Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

126 Az országgyűlés képviselőházának 156, földmunkás-csoport vezetőinek zaklatása. Alig volt olyan nap. hogy a vezetőség valamely tagját valamilyen ürügy alatt be ne idézték volna. Detektívek benn a szervezetekben fél napokon át ácsorognak és közben zaklatják állandóan a tagokat, olyan kihívó modorban igazoltatják őket, hogy az teljesen tűrhetetlen és az egyesülési jog­nak tökéletes megcsúfolását jelenti. Megtörtént pl., hogy március 20-án az egyik detektív fenyegető modorban kijelentette a föld­munkások szervezetében, hogy a jövőben majd lesz gondja a földmunkásokra. (Derültség és fel­kiáltások a jobboldalon : Ez csak nem baj !) T. minister ur, ön mint a belügyi legfőbb hatóság, kell, hogy közegeit kioktassa arról, hogy mi tar­tozik hatáskörükbe és mi nem. Épen ezért eme­lünk szót, hogy ha a minister urnák eddig nem volt erről tudomása, legalább ily módon vegyen róla tudomást, s az itt hallottak alapján tegye meg az egyes intézkedéseket. Nádudvaron pl. megtörtént, hosry Erdei Imre ellen, aki a szegedi földmunkás kongresszus egyik kiküldötte volt, eljárást indítottak. Közben a csendőrök beidézték s a nádudvari csendőrtiszt­helyettes a legdurvább szavakkal támadt rá, hogy : milyen alapon levelez a Budapesti Földmunkás­szövetség központjával, azzal az országot felfor­gató szervezettel 1 Ahol hatósági közegek így nyi­latkoznak egy belügyministerileg jóváhagyott alapszabályokkal működő szervezetről, ott le lehet vonni a további konzekvenciákat és nem lehet túlzottnak mondani azt sem, ha általánosítunk ilyen esetekben. (Scitovszky Béla belügyminister : Ebből az egy esetből ?) Nem ez az egy eset tör­tént az országban, hanem elég sok. (Scitovszky Béla belügyminister : Halljuk a többit ?) El fogok sorolni jó néhány esetet, amelyek­ből konkrét adatokkal fogom igazolni, hogy a belügyi közigazgatás terén olyan visszaélések, olyan meg nem engedett dolgok történnek, ame­lyek tovább nem tűrhetők. Hódmezővásárhelyen pl. március 25-én Kószó Imre lakására csendőrök mentek, ott házkutatást tartottak, Kószó nem volt odahaza, munkában volt, de ez egyáltalán nem akadályozta a csendőröket abban, hogy a lakást feltúrják, a szalmazsákot kiszórják, a ké­peket hátulról felfeszegessék. A legbrutálisabb módon hajtották végre ezt a házkutatást, anélkül, hogy a törvény alapján állottak volna. Házkuta­tás közben találtak egy iratot, egy könyvet, ame­lyen ötágú csillag volt. Nem vizsgálták, hogy mi is ez, ötágú csillagot láttak, tehát rögtön meg­állapították, hogy ez veszedelmes kommunista irat és mint bűnjelet lefoglalták. Csak azután derült ki, hogy ez a veszedelmes, ötágú csillag­gal ellátott irat semmi egyéb nem volt, mint esperanto könyv. (Scitovszky Béla belügyminis­ter : Attól függ, hogy mit tartalmazott ! Espe­ranto nyelven is lehet kommunizmust hirdetni. Kommunista nyelvtan volt, nem?) Esperanto nyelvtan könyv volt. (Scitovszky Béla belügy­miniszter : Ötös csillaggal ? Ugy látszik, elég ok volt rá ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem is csoda, ha a közegei ilyen elfogultak, amikor a minister ur is, anélkül, hogy meggyőződnék valamiről, már előre olyan elfogultságról tesz tanúbizony­ságot, hogy valósággal kétségbe kell esni, ugyan miként fognak itt igazságot szolgáltatni. (Scitovszky Béla belügyminister : A képviselő ur nem tudja, minek jele az ötágú csillag ? — Zaj a szélsőbalőldalon.) Tegnap a minister ur az interpellációmra adott válaszában azt mondotta, hogy én valótlan adatokat hozok ide interpellációmban a gyöngyösi gyűlés idejének megállapítása tárgyában. Én erre azt mondottam, hogy a minister ur kezében is egy írásos jelentés van, az én kezemben is egy ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. irásos jelentés van; sem ön, sem én nem tudjuk e pillanatban, hogy melyik az igazi. (Scitovszky Béla belügyminister : Én már tudom.) Kijelen­tettem, hogy utána fogok nézni, vájjon megfelel-e az igazságnak az, amit előadtam. (Scitovszky Béla belügyminister : Én a főispán urat ma kér­deztem meg, nekem van igazam!) Azóta meg­győződtem arról, hogy az én adatom felel meg a valóságnak. (Scitovszky Béla belügyminister : Az enyém is!) Azzal beszéltem, aki a vasmunkás­szövetség részéről hivatalos kiküldöttként szere­pelt, s aki tárgyilagosan előadta, hogy már a gyűlés elején kifogásolta a rendőrhatóság kikül­dött képviselője előtt, hogyan lehet egy közgyűlés idejét 75 percben megállapítani; akkor kijelen­tette az a rendőrtisztviselő ur, hogy ő pedig szi­gorúan ragaszkodik a felsőbb helyről kiadott pa­rancshoz és attól egyáltalán nem térhet el. A mi­nister ur azt mondotta, hogy a gyűlés tovább tarthatott. Ez annyiban történt meg, hogy ami­kor a 75 perc letelt, akkor a szónok kérte a rendőr­tisztviselőt, hogy még csak 10 percet engedélyez­zen, hogy befejezhesse már megkezdett beszédét. És ez a továbbtartás csak annyiban történt meg, hogy 10 perccel engedték az egész közgyűlést tovább tartani. (Scitovszky Béla belügyminister : Tegnap még tiz perc sem volt ! Zaj a jobbolda­lon. — Esztergályos János : Megtörtént ez másutt is, Tatabányán is kikötötték, meddig tarthat. Ha a minister ur kívánja, meg fogjuk mondani az eseteket. — Zaj a jobboldalon.) Ezt csak azért emlitem meg, mert a minister ur nagyfokú elfo­gultságról tesz tanúbizonyságot. {Krisztián Imre közbeszól.) Ugy látszik a képviselő ur nem ért ahhoz, mennyi idő alatt lehet egy közgyűlést meg­tartani. (Krisztián Imre : Tartottunk már több­ször ! — (Farkas István közbeszól. Elnök csenget.) Az is megtörtént Okány községben, hogy a helybeli Schwarcz uradalom kizsákmányolt mun­kásai a saját sorsukon akartak segíteni és a fő­szolgabíró tanácsára kérvényt akartak íratni a földmivelésügyi minister úrhoz. Elmentek a fő­jegyzőhöz, megkérték szépen, sőt alázatosan, csi­nálja meg nekik a kérvényt, még egy kis verset is irtak a földmivessorsról, a földmivesgondról, (Farkas István : Ez pedig baj, mert nem szabad 1) hátha a főjegyző ur szive jobban meglágyul à szép kis vers elolvasása után. A főjegyző ur szi­vét azonban ez a vers nem lágyította meg, kije­lentette, hogy nem csinál senkinek semmiféle kér­vényt. De nem ez a dolog lényege, mert azt mondhatná a minister ur, mi van ebben, ami ki­fogásolható. Kifogásolható tiszteit minister ur az, hogy ezek után történt meg valójában az üldözés, mert az okányi földmunkások egy ideig tanács­talanul töprengtek, addig, amig kisütötték, hogy Pestre kellene irni a földmunkás szövetséghez, mert annak itt van a központja. Meg is történt, ide irtak és levelükre válasz érkezett, amelyben azután megfelelő módon kioktatták őket (Zaj a baloldalon. — Huszár Dezső : Fábián Béla. mint demokrata közbenjárhatott volna ! Annak az apó­sánál történt !) és ezután következett az, ami sú­lyos kifogás tárgyát képezi, mert másnap reggel a levél érkezése után 7 órára már be voltak idézve a csendőrségre mindazok, akik ezt a pesti levelet aláirtak és ott a csendőrségen a legdur­vább módon, a legbrutálisabban testileg bántal­mazták, sőt véresre verték ezeket az embereket, úgyhogy a verés nyomait két hétig viselték is. Ahol az történik meg egy országban, hogy amíg az egyik minister a szabad szervezkedési jogot biztosítja a földmunkásoknak, addig a másik minister nem akadályozza vagy nem torolja meg közegeinek visszaéléseit, akik, mint ahogy a leg­utóbbi esetnél megemlítettem, olyan súlyosan éltek vissza az adott helyzettel, hogy tettleg bántalmaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom