Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

104 Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. Nem akarok itt sem kitérni sok részletre, csak egy fő kérdést akarok kidomborítani, azt a fő kérdést, hogy május 1-én Magyarország munkássága nem ünnepelhet, már tudniillik külső formákban nem. ünnepelhet, mert a magyarországi munkásságnak az a tradíciója, hogy amióta csak Magyarországon munkásmozgalom van, 1891 óta, a magyarországi munkásság- május 1-ét, — akár megengedte a hatóság, akár nem engedte meg — mindig megünnepelte és igy szívós, évtizedes kitartással kiverekedte, hogy május elseje ünnep lett. (Rothenstein Mór: Mindig békés tüntetés voltl) Amint tudják az urak, ezen a napon a munkásság ünnepel. Ennek az ünnepnek az a célja, hogy ez a tüntetés a munkásvédő-törvények megalkotása érdekében és a nyolcórai munkaidő megállapítása mellett szóljon, a nemzetközi szolidaritás, a béke mellett, demonstráljon. Ez meg is történik az egész világon. A belügyministeriuni azonban arra az álláspontra helyezkedett már évekkel ezelőtt, hogy a munkások ezen a napon semminemű összejövetelt nem tarthatnak. Semminemű összejövetelt nem engednek, mert azt mondják, hogy a kommün alatt a polgárság nagyon megutálta azt a vörös szint, mert a kommunizmusnak Magyarországon vörös szine volt. Meg kell állapítanunk, hogy nem a bolsevisták találták ki május 1-ének megünepléset. Akkor, amikor 1889-ben a párisi nemzetközi munkáskongresszuson elhatározták május 1-ének munkásünneppé való avatását, még szó sem volt bolsevizmusról. És azóta ünneplik ezt világszerte a szociáldemokraták, és ünnepeljük mi magyarországi munkások is. Ha mármost Magyarországon bolsevizmus volt, annak legkevésbé oka a munkásság. Hogy Magyarországon bolsevizmus volt ós lehetett, annak oka volt a háború, annak felidézője, létrehozója, megteremtője volt a háború. A háborút pedig nem a munkások, nem a szociáldemokraták csinálták, hanem az, a dinasztikus imperialista politika csinálta, amely nálunk is és más államokban is érvényesült, r amely érvényesül ma is és amely eddig még mindenkor háborúra vezetett és háborúra fog vezetni továbbra is, hiszen az a politika, amelyet ezen a területen csinálnak, másra nem vezethet. Mármost, ha az egész világ munkássága megünnepelheti május 1-ét, ha az elszakított magyar területen, Romániában, — amint én a múlt esztendőben kimutattam — Kolozsvárott az ottani magyar nyelvű munkáslap, a Magyar Népszava pirosban jelenhetett meg, és ott ünnepelhették május 1-ét, tarthattak gyűléseket, ha Komáromban, a dunáninneni oldalon nem tarthatnak gyűléseket és nem ünnepelhetik május 1-ét, a másik oldalon, cseh területen azonban ünnepelhetik: bocsánatot kérek, értsék meg az urak, ez mégis olyan krasz ellentét, amelyből mindenki meglátja, mindenki tudja, hogy Magyarországon a munkássággal nagy igazságtalanság történik, olyan igazságtalanság, amely az egész világon sehol sem fordul elo, csak minálunk (Rothenstein Mór: És Olaszországban!) — és Olaszországban — mert a hatóságok egyszerűen arra a kényelmes álláspontra helyezkednek, hogy igenis, mi azt nem engedjük meg, mert nálunk bolsevizmus volt. Igen nagy sérelem ez és tessék elhinni, hogy az üldözésnek, az emberek elkeseredésének, az emberek lelkében felgyülemlő robbanó anyagnak ezeken az intézkedéseken keresztül gyűl össze az ereje, ez lesz feszítőerővé, holott ezt egyszerűen hatástalanná lehetne tenni. Nem mondjuk, hogy a hatóság ellenőrzése nélkül tartsunk felvonulást és gyűléseket, ilyén meszszire nem is merünk menni, pedig- jogunk volna hozzá, mint ahogy az angol, osztrák, svájci munkásoknak, meg a többi országokban élő munkásoknak, hanem azt mondjuk, hogy a hatóság ne helyezkedjék arra a rideg, eredeti ellenforradalmi álláspontra, amelyet eddig szem előtt tartott, hogy nem enged május 1-én semminemű gyűlést, értekezletet, összejövetelt, tüntetést, olyan ünnepélyes nagy gyűlést, amelyen kifejeződhetnék a munkásságnak május 1-i ünnepe és ahol együttesen ünnepelhetné és jelét adhatná annak, hogy ragaszkodik azokhoz az ideákhoz, azokhoz a gondolatokhoz, amelyek május 1-éhez hozzáfüződnek. Az igen t. előadó ur beszélt itt nemzetvédelemről. Az az összeg, amelyet nemzetvédelem címén kiadnak, egészen felesleges, káros és igy megtakarítandó összeg volna. Mert ha a munkásság sztrájkolt Magyarországon. — tessék venni a nagy sztrájkokat, ha kell, elmondom sorra — soha a közüzemek, a világítási üzemek, a vasutak nem voltak kitéve sztrájknak. Maga a munkásság az ő sztrájkjait mindig ugy csinálta, hogy ezek a sztrájkok a közszükségletet ne érintsék. A sztrájk a kapitalizmus ellen folyik. Politikai sztrájkról tetszett beszélni. Ha politikai sztrájkok létrejöhetnek, akkor ez a nemzetvédelmi osztag amúgy sem döntő szempont. De a politikai sztrájkoknak lehetősége — ezidőszerint legalább — ki van zárva. Másodszor azt tapasztaltuk, hogy ezeket a nemzetvédelmi szerveket, amelyek helyettesiteni akarnák a sztrájkban álló munkásokat és amelyeket az előadó ur ugy állított be. hogy azokat politikai sztrájkok esetén veszik csak igénybe, (Rothenstein Mór: Ez tévedés!) — minthogy azonban politikai sztrájk mostanában nem volt, ezen a címen nem vehették igénybe — a gazdasági harcoknál igénybe vették. Amikor a munkások a kapitalizmussal állanak szemben, amikor a munkások több bért akarnak követelni, tehát több kenyeret akarnak követelni maguknak, akkor akarják igénybe venni és veszik igénybe ezt a nemzetvédelmi szervet. Bocsánatot kérek, az állam amúgy is beavatkozik ezekbe a kérdésekbe. Hiszen azt hiszem, Malasits képviselőtársam tette szóvá a gvőri textilsztrájkot és maga a belügyminister ur állapította, meg, hogy akkor, amikor a. rendőrség beavatkozott ebbe a sztrájkba, amikor a rendőrség akadályozta közbelépésével a munkások sztrájkját, a munkások 15 filléres órabérek mellett dolgoztak. Az állam tehát a rendőrségen keresztül már úgyis beavatkozik a gazdasági harcokba és a tőke szolgálatába áll, mert hiszen ez a beavatkozás a tőke szolgálata, amikor 15 filléres órabérek vannak, ahol ilyen nyomorultak a viszonyok. Tessék csak elgondolni a nyomorúságot, tessék arra gxmdolni, hogy mit jelent az, ha a munkásnak ilyen kevés a munkabére, tessék gondolni azonban arra is. hogy mái jelentene 2K. ha sikerül ezt a 15 filléres bért 20 vagy 25 fillérre felemelnie a munkásságnak, mert hiszen aikkor a munkás önharcán keresztül fogyasztóképessé teszi magát, és majd nem kell sírni, hogy nem tudjuk a> kenyeret eladni, nem tudjuk kivinni, mert itthon úgysem tudják azt megvenni, elfogyasztani, mert nincsen megfelelő keresetük a munkásoknak. Az állam beavatkozása a rendőrségeai. a csendőrségen keresztül a gazdasági harcokba olyan nyilvánvalóan antiszociális eljárás, annyira elítélendő, hogy az elitélő szavaiknak súlyossága sem' elég arr'ak hogy ezt megbélyegezzük. De annál m-