Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. érinti, de mindenekelőtt sújtja az aggokat, gyermekeket és betegeket«. A magyar Nemzeti Munkavédelmi Hivatal hivatásai magaslatán áll, azoknak a kiváló férfiaknak vezetése alatt, akik a hivatal élén állanak. Ugyanebbe a címbe tartozik a leánykereskedelem elleni küzdelemnek a támogatása. Erre a célra, sajnos, csaik 3000 pengő van beáll lit va mint ujabb kiadáis a költségvetésbe, A költségvetés második címélbe tartozik a vármegyéknek éls a községeknek segélyezése. A vármegyei hivatalnokokat és alkalmazottakat tulaj donkép en az állam fizeti, mert 7,886.400 pengőre rug a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak összes illetménye és ezt teljesen az állani utalja át. Ezenkívül az állam a községi jegyzők fizetéséhez, ami összesen 10,519.244 pengőt tesz !

ki, hozzájárul 4,640.720 pengővel. Ezt az összeget az alispánok egy felosztási alapiba helyezik el és ebből az alapból segélyezik azután azokat a községeket, amelyek arra reá vannak szorulva. Idetartozik a közigazgatási, községi jegyzők tanfolyamának segélyezése. A községi jegyzők tanfolyama eggyel szaporodott, mégpedig a nyíregyházival. Ezt egészen a vármegye és Nyíregyháza városa tartja fenn. Fájdalom, a tanfolyam hallgatóinak száma is hallatlan mértékben szaporodott, úgyhogy a belügyminister ur a legnagyobb nehézséggel küzd, hogy hogyan válogassa ki azokat, akik a közigazgatási tanfolyamra pályáznak. Ez igen szomorú jelenség, mert azt mutatja, hogy a kenyérkereső pályáknak azt a részét igyekeznek felkeresni, amely mihamarabb megélhetést biztosít a pályázók számára. Idetartozik t. Képviselőház, a varmegyei számvevőség intézménye. A vármegyei számvevőség hivatalnokainak és alkalmazottainak létszáma 398. Az erre előirányzott összeg 1,485.100 pengő, A Vármegyei Tisztviselők Egyesülete elhatározta, hogy kérni fogja a járási számvevőségek helyreállítását. Statisztikai felvételek indultak meg és ha ezek a statisztikai felvételek azt mutatják, hogy szükség van ezekre s hogy a községi háztartásokat a járási számvevőségek jobban rendben r tudják tartani, mint a vármegyei számvevőségek, akkor meg vagyok győződve róla, hogy a belügyminister ur egy pillanatig sem fog habozni a járási számvevőségek helyreállítását illetőleg. (F. Szabó Géza: Úgy reméljük!) Egyébként ez is a közigazgatási reform keretébe tartozik, amely közigazgatási reform már kopogtat a Ház ajtaján. Tudjuk nagyon jól. hogy a nézetek elágazók a közigazgatási reform tekintetében, de abban azután mindnyájan egyetértünk, hogy erre a reformra mielőbb sürgős szükség van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen a törvényhozás 1886-ban alkotta a vármegyékről és a községekről szóló törvényeket. 1906 óta szünetel az általános tisztújítás, mégpedig nemcsak a vármegyékben, hanem a városokban is és a fővárost kivéve az összes városokban ma is ugyanazok az elemek alkotják a törvényhatósági bizottságokat, mint 1906-ban. 1913-ban a törvényhozás elhatározta, hogy mig az akkor benyújtott közigazgatási reform tető alá nem kerül, nem tart tisztújítást. Ez a tisztújítás a mai napig elmaradt, Meg vagyok győződve róla, hogy a mihamarabb beterjesztendő közigazgatási reformban a belügyminister urat a tradíciók tisztelete fogja vezetni és vezetni fogja az a gondolat, hogy az autonómiát kulturális és gazdasági téren minél jobban megerősítse, (Helyeslés a jobboldaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XI. Ion.) minél virágzóbbá, erősebbé és hatalmasabbá tegye. Meg vagyok győződve róla, hogy a belügyminister ur meg fogja valósítani azt a szándékát, amelyet nem egy beszédében hangoztatott, hogy a közigazgatást ugy fogja kiépíteni, hogy az a nép szivéhez közel fog állani (Ugy van! a jobboldalon.) s hogy a nép egyszerű fia nem ellenségét, hanem jóbarátját fogja látni a közigazgatásban. (Helyeslés jobbfelől.) Sürgős a fővárosi törvény megalkotása is. A fővárosi törvény 1872-ben jött létre. Ennek a törvénynek Prokrustes-ágyát érzi a milliós la^ kosságu, egyre jobban fejlődő hatalmas virágzó főváros. A főváros életében az utolsó félszázad a megmagyarosodás korszaka volt. Azelőtt divatban volt pellengére állítani a nacionalizmust, a sovinizmust, az erős nemzeti érzést, de ha már azt látjuk a körülfekvő ellenséges államokban is, hogy a nacionalizmus, a nemzeti érzés mindjobban megerősödik, ugy meg vagyok róla győződve, hogy amint az utolsó félszázad a főváros életében a megmagyarosodás korszaka volt, ugy a következő félszázad a főváros életében a teljes elnemzetiesedés korszaka lesz, s hogy az a fővárosi törvény, amelyet a kormány meg fog alkotni, nemcsak keret lesz, (Meskó Zoltán: Nem fognak obstruálni többé négy igazgatás ági tagságért!) hanem alap lesz arra, hogy azon az alapon állva a főváros valamennyi társadalmi rendje és osztálya összefogjon a hazafiasságban, a nemzeti érzésben és vigye előre ezt az országot a feltámadás felé. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a belügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra, következik*? Gubicza Ferenc jegyzíí: Farkas István! ' Farkas István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A magyar közigazgatás tevékenysége még mindig azon az egyoldalú csapáson halad, amelyet az ellenforradalmi szellem honosított meg nálunk. Ez a szellem annyira áthatja a közigazgatást, hogy ez a közigazgatás pártoskodik, ez a közigazgatás nem szolgál egyetemes nagy érdeket. Hiszen láttuk az elmúlt képviselőválasztásoknál is, hogy a közigazgatás mennyire be volt állítva egy párt- szolgálatába. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A közigazgatásnak egy párt szolgálatába való beállitása kétségtelenül annak bizonyítéka, hogy a közigazgatás nem az a pártatlan szerv, amelynek lennie kellene. Minden országban, ahol különböző pártok vannak, a jó közigazgatást természetszerűleg csak ugy tudják megvalósítani, ha a kormányzat éberen őrködik azon, hogy a közigazgatás semminemű pártcélt ne szolgáljon. Nálunk à közigazgatás a korábbi esztendőkben — a háború előtti és a háború alatti esztendőkben is — bizonyos slendriánságot mutatott. Akkor is az volt a helyzet, hogy a közigazgatás az egyoldalúságban túltengett és ez az egyoldalúság sok bajt okozott nemzetiségi szempontból és nem tudta megérteni azt a magasabb wzempontot, hogy nem a törvények erőszakos va^y egyoldalú alkalmazásával, az eljárás önkényes módjával kell elintézni a nép ügyes-bajos dolgait, hanem megértéssel, szeretettel, jóindulattal kell kezelni, mert csak ezen keresztül lehet az embereket megnyugtatni, csak ezzel a módszerrel lehet megteremteni azt az atmoszférát, amelyben mindenki láthatja, hogy a közigazgatás pártatlan. Ez a közigazgatás azonban nem pártatlan. Azt l'átiuk a költségvetésben is. hogy a kor15