Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-157
Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 19.28 április 2Ö~án, pénteken. 1Ö5 ségben vannak, csak az élesztő szerepe jut, de ez azután hálás szerep, mert hiszen ez az élesztőanyag, ez a kovász az, amely megerjeszti azokat az anyagokat, amelyek a városokbn vannak és mondhatom, hogy az állam támogatása ellenére a vármegyei közigazgatás féltékenysége, sunyi, sanda tekintetei ellenére, ezek a városkák nagyon szépen fejlődnek. Aki például öt év előtt járt kint Pesterzsébetén és ma megy ki, az bámul, hogy azon öt év alatt mennyit haladt ez a kis városka. Ugyanúgy van Kispesten, Újpesten. (Propper Sándor: Rákospalotán, Budafokon!) Tessék nézni Budafokot. Borzalmasan elhanyagolt falu volt, mocskos utcákkal, barlangokba, kőbe vájt házakkal, a legelemibb higiéniai eszközöket nélkülözte. Ma, egynéhány évi városi gazdálkodás után, látszólag mint hamupipőke emelkedik ki ez a város. Kezdenek az utcák rendeződni, világitás van, egy szóival kultúra támadt. (F. Szabó Géza: A keresetiadó-bevételből! A keresetiadó-jövedelem nagy anyagi erejük! — Peyer Károly: Nagyrészük Budapesten dolgozik és itt vonják le a keresetiadót! Hiszen épen ez a panaszuk! — Propper Sándor: Más városokban is nagy keresetiadó-bevételek vannak, mégsem csinálnak semmit!) Méltóztassanak csak figyelembe venni más városokat, amelyek viszonylag sokkal nagyobb keresetiadójövedelmet kapnak. Csak a magam pátriájáról, Győrről beszélek, ott gyártelepek vannak, nem csekélyek, hanem nagy, fejlődő gyártelepek és Győr vidékéről vonatrakománnyal érkeznek oda, napszámosok és napszámosnők, akiknek a keresetiadóját Győrött vonják le és a. fejlődésnek ezt az irányát mégsem lehet tapasztalni, mint amilyet Pesterzsébeten és Kispesten tapasztalunk, annak ellenére, hogy Győr törvényhatósági joggal felruházott város. Ennek ellenére a fejlődést nem. lehet ugyan egészen elfojtani, elvégre hidat kell a Dunára építeni, pár házat kénytelen a város építeni, mert különben a Városházára lennének kénytelenek az emberek lakni menni, mert ma is rengeteg, párszáz ember van lakás nélkül. (Propper Sándor: Nézzék meg Kaposvárt! Szemétdombok az utcán!) A haladás mégis olyan csekély, hogy ehhez képest a csiga gyorsvonat. Propper képviselőtársam utalt Kaposvárra. Nézzük Kaposvárt, Kecskemétet, egy egész sereg várost lehetne felsorolni, amelyek csigalassúsággal mennek előre. Nincs ivóvizük, a legelemibb szociálpolitikai berendezéseket nélkülözik, mind csak azért, mert tizenhat létve van együtt a törvényhatóság, a,mely törvényhatóság már elaggott összetételénél fogva is, minden ujitástól irtózik és mindenki, aki egy uj eszmével jön, ezeknél az uraknál egyszerűen kommunista és mint kommunistagyanus egyént kezelik. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy épe« 'Kecskemétien mi történt egy ügyvéddel. Gál Jenő képviselőtársam beszélt róla. Nem volt annak az embernek más bűne, mintáz, hogy a város gazdálkodása nem tetszett neki és egy kissé keményebben ostorozta azokat a tapasz talt hibáikat, amelyek ott tényleg fennállanak. Az eredmény az volt, hogy rendőri felügyelet alá helyezték, kinevezték díjmentesen kommunistának és ha a biróságnál véletlenül nem tudta volna az igazát bizonyitani, akkor rosszul járt volna, csak azért, mert a városi hatelmasságokkal tűzött össze. Égetően szükséges volna tehát a vidéki törvényhatóságok reformja, de nem az a szűkmarkú reform, amelyről a minister ur ugyan dodonai stílusban, egyelőre homályos sejtésekbe burkolva adta elő mondanivalóját. Nem azt várja a magyar közvélemény, nem azt várják a vidéki városok, hogy egy szűkkeblű virjlizmussal^ súlyosbított reform kerüljön elénk, amely a városok fejlődését száz esztendőre megint visszaveti, mert nem arra van szükség, hogy egy acélkörmökkel rendelkező klikknek szolgáltassuk ki a városokat, hanem arra vau szükség, hogy eleven élet mozogjon ezekben a városokban, mert ha megvan a lehetősége annak, hogy ezek a városok fejlődjenek, akkor ezt a fejlődést elő kell segíteni. A fejlődésnek a leghatalmasabb mozgatója és elősegitője a vidéki városokban, a törvényhatóságokban az általános egyenlő és titkos választójog bevezetése. (VQy van! a szélsőbaloldalon.) Csak a városi lakosság széles rétegeinek, a nőknek a városi politikába való bevonása, teszik egyedül lehetővé a városok fejlődését, a kulturcentrumok létesítését és itt meg kell mondanom, t. Képviselőház, hogy a mi kormányrendszerünk, bármennyire hangoztassák is a tökéletességét, bármennyi ilyen díszpolgári oklevelet szolgáltassanak ki s a kormánynak bármennyi tömjénező je akadjon, mégis valahogy nem tökéletes, mert például a közoktatásügyi tárcára, ha jól emlékszem, 148 millió pengőt költünk, — nem azért mondom, mintha sajnálnám — többel, mint másik három tárcára. A kultuszkormány törekszik is arra, hogy iskolákat létesítsen, de ezek az intézmények valahogy gyökér nélküliek. Gyökér nélküliek lesznek mindaddig, amig a vármegyei és városi autonómiák olyan szűk térre vannak szorítva, mint ma; csak mek-gágyi csenevész növények lesznek, amig nem vonják be a városi alkotmány és a megyei alkotmány sáncaiba azokat a rétegeket, amelyeknek életérdeke a friss levegő, a kultúra, a magasabbrendü civilizáció. Ezt pedig szűk választójoggal elérni nem lehet. Szűk választójoggal elérhetik az urak azt, hogy a ma stagnáló processzus tovább is megmarad; elérhetik, hogy a vidéki városok továbbra is poros, mocskos, világitás és csatornázás nélküli helyek lesznek és vízhiányban fognak szenvedni. Ezt elérhetik az urak. Elérhetik az urak azt is, hogy egy uralkodó klikk hatalmát egy időre megerősítik, de ezzel szemben annál nagyobb és annál veszedelmesebb lesz a reakció. Mert a körülöttünk levő államokban erőteljes városi és községi élet fejlődik. Az emberek lassan-lassan ráeszmélnek arra, hogy az önkormányzat a községnél vagy a városnál kezdődik s hogy a kultúra első tényezője a város maga. Hogy én hogyan lakom, milyen utcában járok, hogyan van az az utca világítva s mit tudj a város nehéz adómért kultúrában nyújtani, azt elsősorban a városi lakosok érzik. Ezeknek ösztönös érzése az, ami előhib-utóbb meg fogja hozni azt az eredményt, amelytől Önök valamennyien rettegnek: a megyében és a városban az általános titkos választójogot. (Mozgás a jobboldalon. — Propper Sándor: Nem rettegnek tőle?! Akkor tessék megszavazni!) Én be is fejezem beszédemet. Láttam egyszer egy képet, amely nagyon megragadta a figyelmemet s amely eszembe jut, valahányszor a kormány intézkedéseit nézem. Ez a kép egy hatalmas nagy órát ábrázol,, amelynek mutatója előre akar menni, de egy jezsuita páter, egy katona, egy bőrkamásnis ur — valószínűleg nagybirtokost jelent — és egy kövér, aranyláncos, cilinderes ur belekapaszkodnak a mutatóba és igyekeznek azt visszahúzni. De hiába, azi óra erősebb mint az urak akarata s a mutató csak megy előre. 2ä*
