Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. Hl A kérdés lényege az, igaz-e. hogy odáig süly­lyedt az önkormányzat, hogy előzetes biztatá­sért ott járogatott a kormánynál? Ez előttem a fontos. Különösen ajánlom a vármegyei re­formra vigyázó urak figyelmébe, hogy amikor itt a törvényhatóságok reformja elkövetkezik, vigyázzanak az önkormányzat védelmére, (Fel­kiáltások jobbfelől: Fogunk vigyázni!) vigyáz­zanak arra, hogy a vármegyének ősi tradíciói, amelyek nem kicsinyelhetek le, meg ne szűn­jenek. A vármegyében az a szellem él, amely a magyar guvernementális autonómiának gon­dolatát minden korokon keresztül őrizte, min­dig azt a szellemet szolgálta, hogy a kormány­tól való független és demokratikus erő az, amely fentartja a polgári öntudaton keresztül az autonómiát, az önkormányzatot. Ezt meg­változtatni olyan intézkedésekkel, amelyeket akár a tárgyalásii rendre, akár a tárgyalási anyagnak mikénti tárgyalására vonatkozóan törvénybe óhajt iktatni a mélyen t. minister ur, (Scitovszky Béla belügyminister: Ugy van.) ugyebár, jól ismerem a szándékát, — nem egyéb, mint a centrális erőnek reáneheze­dése arra az önkormányzatra, amely ennek a jognak legalább a foszlányait meg akarja óvni. Mire ment vele a mélyen t. minister ur? Hiszen gyakorolta -ezt a szokást már régen. Nézze meg például a vármegyei és a törvény­hatósági kölcsönöket, ahol fentartotta magá­nak az előzetes jóváhagyás jogát, ahol a mi­ni steriumban jártak a vármegye urai és a törvényhatóságok emberei, hogy a Speyer­féle kölcsön valahogyan keresztülmenjen, mind koldusa neki, nem tudják sem az inveszticiót, sem a kamatoknak fizetését kellőképen be­tartani. (Scitovszky Béla belügyminister: Töb­bet elköltöttek, mint amennyit felvettek.) Bo­csánatot kérek, akkor a törvényhatóság ellen­őrző hatalma majd segít rajta. Akkor azonban miért méltóztatott ezeket az előzetes centrális tárgyalásokat folytatni? Nincsen egyforma törvényhatóság. Mindenütt a lakosság rété­geződésétől^ függ az, hogy mi a helyes köz­igazgatás és miképen történjenek ezek a va­gyoni juttatások és minden más. Nem ismerem részletesen, hogy a minister ur milyen javaslattal fog idejönni, csak arra kérem, hogy kettőre vigyázzon nagyon, mert ha ezt a kettőt megvalósitja és ez a kettő lesz a vezető szellem, akkor Magyarországon mind­addig nem lesz demokrácia, csak az ajkakon, a valóságban soha, amig ez a retrográd irányzat létezik. Az egyik a virilizmusnak a visszaállí­tása. Ha ön a főváros törvényhatóságában egy plutokratikus többséget akar .beültetni,... (Bródy Ernő: Ilyen gondolat!) Ezt a gondola­tot hallottuk a mélyen t. minister úrtól. (Bródy Ernő: Visszaessünk a középkorba? Ho­gyan lehet ez? — Pakots József; Te Ameriká­ban jártál, ezt nem érted!) Igenis arról van szó, hogy a fővárosban vissza akarják állítani azt a régi rendszert, amikor még szó sem volt de­mokratikus lendületről, amikor a háziurak, a kapitalisták és a bankok exponensei ültek a törvényhatóságban, amikor ott ültek a nagy­bankoknak vezérigazgatói, akik kölcsönöket juttattak a fővárosnak és akik ezeket a pénz­ügyi érdekeket hozták mindig harmóniába és meg tudták nyugtatni lelkiismeretüket, mert hiszen ők voltak a nagy kapitalizmus kép­viselői. Ez jön vissza, ezt a korszakot akarja visz­szaálmodni az, aki a virilizmust vissza akarja állítani. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy ez lehetetlenség, (Bródy Ernő: Nevetsé­ges!) A főváros mai dolgozó rétegei, a millió dolgozó ember mellett lehetetlenség vissza­menni ebbe a retrográd irányzatba, lehetetlen­ség ezt a virilizmus utján visszacsempészni. Önök azt mondják erre. hogy ez a tekintély és a nyugodt tárgyalási menet biztosítását jelenti. Nekem nem kell az ilyen nyugalom, mert ez a halál nyugalma; nekem az élet vibrálása és az az eleven ereje kell, amely igenis tomboljon olyankor, ha kardinális polgári jogok vannak veszélyben és veszendőben. (Scitovszky Béla belügyminister: Tudja a képviselő ur, hogy lesz virilizmus? Ki ellen hadakozik a képviselő ur? — Malasits Géza: Nem kell Cumberlandnak lenni, hogy ezt kitalálja!) Örömmel A^enném ezt tudomásul, (Scitovszky Béla belügyminis­ter: Tessék megvárni! Kár az erőket előre po­csékolni!) azonban a minister urnák egy kije­lentése hatalmazott fel erre a feltevésre, mert hiszen nem egyszer volt kegyes azt mondani: gondolkozom azon, ne kelljen-e a cenzusos vá­lasztójogot az uj fővárosi törvényjavaslatban visszaállitani. (Scitovszky Béla belügyminis­ter: Nem virilizmus^ a cenzusos választójog!) Mihelyt cenzusos választójogot teremt és mi­helyt valamelyes vagyoni képesítéshez vagy adófizetési többlethez köti a választójogot, ab­ban a pillanatban ez a demokratikus erő meg­hamisítása, (Scitovszky Béla belügyminister: De nem virilizmus!) Egészen mindegy, annál rosszabb. (Scitovszky Béla belügyminister: Fogalomzavar! Annyiban nem mindegy! — Bródy Ernő: Az adófizetésnél nincs cenzus!) Méltóztatnak látni, hogy egészen jól hibáztam rá erre a dologra, (Jánossy Gábor Nem hiszem!) mert azt mondja a minister ur, hogy viriliz­mus nem, de cenzus igen. (Scitovszky Béla bel­ügyminister: Azt nem mondtam, képviselő ur! —- Bródy Ernő: A forgalmiadónál nincs cen­zus!) Arra kérem a mélyen t. minister urat, kegyeskednék már végre a törvényjavaslatot leküldeni a főváros törvényhatóságának véle­ményezés végett, ne csak a tekintetes tanács­nak. (Scitovszky Béla belügyminister: Nem küldöm le!) Nem méltóztatik leküldeni? Nem is kíváncsi a minister ur arra, hogy mi a pol­gárság véleménye ebben a kérdésben? (Sci­tovszky Béla belügyminister: Meg fogok közü­lük egyesieket hallgatni, de a törvényhatóságot nem!) Ha. vaila.ki illetékes, a törvényhatóság az,. (Scitovszky Béla belügyminister: A törvény­hatóság a legkevésbé! — Derültség a jobbolda­lon*) A törvényhatóság ezt a megtiszteltetést megköszöni a belügyminister urnák; azt hi­szem, ezzel nyugtázhatom. T. Képviselőház! Abban a sajátszerű hely­zetben, amelyben a belügyi igazgatás mutat­kozik, rá kell térnem a magyar állampolgárság kérdésének taglalásaira. Amikor múlt évi költ­ségvetési beszédemben felhoztam azt, hogy a magyar állampolgársági kérvények 50.000-nyi létszáma miért nem apad, a mélyen t. minister ur volt kegyes kilátásba helyezni, hogy t ez a legrövidebb idő alatt jelentékeny mértékben apadni fog. (Scitovszky Béla belügyminister: Meg is történt! Ebből a komplexumból már csak 6000 van!) Már csak 6000 van? Más or­szágban, ha valaki állampolgár akar lenni és büntetlen előéletű, feddhetetlen jellemű em­ber, 24 óra alatt veszik fel az illető állam köte­lékéibe. (Friedrich István: Próbálják meg Cseh­szlovákiában! Haza sem tudunk menni! Ho­gyan lehet ilyent mondani? — Egy hang a jobboldalon: Kirakják, kidobják őket!) A kép­viselő ur nagyon jó példával áll elő. Miért nem áll elő a nyugateurópai államokkal? Miért jön nekem azokkal, akik mivelünk homlokegye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom