Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Ûi Äz országgyűlés képviselökázaMak 157. ülése 1928 április 26-án, pénteken. kívánalom van és ennek a kívánalomnak a nép lelkében erős gyökerei vannak, akkor egy lépései előre mennek és a kívánalomból teljesítenek annyit, amennyit teljesiteniök kell. Ezt mutatna a csitrik választójoga és sok más, ami nem a, konservativ kormány lelkéből fakadt. de a közszükségleinek megfelel és ők ennek a közszükségletnek kívántak eleget tenni. A belügy minister ur a napokban kijelentette egy újságíró élőt. hogy a gyülekezesd jogról szóló törvényt megelőzi majd a szakszervezeti javaslat. Nos hát. ahogy

1 a német

(í munka« nem ijedt meg a Kendellgesetz-től, ugy a miagyar munkásság sem fog megijedni attól a. szakszervezeti törvénytől, amelyet hozni fognak, ai gyülekezési és egyesülési jogot pedig kiverekszi magának minden ördög és minden kormányintézjkedés ellenére. Amikor mondanivalóimat befejezem, még csak laaat akaróim mondani, hogy kár az uraik részéről minden fáradságért, mindez nem használ seimimit sem, mart a munkásmozgalmat egy tette naggyá: alz önvédelem biztonsága, ösztönös érzése és az önvédelem érzése tartja fenn a jövőben is. Tehetnek, amit akarnak estidéig, el is nyomhatják a mxinkasmozgalm'ait. de azt a törekvést, amely a munkást áthatja, hogy magának miagasahb kultúrát, jobb ^megélhetést, emberibb életet teremtsen, semmiféle közigazgatási intézkedésekkel nem tudják elfojtani. nem lehet elnyomni. (Simon András: Nem is akarjuk!) AJ kormány sokezer csendőrrel és rendőrrel rendelkezi] k és igy azt hinné^ az ember hogy az a kormány, amely jogok tekintetében olyan szűkmarkúan mér. amely a jogok tekintetében a legmostohább elbánásban részesáti a munkásosztályhoz tartozókat, legalább tazokat. akik az ő érdekeiket védik, akik ezt a mai társadalmat, mint a ohariatidáik fentartják. valamivel jobban megfizeti, de nem igy van. Például, ha egy elöregedett, munkaképtelen, ideje előtt megrokkant csendőr végkielégítését az urak megnézik, akkor könnybelábadhat a szemük. A múltkor beállított hozzám' egy ilyen csendőr, aki egészen fiatal ember. Hat esztendőt szolgált a csendőrségnél, cigányokkal való verekedés közhen támadás érte. amelynek következtében arca eltorzult, fegyveres szolgálatra alkalmatlanná vált. Ezt az embert olyan végkielégítéssel bocsátották el, hogy abból megélni fantasztikum, abból megélni nem lehet. Szégyenletes dolog, ami ezen a téren történik. (Egy hang jobbfelől: Ebben igaza van!) Méltóztatnak gondolni, hogy azokat a rendőröket és csendőröket, akik a gazdasági viszonyok kényszerítő hatása alatt ma uniformisba bújnak, ki tudják elégíteni azzal, amit minden héten kapnak tisztjeik prédikációiban, hogy gondolják meg, igaz, hogy éhesek, igaz, hogy jövőjük nincs biztositva, de vigasztalja őket az a szent tudat, hogy a haza és a társadalom érdekében szolgálnak. Nagyon szép ez a hazafias szólam, nagyon szép a társadalomra való utalás, de még szebb volna, ha tisztességesen megfizetnék azokat az embereket, akik az önök társadalmát, a magántulajdont és a munkás kizsákmányolásának lehetőségét védik. (Propper Sándor: Már a pretoriánusokat sem fizetik meg?) Nem, ezeket legkevésbé! Hogy ezeket a dolgokat befejezzem, kénytelen vagyok a minister ur szives figyelmét felhivni a vidéken nagyon gyakran található osendőrsógi és rendőrségi műhelyekre. Méltóztatik tudni, hogy a vidéken az iparosok meglehetősen nyomorúságos helyzetben vannak. (Fábián Béla: Mi az, hogy meglehetősen?!) Majd a kereskedelmi tárcánál leszek bátor egy statisztikát felolvasni, amelynél szomorúbbat, riasztóbbat ínég nem igen hallottak az urak, főleg a vidéki, az alföldi iparosságnak helyzetéről, amelyet adóval, forgalmiadóval és egyebekkel nyomorítanak és sújtanak földhöz. Ezeknek az iparosoknak még a csendőrségi és rendőrségi műhelyekkei is konkurrenciát csinálnak. Természetesen már előre tudom a minister ur válaszát, amely az lesz: kérem szépen, a tiszteket ég a legénységet valamiképen segíteni kell s a segítésnek ez is egyik módja. De kérdem én a t. Házat, miből fizessen az iparos adót, hogyan tartson munkást és hogyan neveljen fel egy jövő generációt, amikor az a csekély munkalehetőség is, amely ilyen városokban adódik, lehetetlenné válik számára, mert á csendőrségi meg a rendőrségi műhelyben ezt a munkát elvégzik? Ezekben a műhelyekben azután nemcsak közvetlenül a csendőrségnél és a rendőrségnél alkalmazottaknak, hanem hozzátartozóiknak munkáját is végzik, úgyhogy egy ilyen csendőrségi és rendőrségi műhely: öt-hat cipészmester tiz-tizenkét szabómester, egy-egy bognár és kovácsmester exisztenciáját teszi tönkre. Ezeket a műhelyeket be kellene csukni, A leghatározottabban és a legenergikusabban követeli az iparosság ezeknek a műhelyeknek megszüntetését. Végezetül még a vidéki törvényhatóságok fel újításáról kívánok néhány szót szólani. A L Képviselőház előtt ismeretes és előttem szólott t. képviselőtársam is foglalkozott már azzal a ténnyel, hogy egyes vidéki városokban 14—16—18, sőt Győr városában 19 év óta ül együtt a felfrissittetlenül a városig törvényhatóság. Hogy abban a városi tanácsteremben milyen áporodott levegő van, azt — azt hiszem — nem kell bővebben magyaráznom, maga az a körülmény, hogy 19 év óta ülnek az emberek együtt, mutatja legjobban, (Propper Sándor: He liferálják a díszpolgári okleveleket!) hogy milyen levegő és milyen felfogás van ott. (Propper Sándor: Próbáljaaiak Pesten diszpolgári okleveleket kapni !— Zaj.) Kérem t. képviselőház, sok minden szempontból magyarázták már ezeknek a vidéki törvényhatóságok felújításának szükségességét. Engedjék meg nékem, hogy én egy olyan szempontból magyarázzam, amely szempontból még talán nem magyarázták sokan. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen, ha körülmegyünk Budapest közvetlen környékén: Rákospalotán, Pestújhelyen, Kispesten, Újpesten, Pesterzsébeten, Budafokon és más Budapestet övező városokban és kisközségekben, azt fogjuk tapasztalni, hegy ezeknek a községeknek és városoknak szegénysége ellenére eleven élet van azokban, csatornázás, világítás, utcarendezés, munkáslakások építése, iskolaépítés. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Borzasztó nehézséggel, roppant leleményesé'ggel szedik össze ezeket a pénzeket, amelyek ezeknek az intézményeknek létesítéséhez szükségesek, de mégis erejüknek minden megfeszítésével kulturfészkekké, kulturcentrumokká akarják tenni ezeket a kis városkákat. Aki olvassa ezeknek a városok képviselőtestületének tanácsozását, az meggyőződhetik arról, hogy ott a legtisztáb közérdek fűti az embereket és a pártok egymással versenyezve törekednek arra, hogy valami ne-meset, valami szépet produkáljanak. Minden ilyen város törvényhatóságában benn ülnek a szociáldemokraták, akiknek ott egyelőre, mert legtöbb helyen kisebb-