Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-156
Äz országgyűlés képviselőházának 156. fiunk és mindinkább igyekeznek itt a kedélyek megnyugodni, (Felkiáltások jobbfelől: Láttuk tegnap!) amikor eltávolodunk attól a forradalmi irányzattól, (Zaj.) amelyet mindig emlegetnek, azt látjuk, hogy e téren őrült emelkedés mutatkozik a költségvetésben. Amig 1922-ben 187.000 pengő volt a kiadás erre a célra, 1923-ban már 433 000, 1924-ben 506.000, 1925-ben 622.000, 1926-ban 661.000, 1927-ben 708.000, (F. Szabó Géza: Meg kellett erŐsiteni!) 1928-ban 776.900 pengőt tett ki a költségvetésnek erre a célra forditott összege, szemben az 1922/23. évnek 187.000 pengőjével. (Jánossy Gábor: Atz evolúció törvénye! — Zaj.) Kérem, ne méltóztassanak kétségbevonni ezeknek a számoknak hitelességét, mert ezek a költségvetés adatai. Csak felvetem: mi szükség van arra, ha már azt a célt kívánják szolgálni ezzel az intézménnyel, amelyet Szabó képviselő ur emiitett, hogy ez a költség 1922 óta 187.000 pengőről 776.000 pengőre emelkedjék? (F. Szabó Géza: Mert fejleszteni kellett !LMivel lehet ezt indokolni'? (Zaj.) Bocsánatot kérek, 1922-ben nagyobb szükség volt erre (Zaj. — Elnök csenget) az intézményre, mint ma. Hát miért volt elegendő 1922-ben ennek az intézménynek a fentartására 187.000 pengő és miért kell ma 776.000 pengői Én kérem a belügyminister urat, méltóztassék valamelyes jelentést idehozni, hogy mi az a munka, amelyet ennek ellenében az állam kapott. Mert minden intézménytől kap ugyebár erre nézve valamelyes jelentést. Az államrendőrség igazolja azt, hogy mit végzett, az állami vasgyárak igazolják, hogy ők mit végeztek, a posta, mindén ministérium és egyéb intézmény igazolja azt, hogy a költségvetésből igénybevett pénzt_ mire fordítja. Méltóztassék igazolni ezt is. Önök azt állítják, hogy erre szükség volt. Szeretném tudni, hogy mi az a szükség, miért kell ez. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én magának a Technische Nothilfe-nek felállítását kifogásolom. Ha van Technische Nothilfe, ám jó, nem vagyok azonban hajlandó egy burkolt spicliszervezetet fentartani, amelyre az állam 776.000 pengőt költ. (Felkiáltások jobbfelől: Ez ellen tiltakozunk!) Ez a különbség kettőnk között. (F. Szabó Géza: Tendenciózus beállítás! — Jánossy Gábor: Sem burkolt, sem spicliszervezet! — Malasits Géza: Nem ismeri a képviselő ur! Ne mondjon ilyet, minden városban van hivatala, gépirónők stb. — Nagy zaj a baloldalon ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Hajlandó vagyok ma is elfogadni Severing belügyminister álláspontját és a Vorwartsből felolvasott nyilatkozatot teljes egészében, anélkül, hogy egy szó hozzátenni vagy elvenni valóm lenne, de méltóztassék ugyanazokat az elveket és elméleteket, amelyeket Németországban alkalmaznak, a magyar viszonyok terén is alkalmazni. Csak azt szeretném elmondani, mit tesznek ennek az intézménynek megbízottai a vidéken. Elmennek és tartanak egy előadást és amidőn ott a munkások felállanak és azt mondják, kérem, mi tagjai vagyunk ennek és ennek a pártnak, mindjárt kijelentik: hja kérem, akkor önöket tévedésből hívtuk meg. Önökre nem reflektálunk. De kérdem én, hogyha ezek tényleg munkát akarnak végezni, ugy, hogyha a fűtő leteszi a. lapátot, kezükbe akarják a lapátot venni, hogy tovább tüzeljék a kazánt, akkor mi szükség van arra, hogy ezeket az első alkalommal arra szólítják fel, hogy revolvert szerezzenek be és felvilágosítják őket, hogy hol lehet ezeket a revolvereket olcsón beszerezni. (Zaj.) Miért van revolverre szükség? Talán bele akar az illető a ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 111 dinamógépbe lőni, ha az nem akar elindulni, vagy mit akar csinálni! Ez azt bizonyítja, hogy a cél egészen más, mint amire ez az Összeg fordittatik. (Zaj.) Itt nem Technische Nothilférői van szó, hanem egy egészen más intézményről és ha nem mondok el itt többet, mint amit elmondottam, akkor más szempontok késztetnek engem arra, hogy ne mondjam el mindazt, amit erről az intézményről tudok. (Kuna P. András: A Contiutcai vasdarabokról beszéljenek! — Malasits Géza: Ne provokáljon András bácsi!) Nem tudom, lehet, hogy a képviselő ur a Conti-utcát nagyon jól ismeri, lehet, hogy a szomszédot és a környéket is ismeri, én csak azt a házat ismerem, amelyben a munkások becsülettel, a maguk filléreinek feláldozásával igyekeztek maguknak egy intézményt felállítani, amelynek fentartására senkitől támogatást nem kérnek. Egész röviden, mint ahogy a rendelkezésemre álló idő megengedi, rátérek magának a költségvetésnek tárgyalására és itt hivatkozom a minister urnák a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott beszédére, amelyben azt igyekezett igazolni, hogy a belügyministerium költségvetése ma kevesebb, mint volt a békeidőben, illetve az ország lakosságához viszony itva ma az ország szempontjából előny ösebb a helyzet. Nagyon nehéz ma a& összehasonlítás, mert hiszen azóta a belügyministerium egyes osztályai más ministeriumokba kerültek át, (Malasits Géza: A rendőrséget államosították!) a rendőrséget államosították, úgyhogy ma a mai helyzetet a békebeli helyzettel összehasonlitani nagyon nehéz volna, és vitatható az, hogy az összehasonlítási alapnak melyik formája a helyes, vagy melyik az elfogadható. — Nem térek rá erre az összehasonlításra, mert hiszen magukban a részletekben eltérők a vélemények, csak nyers számokat kívánok felolvasni annak illusztrálására, hogyha el is fogadjuk a belügyminister urnák azt a fejtegetését, hogy egyes osztályok más ministeriumokba kerültek át, mégis épen a belügyi tárcánál, főkép az államrendészeti kiadásoknál olyan horribilis emelkedés van, amely mindenesetre megérdemli azt, hogy ez a kérdés itt szóvá tétessék. Mert amíg 1922-ben a közrendészeti kiadások 702.000 pengőt tettek ki, addig ma a közrendészet céljaira forditott kiadások 3,398.620 pengőt tesznek :kí. Itt tehát olyan óriási emelkedés van, amelyet nem lehet teljesen megindokolni azzal, hogy azóta a rendőrség államosittatott és egyéb átszervezések történtek. Mert ezek az átszervezések és egyes ügyosztályoknak ezek az átcsatolásai megtörténtek már körülbelül az 1922/23. költségvetési évben, akkor már nagyjából kialakult a helyzet, úgyhogy azóta aligha történhetett valamelyes változás. Ezek az adatok tehát, amelyek 1922ről szólnak, nagyjából összehasonlíthatók az 3928/29. évi adatokkal. Fokozatos emelkedést látunk, amely különösen 1923-ban mutatkozik; ha pedig az 3923. évi 2,600.000 pengőt Összehasonlítjuk a mai 3,300.000 pengővel, akkor itt még további lényeges emelkedést látunk. A legutóbi^ békebeli költségvetésben, az 1913. évi költségvetésben Nagy-Magyarországon: összesen 694.000 aranykorona volt ezen a címen felvéve, vagyis 805.000 pengő. Ezzel a 805.000 pengővel szemben, amely több, mint 20 milliós népre vonatkozott, ma a megcsonkított Magyarországon 3 ; 398.000 pengőt fordítanak erre a célra. Magának a nemzeti munkavéde16»
