Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-156
122 Az országgyűlés képviselőházának 166. szabadítani ezektől a funkcióktól, különösen pedig a túlzott Írásbeliségtől, hogy hogyan lehetne u. jegyzőt visszaadni a falunak, hogy hogyan lehetne képesíteni arra, hogv a szociális, gazdasági, kulturális feladatoknak ha nem is megvalósítására, de legalább megfigyeléséi« es továbbadására képes legyen. Erre nem tudunk módot találni akkor, amikor azt a jegyzőt az egymással ellentmondó rendeletek légióival ostromolják. Csak röviden akarok rámutatni a községi háztartásokra. Erről is már nagyon sok szó esett, s csak egyszerűen azt akarom hangsúlyozni, hogy a kisebb községek egyáltalában képtelenek a rájuk háruló feladatoknak megfelelni. Köztudomású, hogy a szanálással kapcsolatban az előbb állami feladatoknak elismert terheket zuditott a szanálás a községek háztartásaira, s ugyanakkor következett be a községi költségvetések korlátozása. És mindez hova vezetett? Ép olyan jól tudja a t. belügyminister ur is, mint én. hogy 1 a községeken valahogy eegiteni kell. Akkor, amikor az egyik részről megvan szabva, hogy csak ennyi meg ennyi pótadót vethetnek ki, és ebből is az alispán kötelességszerűen töröl, ugyanakkor a másik oldalon van több konkrét szabály, amelyet a pénzügyminister ur adott ki, például a kataszteri mérnökök elszállásolása, fizetése, és a munkások napszáma tárgyában — s ilyen van egy légió — s ekkor következik a konkrét jogszabályokkal szemben való eljárás, a kicédulázás. Ha nincs a költségvetésben fedését, akkor cédulákkal nyugtáznak, beszedik az öszszeget és ez nem ellenőrzés alatt álló tétel. Szóval a községi háztartásokban ilyen anomália sok van. Konkrétumokat nem hozok ide, hogy azoknak a szegény embereknek bajuk ne essék. ÍJánossy Gábor: Akkor éjfélig itt maradhatnánk! — Derültség.) Azután itt van a községi háztartások szanálásának a módja. Itt felmerült az a kérdés, illetőleg nem itt, hanem, ugy tudom, hogy Zala vármegye tett legelőször felterjesztést aziránt, hogy engedjék meg a. kereseti adóknak kommasszálását, az ebből befolyó jövedelmeket ossza szét a vármegye. Bevallom, hogy ennek a gondolatnak hive voltam, később azonban be kellett látnom, hogy ezt nem lehet keresztül vinni és pedig azért nem, inert nagyobb kulturális terhekkel sújtott és a kulturális célok iránt nagyobb áldozatokat hozó nagyobb községek és városok ezzel hátrányt szenvednének, A pénzügyminister ur azt vetette fel, hogy talán a házadót lehetne a községeknek átadni. Hát ott, ahol kisközségek vannak, 50—60 házból álló községek, ez sem megoldási mód, ott erre egyáltalán nem lehet számítani. Van egy harmadik mód, amelyet Kállay Tibor t. képviselőtársunk vetett fel. Ez a legjobb, a leghelyesebb és talán a legjobban célravezető volna. Ennek az volna a tartalma, hogy az állami bevételek, vagy a megtakarítások bizonyos hányada külön alapszerüleg kezeltessék _ és ebből azok a községek, amelyek ezeket az ujabb terheket elviselni nem tudják, segélyeztessenek. T. Képviselőház! Ezt az egyetlenegy módot tartom én is célhoz vezetőnek. Igaz, hogy ennek is megvannak a hátrányai, de ezeket most ne feszegessük. Én csak tiszteletteljesen arra kérem a belügyminister urat, hogy ezt a gondolatot ne méltóztassék elaludni hagyni, mert igaz ugyan, hogy ennek megvalósítása a pénzügyminister úrtól függ, (F. Szabó Géza: Ma minden a világon!) de a községek és a vármegyék a segítséget és a támogatást a belügyminister úrtól várják; mert be kell vallanom ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. őszintén azt is, hogy nem tudnak belenyugodni abba a gondolatba, hogy a belügyminister úron túl még egy másik fórum is beleszól ezekbe a kérdésekbe. (Derültség. — F. Szabó Géza: Ha tudnák, hogy milyen nyomorban él! — Derültség.) T. Képviselőház! Itt van^a járási közigazgatás. Sajnos, az időm kevés, keveset tudok most róla mondani. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelenül bizonyos, hogyha valahol a • közigazgatási berendezkedés és a közigazgatás nívója javult és fejlődött, ugy ez a járásokban látszik a legjobban és épen a járások cáfoltak rá arra a tételre, amely a sajtóban, különösen a destruktiv sajtóban, úgyszólván mindennapi volt, hogy a »főszolgabírói Wirtschaft öli meg ezt az országot«. Én csak utalok a háború alatti viszonyokra, amikor a teendők megszázszorozódtak, amikor a főszolgabiró nemcsak jogász, nemcsak büntetőbiró volt, hanem kereskedő is, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — F. Szabó Géza: Ugy van, mészáros, hentes!) amikor a járási lakosok mindennapi kenyeréről kellett gondoskodnia. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) emellett rázúdult annak a gondja is, hogy a mindennapi kenyeret hogyan t kelljen kivenni az emberektől rekvirálások utján. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az a járási főszolgabíró, — feltéve mindig, hogy át van hatva kötelességének tudatától, (Ugy van! Ugy v,an!) — ne lett volna igazán odavaló, helyére való és ne lett volna járásának apja és vezetője. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl és a közéven.) Ma azonban a járási főszolgabirák helyzete még jobban megnehezült. A járásokról szólva méltóztatnak tudni, hogy a legtöbb járás kialakulásának a véletlen volt az oka. Valamikor vidékbeli szolgabi rák dirigáltak a vármegyében, akiknek a székhelyük ott volt, ahol laktak. Később összecsaptak több vidéket, és akkor megszűnt egy-két szolgabiróság, egy járás lett helyette: nagy járás, másutt megmaradt egy kicsi járás, úgyhogy ez a járási beosztás nem kielégítő, sőt sok helyen nem kevés zavart okoz. Emlékszem arra, mikor Balatonfüred Tapolcához tartozott, és közöttük még csak egy táviródrót sem volt kifeszitve, pedig a távolság 80 kilométer. Tudok esetet, hogy a Duna egyik partjára eső község a Duna másik partján lévő főszolgabírói székhelyhez tartozik. Feltétlenül szükséges tehát a járások kikerekitése. Tudom, hogy ezt a törvényhatóságoknak kellene kezdeményezniük. Kérem azonban a belügyminister urat, hogy ott, ahol a törvényhatósági bizottságok akármilyen okból ezt a kérdést mellőzik, ezt feltétlenül vegye a kezébe és pedig nemcsak a törvényhatóságoknak, hanem minden más igazgatási tényezőnek meghallgatásával is, mert hiszen többféle szempont az, amely ennél a beosztásnál figyelembe veendő. Figyelembe veendők például a modern közlekedési eszközök. Annak idején ugyanis még nem számíthattak arra, hogy erre vasút épül, amott pedig autóbusz fog járni, ma pedig megesik, hogy valamely járási székhelyhez sokkal közelebb' esnek más járásba tartozó községek, miután ott vasút van. A nagy járásokat feltétlenül meg kell szüntetni vagy meg kell nyirbálni, a kisebbeket pedig ki kell egészíteni, egyeseket esetleg megszüntetni. Mindenesetre sok függ a helyi viszonyoktól, de véleményem szerint a járási közigazgatás javításának fontos feltételei a járási főszolgabirói hivatal személyzete is. Nevezetesen, a szanálásnál egyszerűen percentuális alapon,