Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. tudni?) Ha vannak információink, ugy ezek lényegesen kevesebbe kerülnek, mfint amennyit kitesznek a kormánynak azok az információs kiadásai, amelyeket arra fordit. hogy a ml mozgalmunkról téves információkat szerezzen. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ilyen információkra igazán egy krajcárt sem költünk! — Malasits Géza: Na, na, ministerelnök ur, valamit csak költenek.) És a nemlzeti munkavédelemnek Magyarországon ebben a formában való felállítását és fentartását mindenkor kifogásolná fogotm, azért, mert ez a nemzeti munkavédelem a mai összetételében nemi alkalmas semmiféle közüzem megvédésére. (Malasits Géza: Bebizonyította a Phöebus!) A belügy minister ur nincs abban a helyzetben, hogy egyetlenegy esetet is fel tudna sorolni. ami kot ezek. a nemzeti munkavédelemhez tartozó egyének egy közüzemet üzemben tudtak volna tartani, vagy képesek lettek volna más közszükségleti munkát elvégezni. A Phöebus ©setét, amelyre itt F. Szabó Géza képviselő ur hivatkozott, véletlenül nagyon diói isimerem. Ez a cég egyike a legtipikustaíbb munkásnyuzóknak. Végre a munkásai, megunván azt a tűrhetetlen helyzetet, amely ott van, ismételt kérésük és ismételt tárgyalás után kénytelenek voltak az üzemet beszüntetni. Erre ugy kívánták a kérdést megoldani, hogy ezeket 'az összes munkásokat nyomban letartóztatták, s kiküldték oda a nemzeti munkavédelemhez tartozó egyéneket, akiknek egyikmásikát * súlyos baleset érte ez alkalommal. akik a gépeket összetörték, mert nem értettek azoknak a kezeléséhez. A dolognak az volt a vége. hogy a cég megegyezett a munkásaival és azok rövid szünet után elfoglalták helyeiket. (F. Szabó Géza: De addig is volt világítás!) Hivatkozom egy másik esetre. (F. Szabó Géza: Tessék a vasúti sztrájkra hivatkozni!) A Láng-féle gépgyárban Budapesten bérharc tört ki. A gépgyárban javítás alatt álltak a budapesti vízművek gépeinek egyes részel. Miért nem mutatták meg ez alkalommal a munkiaJvédelmiek. hogy ők »ilyen nagyszerű munkát tudnak végezni? Nem tudták a munkát elvégezni. Erre a gyár a sztrájkolok bizatmíférfíaihoz fordult s ezek a bizalmiférfiak hozzájárultak ahhoz, hogy, bár ilyen bérharc van folyamatban, bemenjenek a gyárba azok a munkások, akik a vízművek gépeinek javítását végezték; a munkások bementek, a muukát befejezték ós azután ismét kiléptek a, szolgálatból és tovább folytatták a harcot, almiig azt be nem fejezték. Ez, az eset a legvilágosabban igazolja és bizonyítja azt a felfogást, amelyet a munkásság vall a közüzemeket illetőleg. Senki sem szándékozik bevonni a közüzemeket egy esetleges harc esetén. Miért? Mert ha nincs viz, nincs villany, ez elsősorban a szegényebb néprétegeket sújtja. (Ugy van! jobb felől.) Csakhogy mig külföldön e munkások béreinek rendezésére megfelelő intézmények létesíttettek, értve a döntőbíróságokat és egyebeket, nálunk nincsenek ilyenek, nálunk teljesen egyoldalúan történik ezeknek a munkásoknak bérmegállapitása és jogos, méltányos, mindenki által indokolt kérelmeik is csak egyoldalúan bírált a tnak el. (Rothenstein Mór: Lásd magyar királyi államnyomda!) Itt van egy másik harc, amelyet a keresztényszocialista munkások kezdeményeztek, amelyet ők vezettek, amely a fővárosi köztisztasági munkásokat állította harcba. Ez alkalommal a nemzeti munkavédelem akcióba lépett és nagyon szomorú kép volt, amikor látta az ember, hogy diákgyerekeket felültetnek az öntöző kocsira és ezek próbálják e. szerencsétlen emberek munkáját elvégezni. Ez nem olyan harc volt, amelyről azt lehetne mondani, hogy szocialista izgatás eredménye, hanem a konszolidált, a nemzeti alapon álló és az önök által minden tekintetben helyeselt irányhoz tartozó munkások és azoknak szervezete kezdeményezte ezt a harcot, amely végül arra vezetett, hogy Budapesten pár napig az utcát nem locsolták és nem söpörték. Lehet erről a kérdésről különböző felfogás szerint véleményt alkotni, de tessék elhinni, hogy a sztrájktörés nem tisztességes dolog, a sztrájktörés mindenkor megbecstelenítő ténykedés volt. (Rothenstein Mór: Olyan, mint a hazaárulás! — Élénk ellenmondások jabbfelől.) Ebben a tekintetben a szocialista irodalomban már egészen kialakult felfogás van, és ezt a felfogást nemcsak én vallom, aki szociáldemokrata vagyok, hanem ezt vallja a német centrumpárt, ezt vallják a német centrumpárthoz tartozó szakszervezetek képviselői is, ós ezt a felfogást képviseli az egész világon mindenki, pártállásra való tekintet nélkül, hogy a sztrájktörés megbecstelenítő ténykedés, (Gr

% Bethlen István ministerelnök: Munkaszabadság van!) Ép olyan megbecstelenítő ténykedés ez, mint amilyen megbecstelenítő volt az, amidőn a nemzeti ellenállás idején a vármegyei tisztviselők felajánlották szolgálataikat és a nagy összesség által kezdeményezett mozgalomnak árulóivá váltak. (Jánossy Gábor: Az nem sztrájk volt!) Ugyanolyan sztrájk volt az ellenállás. (Jánossy Gábor: A nemzeti ellenállás törvényes alapon való megmaradás volt. nem sztrájk. — Zaj.) Miután annak idején az államhatalom az ellenállástól eltért, nem maradt más hátra, mint a munkamegtagadás fegyverével élni. A két dolgot lehet másképen elbírálni, de lényegben mindkettő ugyanaz. És a legbecstelenebb, leglealázóbb dolog, ha fiatalembereket használnak fel ilyen célokra. (Folytonos zaj. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Becstelenség a munkaszabadságot megsérteni!) Elnök: Csendet kérek! Mivel a képviselő ur elvi álláspontját konkretizálta és alkalmazta a tárgyalás alatt levő intézményre, ezért rendreutasítom. Peyer Károly: Ami a munkaszabadságot illeti, egészen nyugodtan vállaljuk azt, ami e tekintetben reánk tartozik és r alkalmunk lesz majd a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál arra, hogy kifejtsük, hogy a dohánygyárakban miképen alkalmazzák ezt az elvet olyan munkásokkal és munkásnőkkel szemben, akik ott évtizedeket töltöttek el szolgálatban. Kérem a belügyminister urat, méltóztassék igazolni azt, hogy a lefolyt években. — én nem is kérem, hogy a legutóbbi évben — a legutóbbi években hol, minő szolgálatot tett a köznek ez a munkavédelem. Tessék nekem egyetlenegy esetet felsorolni, ahol ez az intézmény a köznek hasznára vált. (F. Szabó Géza; 1923-ban a vasúti sztrájknál!) Méltóztassék kimutatást adni arról, hogy ebben a nemzeti munkavédelemben hány nyugdíjas katonatiszt van, hány egyéb foglalkozású és hány ipari munkás van, akiket esetleg erre a célra majd annakidején fel lehet használni. Mert a költségek tekintetében itt igazán nem szerénykednek. (Scitovszky Béla belügyminister: Hatszázezer pengő! — Jánossy Gábor: Nem sok!) A költségvetési adatokat veszem, 776.000 pengő minister ur! 1923-ban még 187.357 pengőből fenn lehetett tartani ezt az intézményt most pedig amikor a konszolidáció felé hala-