Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

'Àz országgyűlés képviselőházának 156. Béla belügyminister: I)e mással van kitöltve az a tárca!) Most is az egyharmadára csonkult Magyarország- területén is akkora az az öszszeg, amelyet a belügyi tárca elfogyaszt, mint amekkorát elfogyasztott annak idején, békés időkben. Ez nem azt bizonyltja, amit közbeszólás alakjában a minister ur megemlitett, hanem azt bizonyítja, hogy itt olyan hatalmas fegyveres fel készülődés van, mintha talán állandóan belső háborúban volnánk, mintha itt állandóan attól kellene rettegni, hol, mikor, milyen formában fog itt forradalom vagy esetleg ehhez hasonló társadalmi megmozdulás történni- (Jánossy Gábor: A nemzeti munkavédelem öreg nyugdíjasai mint háborús készültség.) 11.000 főnyi rendőrség és a hasonlóan 11.000 főnyi csendőrség. . . (Scitovszky Béla belügyminister : De nincs 11.000 főnyi rendőrség ! Hol van ennyi ? Tessék kiolvasni a költségvetésből, mennyi van !) Annyi vaù, amennyit mondottam. (Scitovszky Béla belügyminister : Akkor nem tetszik tudni olvasni ! Tizenegyezer nince ! Tessék megnézni a költségvetést !) Attól függ, hogy a t. minister ur (Scitovszky Béla belügyminister : Én tudom, mennyi van !) kiket számit a csendőrség és kiket a rendőrség körébe. Ha a t. miniszter ur az irodai szolgálattételre beosztottakat nem számiíja ezek közé, akkor természetesen nincs ennyi, (Scitovszky Béla : belügyminister : Hát disztingváljunk ! Csak tessék ugy beszélni, ahogy a költségvetés beszél !) ezeket azonban ugyanúgy be kell számitani a csendőrségnek és hasonlóan a rendőrségnek létszámába és épen ezért én jogosan együttesen vettem fel azt a számot, amelyet megemlítettem. (Jánossy Gábor : Az Íróasztalok is be vannak számitva !) Az élő alkalmazottak, t. képviselő ur. A csendőrség, rendőrség és folyamőrség céljaira még mint beruházási öszeg is van elő irányozva, a rendőrségnél 325 000 pengő, a folyamőrségnél 1,860.000 pengő, ugy hogy ha ezt hozzászámítjuk a 77,875.000 pengőhöz, akkor ez az egész kerek összegben 80 millió pengőt tesz ki, abból a 150 millió pengőből, amely a belügyi tárca költségvetésében elő van irányozva. (Farkas István : Mire vigyáz a folyamőrség % Hogy a Duna ne folyjon felfelé ? — Zaj. Elnök csenget.) Ez azt jelenti, hogy a nyolc millió lakos mindegyikére, a csecsszopó gyermekre is és az elaggott öregre is (Jánossy Gábor: Arra is kell vigyázni!) 10 pengő közbiztonsági ós közrendészeti költség jut. Hogy ez sok-e vagy nem, én ennek bírálatába nem is bocsátkozom, ezt a nagy közvéleményre bízom, tessék annak elbírálni, hogy r szükséges-e, helyén valfí-e a mai nehéz megélhetési viszonyok között csak ebből az egy közigazgatási ágból kifolyólag ilyen terhet róni az ország népére. (Scitovszky Béla belügyminister : Tessék megnézni a szomszéd államokat!) Én már mondtam, hogy mi legyőzött állam vagyunk, megcsonkult állam vagyunk, mi szegény Magyarország vagyunk, és nekünk ehhez mérten kell ezekben a szegény időkben berendezkednünk és nem szabad az ország adófizető polgárainak teljesitőképességén felülállóan berendezkednünk. (Scitovszky Béla belügyminister: Közpréda nem lehetünk!) Nem akarják elhinni, hogy mindennek van határa, (Krisztián Imre : Főképen az önök propagandájának!) annak a szorgalmas adófizetésnek is lesz egyszer határa, amelyet ezideig a magyar nép produkált. Itt is bekövetkezhetik egyszer olyan csőd, amilyenre a Bethlen-kormány ez idő szerint még nem számit. (Jánossy Gábor : Trianonnál már bekövetkezett!) A belügyminister ur rendelkezési alapjára elő van irányozva 174.720 peDgő. (Scitovszky Béla belügyminister : Kevés !) Ez túllépi a múlt évben előirányzott összeget 38.000 pengővel. (Scitovszky KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 125 Béla belügyminister : Nem lépi túl ! Téves!) Ahogy megállapítottam, szerintem ez ennyi. Ez a rendelkezési alnp, ez a 174.001) pengő olyan súlyos összeg... (Scitovszky Béla belügyminister: De ugyanannyi mint tavaly, képviselő ur!) Az én megállapításom szerint... (Scitovszky Béla belügyminister: De rosszul állapítja meg! Tessék megnézni a költségvetést! Ne tessék hamis adatokkal jönni! Én tavaly emeltem! A tavalyelőttivel szemben van emelés, az idén nincs emelés. (Esztergályos János: Még'akkor is sok, minister ur! - Scitovszky Béla belügyminister: Kevés ! Azt én tudom, képviselő ur! — Esztergályos János: Az adózók azt mondják,hogy nagyon sok. — Scitovszky Béla belügyminister : De a közbiztonságot mi óvjuk meg!) Az indokolásban ilyen tételeket is lehet találni: »Az állam közbiztonsága ellen mind gyakrabban megismétlődött mozgalmakkal szemben szükségessé vált bizalmas intézkedések kiadásaira a költségvetési hitel kevésnek bizonyult.« Ezt az összeget én azért kifogásolom, mert nagyon súlyos összeg. Amikor sok olyan célt nem tud a kormányzat kielégiteni, amely előbbre való, amely sokkal erőteljesebben követeli a maga kielégítését, akkor az ilyen összegek előirányzásánál is szerényebb megállapításokat kellene tenni és ilyen összegek előirányzásánál is alkalmazkodni kellene . . (Scitovszky Béla belügyminister : Hol olvasta a képviselő ur az indokolást í — Farkas István : t Citált is belőle. — Scitovszky Béla belügyminister : Arra vagyok kiváncsi, hogy honnan !). T. minister ur, önnek módjában lesz megcáfolni mindazt, mit én most elmondottam. (Scitovszky Béla belügyminister: így nem lehet! Tessék megmutatni a költségvetés indokolásában, amit fel tetszett olvasni, hol van. Szóval nem kapok választ !) Áttérek most beszédem egy másik részére, mert rendkívül kevés idő áll rendelkezésemre. Ha az általános vitában volnánk, akkor szívesen rendelkezésére állnék a minister urnák, mert időmből nem fogynék ki. így azonban . . (Scitovszky Béla belügyminister : A képviselő ur talán tavalyi jegyzeteit olvassa fel ! — Jánossy Gábor : Az idő pénz !) Az idő rövid, azért ezekkel a megállapításokkal tovább nem foglalkozhatom. Rá kivánok most térni a belügyi közigazgatásnak arra a részére, amely épen a minister urnák^ nem tetszik, hogy idekerült az utóbbi időben néhányszor, még azt sem mondhatom, hogy gyakran, mert alig történik meg, hogy interpellációs jogunkkal élünk, amikor pedig egy-egy alkalommal ezzel élünk, csakis olyan konkrétumokat emiitünk meg, amely konkrétumok szerény véleményem szerint idekívánkoznak a nagy nyilvánosság elé. Ez alkalommal a földmunkások üldözéséről kivánok beszélni, arról az üldözésről, amelyben részesülnek a belügyi, közigazgatási hatóságok részéről, amely teljesen lehetetlenné teszi, teljesen kizárja azt, hogy ők a maguk céljainak megvalósítása érdekeben szervezkedjenek, hogy védekezzenek az ellen a kizsákmányolás ellen, amelyben az egész országban részesülnek. Itt még beszélnem kell arról is, amit a földmivelesügyi minister ur a közelmúltban megemlitett. A földmivelesügyi minister ur nem is olyan régen, március közepén nyilatkozott és azt mondotta — a földmunkásokra értette —, hogy szabad hazának szabad polgárai gazdasági érdekeik védelmére törvényes keretek között szabadon szervezkedhetnek. Amikor a minister ur ezt mondotta, valóságban a következőket lehetett tapasztalni. Március havában a földmunkások Szegeden kongresszust tartottak. A kongresszus óta tűrhetetlen az állapotuk, így például Csongrádon napirenden van a 18