Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

'Az országgyűlés képviselőházának 156. közi nyelv tanulása esetleg elvonná azoknak a munkásoknak szabadidejét, akik az időt a magyar nyelv elsajátítására és megtanulására fordítanák.« Már pedig Tótkomlóson inkább van szükség a magyar nyelv és a helyesírás tanítására és tanulására, mint egy nemzetközi nyelvet tanító tanfolyamra«. (Éri Márton: Ebben igaza van!) Hogyne, igaza van. De ha igaza van, akkor hívjon össze egy másik gyűlést, ahol megalakítják azt az egyesületet, ahol a tótok magyarul akarnak tanulni vagy az iskolákban rendszeresitsenek továbbképző tanfolyamokat. De kérdem: nem a legnagyobb szegénységi bizonyitvány-e az, amit a járás főszolgabirája kiállított magáról ebben a végzésben, amikor azt mondja, hogy nagyon «ok ember van, akire ráférne, hogy magyarul tanulion. Miért nem tanította meg eddig az idők folyamán, miért nem törekszik erre és miért nem ad erre lehetőséget*? Én is azt mondom, hogy tanuljanak meg magyarul, mert sokkal könnyebben tudnak boldogulni a hatóságnál s a munkástársakkal az életben, ha ismerik is tudják azt a nyelvet, amelyen az országban a lakosság többsége beszél. Ezek az emberek évtizedek, évszázadok óta laknak itt, tehát helyes és célirányos, hogy megtanulják .-innak az országnak nyelvét, ahol megkeresik kenyerüket és ahol gyermekeik felnevelkednek. De iniiiek azt megakadályozni, ha akad 20—25 ember, hiszen több nem akad Tótkomlóson, aki ezt az eszperantó tanfolyamot végig akarja hallgatni; — mert aligha lesznek ott sokezren, akik arra pályáznak? Más dolgok tanulására sem vállalkoznak, még kevésbé arra, hogy Tótkomlóson épen eszperantót fognak tanulni. Ha már van egy pár ilyen futóbolond, (Derültséff.) hát engedje meg nekik a szolgabíró, hogy tamiljának. Hiszen vannak olyanok is, akik vegetáriánusok, akik nem akarnak húst enni, csak spenótot. Itt is ugy fog rendelkezni a főszolgabíró, hogy spenótot nem szabad enni, csak husii (Derültséff.) Ha pedig a spenótevők esetleg összejönnek, egy egyesületei alakítani, azt fogja mondani, hogy nem lehet? (Zaja,jobbóldalon.) Ez épen olyan dolog, mert megakadályozni azt, hogy tanuljanak valamit, ugy sem tudja. Aki meg akarja tanulni ezt a nyelvet, az meg fogja tanulni, beszerez magának könyveket, hogy titokban vagy bujkálva vagy akárhogyan összejönnek hárman négyen vagy öten, de megtanulják ezt a nyelvet, ha ez a szándékuk. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon. Peyer Károly: Miért kell ezt megakadályozni ilyen végzéssel, amely kívánkozik a nyilvánosság elé? (Malasits Géza: Ezt kirakatba kellene tenni! Benne is van az összes eszperantó lapokban!) Én nem akadályozhatom meg, hogy ilyen végzés belekerüljön az egész világsajtóba.' (Jánossy Gábor: Miért nem fellebeznek? Célt érhetnek, ha fellebeznek. A felsőbbség megváltoztatja a határozatot!) Nem erről van szó. Arról van ezó, hogy a közigazgatást utasítani kell, hogy végre emelkedjék hivatása . magaslatára és ne ilyen apró csodabogarak kitermelésében nyilvánuljon meg az 6 egész ténykedése^. El tudom képzelni egyébként, mennyit gondolkozott az a szegény főszolgabíró, araig kisütötte, hogy milyen végzéssel tudja ezt betiltani. Ha kikeresném az aktákat, lenne bizonyára vagy másfél kiló akta, hozzá egy csomó detektivjelentés, meg szakértői vélemények, amig megszületett ez a darabka papiros, amely megakadályozza, hogy ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 115 két-három ember összejöjjön és az eszperantónyelvet tanulja. Nem ez az első ilyen eset, A torontáli járás főszolgabirája ugyanezt mondja (olvassa): »Eszperantó tanfolyam tartása ügyében.« »Magánlakásokon tanfolyamok tartása és ezzel kapcsolatosan emberek összegyűjtése nem engedhető meg, egyrészt közegészségügyi okokból, másrészt azért, mert ilyen helyen az öszsze jöveteleknek rendőri ellenőrzése lehetetlenné válik.« (Éri Márton közbeszól. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Peyer Károly: Tehát az eszperantó tanfolyamot is rendőri ellenőrzés alá kívánják helyezni. Itt van azután Pécs szabad királyi város. Ez nem Orosháza, és mégis kissé közelebb esik hozzánk. (Krisztián Imre: Eszperantó nyelvre forditották le a marxismuzt és ezt akarják bebeszélni nekik!) A bibliát is sok nyelvre lefordították, mégsem jut eszébe senkinek ezt kifogásolni. Nagyon jó az, hia minden elméletet minél több nyelvre lefordítanak, (Zaj.) mert annál több módot adnak arra, hogy mindenki válasszon magának helyesnek tartott elvet. (Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Krisztián képviselő urat is kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Peyer Károly: Senkinek sem jutott eszébe kifogást tenni az ellen, hogy a bibliát ntem tudom hány száz nyelvre lefordították. (Csontos Imre: Nem is szükséges kifogásolni.) Különben is mindenki azt fordítja le, amit akar és mindenki azt a könyvet veszi meg, és azt olvassa, amelyiket akarja. E tekintetben nincs semmi kényszer. Ha a képviselő ur el akarja olvasni Marx munkáit, elolvashatja magyarul. Niem kell Önnek épen eszperantóul megtanulnia, hogy elolvashassa. Nincs semmiféle kényszer. (Csontos Imre: Jó, hogy tudjuk!) Visszatérve Pécsre, a pécsi polgármester 1927. évi március hó 4-ikén hozott véghatározatában nem veszi tudomásul a helyi eszperantista csoport megalakulását. Hivatkozik arra, hojry az 1922. évi 44.126/B. M. rendielet második szakaszában foglalt rendelkezések szerint csak abban az esetben lehet tudomásul venni a helyi csoportok megalakulását, ha a megalakulásnak közérdekű indoka van. Azt mondja (olvassa): »A hozzám beterjesztett iratokból kitűnik, hogy az egyesület helyi csoportjának 36, illetve a magyar királyi állami rendőrség bejelentő hivatala szolgáltatta adatok szerint csak 26 bejelentett lakással biró^ tagja van. A helyi csoport ezen kicsiny taglétszáma miatt a közérdek szolgálatában nem állhat, legfeljebb csak tagjainak egyéni érdekeit mozdíthatja elő.« Nem kívánok ehhez magyarázatot hozzáfűzni. Itt van ugyancsak egy határozat Pécs város polgármesterétől, tudniillik hivatkozás történt itt a túloldalról, hogy miért nem fellebbezik meg az ilyen határozatokat. Itt van a kezemben a fellebbezés, nem tudtam nyomban áttekinteni. A munkások megfellebbezték Pécs város polgármesterének 249/1927. szám alatt hozott véghatározatát, amellyel a fiókegyesület megalakulására vonatkozó bejelentés tudomásulvételét megtagadta. A polgármester ujabb határozatában közli, hogy a m. kir. belügyminister ur 134.823/1927. VII. számú rendeletével hivatkozott véghatározatomat indokaim alapján változatlanul hagyta. Itt tehát már nemcsak az alsófoku ható/