Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-156
Az országgyűlés képviselőházának 156. meg- is Ígérték, hogy el fogják intézni, ennek azonban már két hónapja és még most sincs elintézve. Sós megirta az esetet körülményesen ide a szakszervezetnek ! — most nincs nálam ez a levél, — s elmondja, hogy ő nein vett résizt semmiben, s ő, a szakszervezet regi tagja, kétségbeesett helyzetben van. Annak ellenére, hogy megígérte nekem az államtitkár ur is, hogy intézkedni fog ebben a dologban, ez az ember mind a mai napig nem mehet el Orosházáról, internálva van a város területére, ott kell maradnia és nyomorognia. Tessék csak elképzelni, mit jelent az, ha egy ember ok nélkül, indokolatlanul, a közigazgatás egyoldalii vagy rideg, erőszakos álláspontja miatt oda van kötve egy város területére, nem tudl munkát keresni és munkát kapni s e miatt nyomorog, éhezik és meg van kötve életének sorsa, el van nyomva s tönkre van téve. T. Képviselőház! Az eseteknek százait lehetne idehozni és felsorakoztatni. Elmondtuk ezt már az illetékeseknek, A t. belügyminister ur azt mondja tegyünk csak konkrét panaszokat, azokat ő el fogja intézni. (Scitovszky Béla belügyminister: El is intéztem!) Tettünk ilyeneket s ide is hoztuk őket, de a közigazgatásnak olyan a szelleme, hogy minden megmozdulásban, ós minden munkás jajszóban forradalmat lát, s el akarja fojtani s lehetetlenné akarja tenni azokat, akik panaszkodni mernek. Ez nagy baj, a legnagyobb baj, mert hogyha van valami ebben az országban, amely szélsőségre hajtja a munkásokat, ugy ez az, eljárás az. Ez az, ami egyenesen a bolsevizmus karjaiba kergeti az embereket, mert hiszen azt látják és tapasztalják saját testükön és életükön keresztül, hogy igazságtalanul bánnak velük és ez az érzés bennük marad s beléjük gyökerezik. Kérelemre nem intéznek el semmit, s általában a szellem olyan, amely borzasztó állapotokat teremt. Itt van például az, állampolgárság kérdése. Borzasztó baj, hogy annak idején, amikor az optálás volt, sokan nem optáltak. Azelőtt senkinek sem kellett törődni azzal, hogy állampolgár-e vagy nem. mert ezt ígrázári ritkán kérdezték. Azt sem kérdezték senkitől és nein igen kellett törődni vele, hogy milyen község illetőségébe tartozik, mert úgyszólván egyedül csak a korcsmárosoknak és vendéglősiparosokruik volt szükségük arra, hogy illetőségüket és állampolgárságukat igazolják. A háború után lefolyt az optálási periódus. Sok ember nem optait s sok embernek ma sincs még az optálási ügye elintézve, s igy sokakat, akik a hatósággal valamely vonatkozásba kerülnek, ha bajba kerülnek, beviszik a toloncházba s ott la ríják őket mindaddig, amig állampolgárságukat megállapítják, mert vannak ma is nálunk is és a leszakított részeken is olyanok, akiknek az állampolgársága nincs tisztázva s nincs tisztázva az, hogy ide tartoznak-e vagy oda tartoznak-e. Amig a toloncházban fogva vannak, nem tudják hová tecyék őket. Sokszor átteszik a határon, de viszont áttesznek: embereket sokszor a. leszakított részekről is hozzánk. Jugoszláviával is történt egy ilyen eset, és a legnagyobb baj az, hogy akiket akár Jugoszláviából, akár Cseh-Szlovákiából. akár líomániából, illetőleg ezekről a megszállt területekről áttcsznek hozzánk, ezek is mind magyarok, véreink, akiknek az állampolgársága nincs tisztázva. Ha az illetők a megszállt területeken születtek, a maíryar hatóságoknak is sokszor kell ehhez az eljáráshoz folyamodnia és igy Trianon következtében a magyarokkal labdázhat, -kot onnan lökik át őket ide, hol inülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 103 nen oda, s a szomorú a dologban csak az, amint már mondottam, hogy ezek mind magyarok, véreink. A magyar államnak kellene tehát elsősorban törekedni arra, hogy az állampolgárság kérdése tisztázva legyen, és a magyar kormánynak kell olyan megoldást találnia, amely lehetővé teszi, hogy ezek az emberek állampolgárságuk tisztázatlansága következtében olyan nagy zaklatásoknak ne legyenek kitéve:, mint amilyeneknek ma ki vannak téve. T. Képviselőház,! Én ugy vagyok informálva, hogy Jugoszláviában készül egy törvény, amely abból az elvből indul ki, hogy azok, akik már öt esztendeje ott laknak, az állampolgárságot ott megkapják. Bizonyos, hogy ez egy megoldási mód; de mi nem 1 hallottunk a magyar kormánytól olyan kijelentést, hogy az optáláson kivül keresné a megoldásnak olyan módját, amellyel az akár itt lakó, akár a leszakított részeken lakó magyaroknak megkönny itt essék állampolgárságuk megszerzése. Már pedig ha Jugoszláviában van egy olyan szándék, hogy az ott lakó' magyaroknak öt év múlva megadják az állampolgárságot, akkor elsősorban a magyar kormánynak kellene a '/környező államokkal olyan megállapodást létesítenie, hogy egy ilyen rendelkezés minden államban, Magyarországban, r Jugoszláviában, Cseh-Szlovákiában és Romániában is gyorsan létrejöjjön. Kiindulok abból a szempontból, hogy akiket átdobálnak, akiknek az állampolgárságát nem tudják megállapitani, mindazok magyarok, a mi véreink, hlozzáuktartoznak, legelsősorban tehát a magyar kormánynak kellene kezdeményező lépéseket tenni, hogy ez a kérdés megpldassék, rendeztessék és olyan intézkedés történjék.- hogy az akáir itt, Magyarországon, akár pedig a leszakított részeken élők ne legyenek emiatt, az állampolgárság hiánya miatt, annyi zaklatásnak, annyi üldözésnek, szenvedésnek kitéve., mint amennyinek ki vannak téve. Ennélfogva a kormányt arra kell kérnem és a kormánynak arra kell a figyelmét felhívnom, hogy kezdeményezzen valamit. Hangsúlyozom, hogy Jugoszláviában voltain és ott hallottam, hogy Jugoszláviában van egy olyan terv, hogy ezt meg fogják csinálni, hogy tudniillik azoknak, akik öt év óta ott laknak és nincs tisztázva állampolgárságuk, minden további nélkül megadják az állampolgárságot. Ha tehát ott ilyen szándék, ilyen törekvés és ilyen jóindulat nyilvánul meg a lakosság: iránt, akkor a magyar kormánynak is közbe kellene lépni a környező államoknál, hogy akár ugyanilyen eljárás, akár jobb, mindenesetre azonban egy egyforma eljárás lépjen életbe, hogy a magyar ember ne legyen ilyen üldözéseknek kitéve. T. Ház! Az egyesülési és gyülekezési ,iog kérdése nálunk a belügyministertől függ; amilyen a belügyminister és ahogyan^ a belügy minifíterium akarja az egyesülési és gyülekezési jogot kezelni, azt olyan értelemben hajtják végre. Nem akarok erről részletesen beszélni, eléggé sokat beszéltünk és interpelláltunk már erről konkrét esetek kapcsán, elmondtam már én is pár esetet, hogy a közigazgatás mennyire üldözi a munkásokat, menynyire rossz 'szellemmel van telítve és mennyire megakadályozza az, ellenzéki politikai irányzatok működését. De rá kell mutatnom arra, hogy aa egyesülési és gyülekezési jognak az a kezelési módja, amely a belügyministerium intenciói szerint érvényesül, olyan rossz, olyan komisz, hogy az igazságtalanságok egész- sorát teremti meg. 15*
