Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

112 Àz országgyűlés képviselőházának 156. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. lemnek, ennek az egy intézménynek a kiadásai annyit tesznek ki, mint a régi Magyarország összes közrendészeti kiadásai. Méltóztassék, minister ur, mégis csak megfontolás tárgyává tenni azt, hogy az ország lakosságának mai helyzete, az a rettenetes nagy nyomorúság, amelyben ma az ország él, az a rémes pusztulás, amely nemcsak a munkásosztályt sújtja, hanem sújtja a középosztályt, sújtja a tisztviselőket is, nem hagyhatja teljesen hidegen a minister urat és a kormányt. Nem tartják szükségesnek, hogy az állami kiadásoknál valamelyes redukciók történjenek, főképen ott, ahol talán kevésbé lehet azt érezni? Általános a panasz, hogy a tisztviselőket rosszul fizetik. Én egy percig sem akarom ezt kétségbevonni és én teljesen egyetértek azzal, hogy az államnak a maga alkalmazottait tisztességesen, becsületesen kell fizetnie. Különösen szükséges ez a belügyministeriumban és különösen szükséges ez a közrendészetben, ahol a tisztviselő talán sokkal nagyohb kisértésnek van kitéve, mint más ministeriumokban. Igenis helyes, hogy a kormány rendesen fizesse alkalmazottait. De nem gondolja-e a minister ur, mennyivel többet használna az ország érdekének és a tisztviselők érdekeinek is és mennyivel fokozná munkakedvüket az, ha fizetésrendezésre használná: fel például csak a nemzeti munkavédelem céljaira forditott öszszeget, amelyet én teljesen feleslegesnek és kidobottnak tartok. Külföldön ugyanis — és ebben van a lényeges különbség — ezt a szolgálatot ingyen, önzetlenül végzik az arra vállalkozó emberek. Hiszen már magának a Technische Nothilfe-nek nevében benne van az, hogy nem fizetett állást jelent, ahol ruganyos léptű öreg katonatiszteket helyeznek el, hogy a nyugdíjhoz valami pótlékot kapjanak. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Azok az urak sohasem láttak vízmüvet, sohasem láttak egy dinamót és ha egyszer megengednének előttük egy rotációsgépet szaladni, valószínűleg kiszaladnának onnan a nyomdából, mert félnének, hogy a gép szétszalad és őket valami baj érné. Láttam ehhez hasonló kisérleteket nem egyszer; láttam, amikor ezek az emberek bányamunkásokat próbáltak levinni 'munkahelyükre és ott dolgoztatni őket. _ Amikor azután a munkások eloltották lámpájukat és a viz a nyakukba csöpögött, akkor letérdeltek, imádkoztak és könyörögtek, hogy még csak ez egyszer vezessék ki őket a napfényre, soha többé nem fognak oda jönni. Ezektől az emberektől nem lehet várni semmit sem. Ha akadnak önként vállalkozók, akiket az ügy iránti szeretet visz oda, azoktól várhat a minister ur majd annak idején tényleg munkát is. De ez nem lehet nyugdíjpótló-intézmény, és nem lehet burkolt spicli-intézmény sem. Sokkal helyesebb, ha ezt az összeget a minister ur a jövő évi költségvetésből teljes egészében kihagyja és arra fordítja, hogy az állam tisztviselőinek helyzetét igyekszik valamiképen feljavítani. Találunk ehhez hasonló összegeket más ministeriumokban is. Ezekből az összegekből bőségesen kitelik mindaz, amit az állami tisztviselők szervezetei kérnek fizetésük rendezésére. A közrendészeti kiadásoknál Összehasonlítva az 1927/28. és 1928/29. évi költségvetést, azt látjuk, hogy az emelkedés a nemzeti munkavédelemnél 9-6%, az államrendészeti szervek üzemeinek költségeinél 57%, a sajtószolgálatnál 12-9%. Ugyanez a helyzet, ha összehasonlítjuk a többi adatokat is. Két szám világit rá erre az egész helyzetre és ez az, hogy békeidőben, 1913-ban a közrendészeti költségekből esettminden lakosra 0-44 fillér, tehát egy félfillér lakosonkint, ma pedig esik a közrendészeti költségből az ország minden lakosára, a csecsemőket is beleértve, 42-4 fillér. Nagyon szeretném, ha ilyen nagyarányú emelkedés mutatkoznék például a népjóléti tárcánál a tüdőbeteg szanatóriumoknál, a népgondozó intézeteknél, a hadirokkantak és hadiözvegyek ellátásánál, vagy ha ilyen arányú emelkedés mutatkoznék például az r iparfelügyelet átszervezésénél, vagy más a nép egészségét, szociális helyzetét javitó intézkedéseknél látnánk ilyen óriási javulást. De méltóztassék csak meggondolni, hogy nem egészen egy fél pengő fillér, 044 fillér jutott békeidőben az államrendészeti kiadásokból fejenkint az ország lakosságára, ma pedig 42-4 fillér jut. Azt hiszem, hogy ez a két szám, amelyeket módjában van a minister urnák ellenőrizni — és nem hiszein, hogy a szorzásnál és az osztásnál más eredményre jutna, mint én — világosan mutatja azt a helyzetet, amely most van. Emellett természetesen egy percig sem akarom azt mondani, hogy az állam akár rendőreit, akár egyéb alkalmazottait, általában az állami tisztviselőket valami túlságosan elkényeztetné fizetés tekintetében. Nem tartom helyesnek azt sem és szóvá kell tennem, hogy az államrendőrségi tisztviselők tulajdonképen nem abból élnek, amit fizetés fejében kapnak, hanem abból élnek, hogy őket inspekciós szolgálatra küldik ki. Teljesen osztozom abban a felfogásban, hogy a munkát meg kell fizetni és helyesnek js tartom, hogy ha valaki igénybe veszi a rendőrség szolgálatait, az fizesse is meg. csak azt nem tartom helyesnek, hogy ez vonatkozásba hozassák azzal, hogy az illető tisztviselőt kiküldik valamely bárnak vagy valamely táncmulatságnak ellenőrzésére. Ügy vélem, hogy megvan arra nézve az áttekintő számítás, hogy menynyi ezeknek a mulatóknak és egyéb hasonlóknak várható bevétele. Miért kell annak a tisztviselőnek attól tenni függővé egész megélhetését, hogy kiküldik-e egy ilyen bárnak ellenőrzésére, ahol neki esetleg egész éjjel egy pohár viz mellett kell ülnie és néznie, hogy más emberek hogy szórják ki a milliókat és nem lehetne-e ezt a jövedelmet pótlék alakjában rendszeresíteni, ami véleményem szerint sokkal helyesebb volna és a célnak is jobban megfelelne. Nem is az én kívánságom lehet ez, hanem azt hiszem, maguknak a tisztviselőknek lehet ez a kívánsága, maguknak az államrendőrség alkalmazottainak. Ugy vélem, hogy a 'minister ur szolgálatot tenne a köznek, ha ezeket a quasi megszégyenítő kiküldetési díjakat, engedélyezési díjakat megszüntetné és helyükbe egy rendszeres pótlékot létesitene azoknak a tisztviselőknek részére, akiket ilyen szolgálatra kivezényelnek, akiket ilyen szolgálatra igénybe vesznek. Legyen szabad rátérnem még egypár szóval arra a gyakorlatra, amelyet az egyesülési és gyülekezési jog tekintetében látunk. A ministerelnök ur tárcája tárgyalásával kapcsolatosan kijelentette, hogy ezt a kérdést törvénynyel kívánja szabályozni. Megnyugtatott bennünket egyúttal a tekintetben is, hogy ne legyünk túlságosan elragadtatva, nem fognak túllőni azon a célon és azokon a követeléseken, amelyeket mi kérünk, megnyugtatott bennünket, hogy a gyülekezési jognak törvényben való szabályozása valószínűleg fíxirozni fogja a> mai állapotot. Én nem várok a mai kormánytól ezen a téren valami lényeges javulást, mégis