay Károly: Ez az igazság!) Ma tehát az a tényleges helyzet, hogy oda van Ítélve a megrendelés egy gyárnak, de ez a gyár a megrendelést nem kapta meg. (Rassay Károly: Ugy van!) Én ezt a gyárat az autóbusz-vállalkozóval együtt megnéztem március 3-án. Gyönyörű a fejlődés, amely ott látható. Amikor azonban arról kérdezősködött az ember, melyik hát az aa alkatrész, amely már & főváros számára készül, (Rassay Károly: Majd hozatják!) akkor azt mondták: a főváros számára még semmi sem készül, a főváros megrendelése még nincs,itt. Szóval megvan akasztva hónapok óta a székesfőváros közlekedésének fejlesztése, meg van akasztva ennek a közgyűlési határozatnak az érvényesítése, mert a belügyministerium még nem adta meg a jóváhagyást ahhoz, hogy — ha jól emlékszem —; a. húszmillió dolláros kölcsön idevonatkozó része folyósitható-e vagy sem? (Rassay Károly: IIj terveket kért a garázsra! — Scitovszky Béla belügyminister: Lehetnek más okok is!) Bocsánatot kérek, ez a belügyi kormány részéről nem helyes magatartás. Az ország legnagyobb törvényhatóságát nem lehet igy kezelni. (Rassay Károly: Csak a sok ezer embert, aki óránkint kénytelen gyalogolni, mert nincs közlekedési eszköz! — Bródy Ernő: Jár már autóbusz a Rózsadombra?! — Scitovszky Béla belügyminister: Előszói" autóbusz nincs, ut nincs és garázs sincs, képviselő ur! — Rassay Károly: Ha a ministerek volnának kénytelenek a h idegben óránkint gyalogolni,, akkor lenne auto busz! — Scitovszky Béla belügyminister: Járunk mi is gyalog! — Rassay Károly: De csak passzióból!) Továbbmegyek. Törekvésünk a székesfővárosnál évek óta oda irányul, hogy fent a Várban autóbusz-járatokat létesítünk. Nem volt párt, amely meg ne ígérte volna a választásokon, hogy az I. kerület Várbeli részét, vagyis a fenti részeket autobuszközlekedéssel, fogjuk összekapcsolni a sikságon levő budai résszel és a pesti oldallal. Minekutána ez a kérdés végigment az egész vonalon, minden faktor letárgyalta, minden bizottság megszavazta, az autóbuszüzem a vonalat kirajzolta, mindenféle bejárások megtörténtek. (Rassay Károly: Kijárások, bejárások! — Gaal Gaston; Jó napidíjak mellett!) a székesfőváros szerződést kötött egy magánvállalattal 30 darab autóbuszra vonatkozóan. Amikor a 30 darab autóbusz Győrből Budapestre már megérkezett és a Ganz-utcai garázsban állt tétlenül, (Rassay Károly: Rájöttek, hogy rossz a fék!) akkor egyszerre csak azt mondták nekünk a fővárosnál, hogy a Várhegy olyan lyukacsos, mint a szivacs, tele van üregekkel a Vár és ott aggályos az autóbuszközlekedés. (Rassay Károly: De a Rózsadomb nem üreges és oda sem megy autóbusz,!) E közben a belügyministeriumba és pénzügy ministeriumba járó hivatalnokok, és a békés budai polgárok ámulva láthatták naponta a súlyos teherautómobilokat száguldozni a Várban. Ebből a meglepetésből még fel sem tápászkodtunk, egyszer csak halljuk, hogy tiszteletreméltó műszaki vélemények vannak az autobuszközlekedés ellen és tényleg, évek hosszú során át hallgató műszaki szakemberek egyszer csak ellene foglaltak állást ennek, kevés idő mulya keresztmetszeteket osztogattak szét közöttünk a székesfőváros illetékes bizottságában, majd később fotográfiákat kaptunk beonilásokról, amelyekről azonban soha nem hallottunk. Amikor pedig az ember kutatta, honnan ered mindez, hány évig hirdettük ezt és határoztuk el végre-valahára és hány év után jelentek meg meglepően ezek a műszaki vélemények, ezek a fotográfiák és keresztmetszetek, akkor egyszer csak végre fülünkbe jut, hogy illetékes helyen nem akarták a Vár csendjét megzavarni az autóbuszokkal és az autóbuszoknak csúnya utcaképet rontó megjelenésével. Először csak ugy mondták, nagyon előkelő helyen, majd értésünkre adták, hogy a ininisterelnök ur óhaja ez. A_ székesfőváros várbeli részében tehát autóbuszjárat nem létesíthető. Azóta ez az ügy el van temetve, az ügy el van intézve, a belügyministeri és a pénzügyministeri hivatalnokok leshetik, hogy ezt a közlekedési eszközt valaha megkapják és a járókelők is örökre leniondhatnak róla, mert hiszen eny^ nyíre kormányozható ma már Magyarországon minden, hogy egyszer csak ilyen illetékes helynek aggodalmára rögtön műszaki vélemények is, kereszmetszetek is, fotográfiák is vannak. Csak egy nem tagadható le, hogy rendkívül nagysúlyú teherautók mászkálnak naponta a Várban és sehol sem omlik be sein mi. (Rassay Károly: Közismert dolog, hogy a szenet repülőgépen viszik a várba. — Derültség a baloldalon. — Gaal Gaston: Ha a ministeri untokat megbírja, akkor az autóbuszt is megbírja. — Derültség.) A másik dolog megint csak közlekedési kérdés. A székesfőváros, hallgatván különösen a szegény emberek és munkásosztály részéről uj autóbusz irányok létesítésére irányuló követe-