Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

116 Az országgyűlés képviselőházának 156 ságok intézkedéséről, hanem a belügy minister ur intézkedéséről is van szó. Lehet, hogy talán valami formahiba volt ennek a betiltásnak az alapja, — nem áll módomban ennek az ellenőrzése — de én azt hiszem, hogy inkább az a felfogás volt a betiltás indoka, amely elmondatott és a formai hibák inkább talán csak kifelé szolgáltak indokul a betiltásra. Elnök: Képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, Szíveskedjék beszédét befejezni. Peyer Károly: Mindjárt befejezem. Hivatkozhatnám még több ilyen végzésre is. Itt van a miskolci^ rendőrkapitánynak 2653. szám alatt hozott határozata 1926-ból. Itt van a székesfehérvári kerületi főkapitánynak egy fellebbezésre adott végzése, amelyben ugyancsak: nem veszi tudomásul ezen egyesület

1 megalakulását. Itt van Pomáz járás főszolgabirájának a végzése stb., stb. Egész röviden csak arra hivatkozom, ami általában gyakorlat és amire már az általános vita során voltam bátor röviden rámutatni, .hogy a gyűlések engedélyezése körül teljesen tarthatatlan a helyzet. A végzések tömege van itten, amelyekből kitűnik, hogy a legképtelenebb alapon tiltják be a munkásoknak közérdekből tartani szándékolt gyűléseit. Betiltják, mert szép idő van, betiltják, inert csúnya idő van, betiltják, mert vendéglőben, betiltják, mert szabad téren tartják a gyűlést, s betiltják sok minden másféle okból, amely okok kikeresésében egyenesen zsenialitást mutatnak. Önkéntelenül is eszembe jutnak a Bach-korszak beamterei, akik, mikor itt ültek^ az ország nyakán, a leglehetetlenebb módját keresték annak, hogy a magyarság megnyilatkozását megakadályozzák. Ne méltóztassék rossz néven venni, de azt kell feltételeznem, hogy ez a szellem bizonyos vonatkozásban még megmaradt itt, még valami hagyatéka maradt itt ennek, és amit annakidején a cseh beamterek alkalmaztak mint idegen megszállók, hogy germanizálják itt a magyarságot, körülbelül az a szellem nyilvánul itt meg a közigazgatási hatóságokban, amikor jó útra akarnak téríteni bennünket. Nem tudom, hogy sikerül-e. A tények azt mutatják, hogy nem sikerül. Ha tehát nem sikerül, hagyjanak_ bennünket békén, próbálják meg az ellenkezőjét, talán engedjék meg, hogy szabadon tarthassuk meg a gyűlést, aki nem akar eljönni, ugy sem jön el, hiszen nincs semmiféle kényszer. Hátha a mi gyűléseinkre el akarnak jönni ezren, a másik gyűlésre csak pár százan, azért nagyon kár megtiltani a mi gyűlésünket. Elnök: A képviselő urat újból figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Peyer Károly: Nyomban befejezem. Az nem jelenthet hátrányt a másikra, hogy az egyik az Ő felfogásával vagy elveivel nem tnd érvényesülni. Igyekezzék mindenki olyan programmât és olyan elveket felállítani, amelyek helyesek és nem ellenkeznek az állam ér: dekeivel. De itt alapszabályokkal biró egyesületekről van szó, egyesületekről, amelyeknek alapszabályait a minister ur jóváhagyta és mégis ezeknek az egyesületeknek működése elé a közigazgatási hatóságok — érthetetlen felfogásból kiindulva — akadályokat gördítenek. ' . ' Épen azért, miután én a belügyi költségvetésnél is ezt a szellemet és ezt a felfogást látom kifejezésre juttatva, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. Elnök: Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Képviselőház! Mielőtt tulajdon képeni tárgyamra térnék, méltóztassék megengedni, hogy az előttem felszólalt t. képviselőtársamnak egy pár tételével foglalkozzam. Farkas István képviselő ur azt mondja, hogy a közigazgatás egy párt szolgálatában áll, önkényesen jár el és csak a politikusok ellenőrzésére való. Ezzel a tétellel én, aki három évtizedet meghaladó időn keresztül álltam a közigazgatás szolgálatában, (Éljenzés jobbfelől.) érdemlegesen foglalkozni méltónak sem tartom. (Helyeslés a jobboldalon és

r a középen.) Ennek egyetlen szava sem igaz, és ennek minden egyes szavát, minden egyes hangját meg tudnám cáfolni a gyakorlati életből vett példákkal is. Én azonban a példákat nem tartom alkalmasaknak arra, hogy általánosításokra vezessenek, (Helyeslés a jobboldalon.) mig ellenben a t. szociáldemokrata pártnak az a vesszőparipája, hogy idehurcol, idehoz egy pár szolgabírói naivitást, (Ugy van! jobb felöl.) azl rögtön általánosítja és az egész rendszer karakterisztikonjává akarja tenni. (Kabók Lajos: Annyi van belőle, hogy annak alapján az egé.sx rendszert meg lehet ítélni!) Sok lehet belőle, még több lehet belőle, általánosításra azonban mégsem alkalmas. Majd beszédem további folyamán magam fogom sürgetni, épen a közigazgatási tisztikar kvalifikációs nívójának emelését. (Helyeslés jobb felől.) Ha azonban egypár szolgabíró ur, mihelyt az egyetem porát magáról lerázza, hatalomhoz jut és naivitást követ el, ez semmi esetre sem szolgálhat okul arra az inszinuációra — és ezt vissza is kell utasítanunk — hogy ez az egész rendszer bűne. (Jánossy Gábor: Örüljünk, hogy^ a régi vármegye még megvan! — Kabók Lajos: Ki kellene ott nyitni az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be! — Jánossy Gábor: Jó 'levegő vau ott! — Elnök csenget.) Ha a t. képviselőtársaim azt állítják, hogy a közigazgatásnak olyan a szelleme, hogy az csak a munkások ós egyes társadalmi rétegek elnyomására alkalmas, én ezzel azt a kérdési szegezem szembe: vájjon milyen az agitáció szelleme, vájjon ennek az agitációnak szelleme, amely széles néprétegek lelkületének megmételyezésére vezetett. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) jogosult-e és köteles-e a közigazgatás elfojtani, sokszor naivitásokkal, «(díszei* ürügyekkel, sokszor szigorú, ökölbeszorított kézzel? (Kabók Lajos: Olyan az agitáció, amilyent a korinánycrőszak kiprovokál!) T. Ház! Farkas István képviselőtársam igen nagy sérelemnek hirdeti azt. hogy a társadalom május 1-ének megünneplését " ellenzi, vagy ellenszenvvel fogadja. Igen t. képviselőtársam nem veszi figyelembe à multat. (Jánossy Gábor: A közelmultat!) És itt a t. Ház emiékezelébe idézem 1919 március 22-ét, amikor magam is ott álltam a tüntető tömeg között, amikor azl hirdet (ék, (Kabók Lajos: Azóta már 9 év telt el!) hogy a magyar proletariátus fogja megmenteni ennek az országnak az integritását. S amikor a felvonulás történt, egyetlen egy nemzeti szinü szalagot, egyetlen egy nemzeti szinü zászlót nem láttam, csak vöröset, (Christian Imre: Szégyen!) és nem hallottam