Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. azt kell kérnem, hogy addig is méltóztassék a minister urnák ( valami egyöntetűséget belevinni az egész kérdésbe. Én teljes elismeréssel látom, hogy a minis • ter ur azokra az interpellációkra, adott válaszában, amelyeket itt szóvátettünk, ha az indokolás nem helytálló, azt itt meg is mondja és igyekszik ennek lefelé is — legalább feltételzeni — érvényt szerezni. Ezzel szakit elődjének gyakorlatával, aki, bármilyen helytelen indokolással került ide egy végzete, egy gyülésbetiltás, minden esetben fedezte ezeket a helytelen intézkedéseket és ezzel az állásfoglalásával arra késztette önkéntelenül is ezeket a tisztviselőket, hogy tovább folytassák törvénytelen és a rendeleteikkel ellenkező intézkedéseiket- Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy a minister ur szava valami túlságosan visszhangra találna kint a közigazgatásban. Mint az adatokból méltóztatnak majd látni, változatlanul áll az a felfogás, amely ' egyikmásik helyen eddig is megnyilvánult. Én elsősorban is felhivom a minister ur figyelmét arra, hogy a vasutasokkal szemben egészen különleges álláspontot foglal e\ az államrendőrség. Vasutasoknak gyűlést tartani nem lehet, legalább azoknak nem, akik szociáldemokraták. A más politikai felfogást valló vasutasoknak lehet gyűlést tartani. Annak ellenére helyezkedik az államrendőrség erre az álláspontra, hogy az 1914 : XVII. teikk 28. §-a világosan kimondja, hogy az alkalmazott törvényadta politikai jogait saját meggyőződése szerint szabadon gyakorolhatja. Ez törvényben van leszögezve, az 1914 : XVII. tcikk 28. §-ában. Kérdem én, hogyha ez törvény, akkor miért nem tartja azt be az. államrendőrség és miért hoz olyan végzést, amelyben kimondja, hogy szociáldemokrata vasutasok neun tarthatnak gyűlést. Ha politikai_ véleményét mipdenki szabadon nyilváníthatja és más pártállásuaknak meg van engedve, hogy gyűlést tarthassanak, mindenesetre érdemes volna ezt tudni. Hiszen bizonyára a minister urnák is van tudomása arról, hogy ez a kérdés máshol is szóba került, ahol a kormány ottani képviselője ezt letagadta és kétségbevonta. Méltóztassék tehát kinyilatkoztatni, lehet-e a vasutas munkásoknak gyűlést tartani, lehet-e a vasutas munkásoknak szociáldemokratáknak lenniök. Az, hogy a vasút ezért üldözi, elbocsátja, áthelyezi őket, az külön lapra tartozik, azt majd a kereskedelemügyi minister úrtól kérdezzük meg. Nem is kívánok e tekintetben a minister úrtól semmiféle választ vagy felvilágositást. Itt az állampolgári jogok gyakorlásáról van szó. Arról van sz4 hogy a vasúti munkás, ha leveti munkaruháját, ha kimegy a műhelyből, elmehet-e egy neki tetsző gyűlésre, mert semmiféle kényszer nincs, hogy muszáj elmennie. Ez a kényszer csak ott áll fenn, ahol más pártállásuak tartanak gyűlést, (Uffy van! a szélsőbaloldalon.) mert ott a csoportvezetőknek kiadják az utasitást a névjegyzékkel, ezek megjelennek a gyűlésen és ellenőrzik, hogy ott vannak-é azok, akik az ő kezük alatt dolgoznak. Aki nem jelent meg a gyűlésen, annak másnap igazolnia kell, hogy miért nem volt ott. Itt nemi áll fenn ellenőrzési kényszer. Az nem jön el, akinek politikai felfogásával ez nem egyezik. De ha valaki el akar menni,, ha valakinek tetszik ez a politikai felfogás, annak miért 'néni méltóztatnak lehetőséget adni arra, hogy ezt kinyilatkoztassa s miért méltóztatnak ezt külföldön letagadni, idehaza pedig a gyakorlatban fentartani? ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 113 Ezek olyan kérdések, amelyek mindenesetre tisztázásra várnak, s amelyeknek kinyilatkoztatása igen kívánatos. Nagyon sok szó esett itt a munkavédelemről, a munkaszabadságról ós szakszervezeti terrorról, meg egyéb dolgokról. Hajlandó vagyok ezzel a kérdéssel foglalkozni és mindazokkal a vádakkal szembeszállani, amelyeket ezzel kapcsolatosan felemiitettek. Soha azonban konkrét vádat nem hallottunk, csak nagy általánosságban dobják ide ezt a kérdést azért, mert a konkrét eseteket kivizsgálva, egészen másképen fest az eset, mint ahogy általánosságban tetszetősnek tűnik fel. Mindig beszélnek a szocialista szakszervezetek terrorjáról, stb.-ről. A minister ur bizonyára tudja« hogy semmiféle kötelezettség nincs, hogy muszáj belépni, még kevésbé van kötelezettség akár az alapszabályban, akár másutt arra nézve, hogy muszáj tagsági díjat fizetni, ha az illető nem akar űzetni. (Scitovszky Béla belügy minister: Na!) Egyetlen egyesület alapszabályában sincs ilyen kötelezettség. A munkás akkor lép be, amikor ezt jónak és helyesnek tartja s ha tagsági díjait nem fizeti, a tagok sorából töröltetik s ezzel kilépett. Más egyesületek alapszabályaiban benne van oly értelmű rendelkezés, hogy a kilépést be kell jelenteni és a kilépés után is arra az évre a tagsági díjat még ki kell űzetni vagy más hasonló rendelkezések vannak benne. Egyetlenegy munkásegyesület alapszabályaiban sem méltóztatnak találni ilyen rendelkezést; sehol sem kötik a kilépést ahhoz, hogy azt Írásban kell bejelenteni; sehol sem követelik, hogy a kilépés után. arra az évre a hátralékos tagsági díjakat ki kell fizetni. Ez önkéntes valami, amit addig vállal az illető, amig az érdekeivel, felfogásával összeegyeztethető, de abbahagyja abban a percben, amikor ez neki' nem tetszik. Felhivom a minister ur figyelmét arra, hogy ez a gyakorlat tényleg fennáll két helyen s hogy itt helytálló mindaz, amit velünk szem-ben hangoztatnak. Ez a gyakorlat azonban a keresztényszocialista szervezeteknél tapasztalható, ahol hivatalból vonják le a tagsági díjakét. Ha a minister ur bővebb információt óhajt, akkor méltóztassék a Budapesti Közúti Vaspályához vagy röviden Bcszkárhoz fordulni, ahol az igazgatóság már hónapok óta harcot folytat, hogy levonják-e nemcsak egy szakszervezet tagsági díjait, hanem egy politikai, társadalmi egyesületnek, az Ébredő Magyarok Egyesületének tagsági díjait is. Hát a minister ur és a minister ur közegei nem látják ezeket az eseteket? Miért találnak kifogásolni valót ott, ahol a legkorrektebbül, a legszabályszerübben intézik a dolgokat s ahol erre vonatkozóan semmiféle kényszert nem alkalmaznak? Ott viszont, ahol az ellenőrök és mások hivatalból kényszeritik az alkalmazottakat a belépésre, s véglegesítés az előmenetel, az ellenőrré való kineveztetés attól van függővé téve, hogy az illető mely egyesületnek tagja s ahol az igazgatóságnak módjában van erről pontos információt szerezni, mert hiszen ott van előtte a névsor, hogy kiktől vonják le ezeket a tagsági díjakat vagy kiktől nem, miért nem méltóztatott szükségét érezni annak, hogy intézkedjék, hogy ez a törvénytelen állapot megszűnjék! Miért kell ezt ott az igazgatóságban a pártok harcává tenni? Miért kell az Ébredő Magyarok Egyesületének és a Keresztényszocialista Villamosalkalmazottak Egyesületének tagsági díjait a fizetésből levonni? (Scitovszky Béla bclügyminister: Az részvénytár-