Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 123 hogy ugy mondjam, leszanálták a tisztikar egy részét, nem vették azonban figyelembe azt, hogy egyik-másik helyen a személyzet létszáma mar békében is kevés volt. Például a Dunántúl egyik-másik járásában minden járási főszolgabir óságnál két szolgabiró működött, itt könnyű volt egyet leszanálni, de nálunk például csaik egyetlenegy szolgabiró volt, aki niellé beosztottak egy közigazgatási gyakornokot, de ezt elvették a szanálás folytán és elvették e mellett a járási számvevőt is. Nem vagyok barátja az állások szaporításának, az állásoknak ilyetén való szaporítása azonban talán csaik annyi 'költséggel járna, amennyit a blankettákkal való megtakarítással is be lehetne hozni, mert amennyi személyzet az egyikből elvonható volna, a másikhoz annyit hozzá lehetne tenni. A járási adminisztrációval kapcso'atban szólani kívánok a rendőri büntető bíráskodásról is, A rendőri büntető bíráskodás mai rendszere nem megfelelő, ezt közvetlen tapasztalatból, gyakorlatból tudom. Ennek egyik oka, hogy az egyetem padját ma elhagyó fiatal közigazgatási gyakornok, aki a harmadik napon megkapja a tiszteletbeli szolgabírói címet és megkapja a felhatalmazást, hogy rendőri büntetőügyekben bíráskodjék, (Ugy van! jobbfelöl.) akármennyit tud is elméletileg, nem alkalmas a büntető bíráskodásra, mert hiányzik az élettapasztalata és az emberismerete. (Ugy van! jobb felől.) Már pedig a főszolgabírói hivatalokban a rendőri büntetőbíráskodást, anynyira alárendelt munkának tekintik, hogy azzal a főszolgabíró foglalkozni nem akar, rendszerint nem is tud, talán ideje sincs hozzá. A másik ok, ami talán elméleti megállapításokba ütközhetik, az, hogy a rendőri büntető eljárás a büntető perrendtartás alapelvei szerint van szabályozva. Elismerem, hogy büntetőügyekben az egységes alapelvek szerint való eljárás érdekében az ilyen szabályozás helytálló, ha azonban a modern büntető perrendtartások gondoskodnak arról, hogy a büntetések ne menjenek túl a jogi jóvátétel határain, annál inkább gondoskodni kellene arról, bogy ez ne történjék meg a rendőri büntető eljárás során, ahol tulajdonképen nem is bűnösökről, hanem egyszerű apró-cseprő kihágások elkövetőiről van szó. Már pedig az a rendelkezés, hogy a főszolgabíró vagy a rendőri büntetőhiró a tárgyalásokon vegye fel a bizonyítást, — ezt ugyan enyhíti egypár intézkedés — ez a beidézgetés, tanuk kihallgatása és a mindezzel összefüggő költségek rendszerint túlmennek a jogi jóvátétel céljain és nem is indokolják a rendőri büntető eljárásban a büntető perrendtartásnak egyéb szempontokból talán feltétlenül előnyös rendelkezéseit. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy egy órai beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni. Csák Károly: Miután beszédidőm lejárt, még csak egyetlen témával akarok foglalkozni, bár még sok témám lett volna. A vármegyének egyik szerve a vármegyei árvaszék. Aki ismeri Magyarországnak jogtörténetil eg kifejlődött felfogását, tudja, hogy valamikor olyan fontosnak tekintették az árvák védelmét, hogy az árvák gyámja egyenesen a király volt. (Ügy van! jobbfelől.) Jogtörténeti fejtegetéseket most nem akarnék idehozni, ámibár nagyon érdekes volna felsorolni azt, hogy^ a Baeh-idők után az árvavagy ónok a községi közgyámok kezén hogyan kallódtak el, hány közgyámot csuktak be és hány gazdagodott meg. Csak arra akarok utalni, hogy az a vármegyei árvaszék, amely épen olyan mostohagyermeke volt a vármegyének, mint ahogy a belügyministerium keretélben gyakran mostohagyermek volt a gyámügyi osztály, (Jánossy Gábor: Ugy van!) ezt az elbánást semmi körülmények között sem érdemli meg, mégpedig nem érdemli meg asärt, mert hiszen nagyon gyakran úgyszólván a kúriai bírák nívóján álló funkciót teljesít, (Jánossy Gábor: Ügy van!) vagyonokat, családi tisztességet stb. védelmez. Elnök: Kérnem kell újból a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Kivételt senkivel szemben nem engedhet meg a Ház. Csák Károly: Csak azt kérem a belügyminister úrtól, tegye lehetővé, hogy az árvaszéki ülnökök, akik egyedül zárattak ki a főiskolai végzettségű tisztviselők közül abból, hogy a VI. fizetési osztályt elérhessék, elérhessék legalább a VI. fizetési osztályt. Minthogy a belügyminister ur tevékenységében feltétlenül megbizom, a belügyi költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven. — A szónokot számosan üdvözlik.) Kínok: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kabók Lajos. (Zaj és mozgás a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Előttem szólott Csák Károly igen t. képviselőtársain beszédében a közigazgatási adminisztráció olyan hibáiról beszélt, amelyekről elismerem, hogy tényleg javításra szorulnak. Én nem is akarok beszédének ebbe a részébe belekapcsolódni, hiszen olyan szakavatottsággal adta elő ezeket, hogy csak ronthatnék azon a beszéden, amelyet alkalmunk volt hallani. Beszéde elején azonban megjegyzést tett az egyes közigazgatási közegeknek meggondolatlan betiltó végzéseiről, amelyekről azt mondotta, hogy a szociáldemokrata part egyes ilyen általa is talán helytelennek talált betiltó végzésekből általánosít és a közigazgatási közegek ténykedését és működését ezek alapján általánosítja. Én azt mondom, hogy nem egyes ilyen ítélkezésekből és betiltó végzésekből általánosítunk és nem is általánosítunk, csak azt mondjuk, hogy az ilyen indokolatlan betiltó végzéseknek oly nagy tömegével találkozunk. olyan gyakran akadály ózzák lés sértik meg az egyesülés és gyülekezés jogát, hogy azok ki kívánkoznak a hétköznapi szürkeségből, idekívánkoznak a törvényhozás elé, mint olyan kirívó esetek, amelyeknél nem lehet a rendes hivatalos utat betartani, hogy megfellebbezzük azokat és a megfellebbezés után várjuk a felettes t hatóságnak jóváhagyását. vagy pedig egyéb intézkedését. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Mert ha ezt az utat választanok, olyan hosszú idő telnék el, hogy a gyülekezés és egyesülés terén még sokkal nagyobb sérelmek esnének, mintha esetről-esetre ' szóvá tesszük azokat, felhívjuk azokra a legilletékesebb tényező, a belügyminister ur figyelmét és egyben sürgős intézkedését kérjük. Ez a magyarázata annak, hogy gyakran állunk elő ilyen kívánságokkal, gyakran hozunk ide 'általunk ugy megítélt betiltó végzéseket, hogy azok kellően megindokolva nincsenek, amelyeknek meghozatalára szerintünk szükség" nem volt, Annak ellenére, hogy nem kellemes ezeket-hallgatni, mégis magam is több olyan betiltó vég-