Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-145

DÖ Az országgyűlés képviselőházának hivatali kivető közeg kimegy a községbe és sokszor nem is tudja, melyik rendelethez alkalmazkodjék, Mire óriási fejfájások között végigolvassa az egyik rendeletet, már megkapja a másodikat, a harmadikat, meg a tizediket. Arra is kérem a mélyen t. pénzügyministeriumot, hogy méltóztassék... (Pogány Frigyes : Miért olyan csöndesen f) Az én korom megköveteli, hogy csöndesen adjam elő mondanivalómat és ki ne fáradjak, ki ne merüljek, mert még sok kötelesség van hátra. Arra kérem a mélyen t. pénzügyministeriumot — most nem beszélek általában a forgalmi adóról —, hogy azt a bizonyos jutalékrendszert, azt a lehetetlen, tarthatatlan, erkölcstelen rendszert, (ReischI Riehárd : Ugy van! Ugy van !) amelytől a tisztességes tisztviselőknek száz percentje — bocsánat ezért a kifejezésért — undorodik, (ReischI Richárd: Ugy van!) amely reászabaditja. nolle velle egyik-másik magáról megfeledkező embert — mert hiszen mindenütt akad kivetnivaló, pláne egy százezernyi taggal biró szervezetben — arra a szerencsétlen adófizetőre, amennyiben magának a t. pénzügyi kormánynak is tarthatatlannak vagy megváltoztatandónak méltóztatik találni, - pártkülönbség nélkül kéri, követeli ezt az egész Ház — méltóztassék végre-valahára megszüntetni, eltörölni. (ReischI Richárd: Helyes !) Egyáltalában méltóztassék az egyes szolgálati ágak között bizonyos különbségeket, feedvezéseket eliminálni és egyformán tisztességgel megadni minden tisztviselőnek azt, ami őt megilleti. (Forster Elek : A fizetést!) Különösen kérem a mélyen t. pénzügyi kormányt, hogy mielőtt még az aktiv tisztviselők illetményeit a mai életviszonyoknak megfelelő módon rendbe tudná hozni — és én meg vagyok győződve arról, hogy rendbe lehetne hozni — méltóztassék különösen a nyugdíjasok helyzetét igazságossá és egyenlőbbé tenni. Felhívom a mélyen t. pénzügyi kormány figyelmét azokra a szerencsétlen, maguk hibáján kivül tönkreiutott B-listásokra, akik annak idején felvették nyugdíjukat egy összegben. Ez is, amint később bebizonyult, borzasztó kegyetlen intézkedés volt. Annak idején ez csalétek volt, hogy evvel egy kis tőkét kap az illető, amellyel azután kezdhet valamit. Az a tőke elolvadt kezeikben. (Farkas Elemér : Beszállt ä tőzsdére!) Most nyugdíj nélkül ott nyomorog az illető családjával együtt. Nem kérek mást a t. pénzügyi kormánytól, minthogy ezeknek a szerencsétlen, elhelyezkedni nem tudó B-listásoknak intézetét vagy egyesületét méltóztassék támogatni. Nem kérek mást, mint azt, hogy oda egy kormánybiztost méltóztassanak kiküldeni a meglevő ministeri tanácsosok, a valóságos és helyettes államtitkárok tiszteletreméltó seregéből, aki ott az államhatalmat reprezentálja és aki tényleg tud valamit tenni, mert hiszen az a törvény is, amely kimondta a B-Iistára való helyezést, az államnak kötelességévé tette ugy ezeknek a szerencsétlen nyugdíjazott B-listás tisztviselőknek, mint családtagjaiknak megfelelő munkaalkalomhoz való juttatását. Az emberben sir a lélek, ha ezekre gondol. Egy főtanácsos pl. felvette a végkielégítést. A felesége szintén állami tisztviselő volt, de megbetegedett, ő is felvette a végkielégítést Gyermekeik most elrongyosodtak, éheznek és ugy kell nekik könyöradományt gyűjteni, hogy éhen ne haljanak. A B-listás nyugdíjasokat elhelyező intézet havi 50 filléres tagsági jegyekkel dolgozik, melyeknek 80%-át a tagok nem tudják megfizetni. Arra is kérem a mélyen t pénzügyminister urat, méltóztassék elfogadni részemről két határozati javaslatot, amint már a valorizációs javaslat tárgyalása alkalmával is méltóztatott azt megigérni. Egyes határozati javaslatom, amelyet a valorizációs törvényjavaslat részletes tárgyalásáig, ülése 1928 március 19-én, hét fon. nál adtam elő, — nem lévén járatos még a házszabályok labirintusában s kissé eltévedvén, — a gyámhatóság alatt álló kiskorúak és gondnokoltak gyámpénztárban kezelt készpénzén jesryzett hadikölcsönkötvények sorsára, a másik pedig az 1848-as honvédek özvegyeinek illetményfelemelésére vonatkozik. Nem kívánok lehetetlen dolgot. Az árvabetéteken és az árvapénzeken jegyzett hadikölcsönkötvényeknek az ország pénzügyi ereje szerint való valorizálása, mégpedig határidőhöz kötve, egy év alatt, azt hiszem, nem kivihetetlen feladatErre nézve a mélyen t. pénzügyminister ur már a valorizációs vita alkalmával méltóztatott kötelezettséget vállalni. Második határozati javaslatom pedig arra vonatkozik, hogy akkor, amikor mi egy monumentális szoborcsoportozatot állítottunk fel, illetőleg állított fel a nemzet áldozatkészsége, Örök kegyelete és hálája a magyar nép megváltója, Kossuth Lajos és munkatársai emlékének megörökítésére, akkor, amikor mi március idusán az 1848-as nemzedéknek és ifjúságnak halhatatlan emléke előtt meghajtjuk térdeinket s amikor az egész müveit világ ünnepli odaát Amerikában Kossuth apánkat, lehetetlen, hogy megfeledkezzünk az ő munkatársainak, az 1848-as honvédeknek, — akiket a semmiből lángszavának gyújtó erejével és hazafias lelkesedésének tüzével teremtett elő — özvegyeiről. Nekünk ezeknek a tehetetlen, munkaképtelen, éhező és lerongyolódott özvegyeknek sorsáról gondoskodnunk kell. (Élénk helyeslés !) Nem akarok sokat, csak annyit, hogy azoknak a 70—80 éves matrónáknak, akiket én szenteknek, a magyar nemzet szentjeinek tartok, olyan szenteknek, mint az «aradi 13» (Ugy van! Ugy van!) legalább utolsó napjait enyhítsük (Élénk helyeslés.), hogy ne^ 20—30 pengőt vagy annyit se kapjanak havonként. Az én számitásom szerint 40 pengőt, a népjóléti és munkaügyi minister ur kimutatása szerint 160-at kapnak, aki olyan kegyes és jóságos volt, hogy azonnal segitett, amikor szóvá tettem ezt a dolgot Necsak külsőségekben ünnepeljük 1848-at és 1848 hőseit, hanem cselekedetekben is (Ugy van ! Ugy van !). mert nagy hipokrízis, hogy azok a 80 éves matrónák ne tudjanak maguknak meleg kendőt vagy csak meleg kávét is beszerezni a maguk havi 20 pengőjéből. (Ugy van ! Ugy van !) Mielőtt felszólalásomat tovább folytatnám, felolvasom ezt a két határozati javaslatot, nehogy megfeledkezzem róluk. (Halljuk! Halljuk!) (Olvassa): »A Képviselőház utasitja a pénzügyminister urat hogy a gyámhatóság alatt álló kiskorúak és gondnokoltak gyámpénztárban kezelt készpénzén jegyzett hadikölcsönköt vény éknek, továbbá a gyámpénztárilag kezelt készpénzbetéteknek az állam pénzügyi ereje szerint leendő valorizálásáról a karitativ valorizációs törvényjavaslatban, vagy egyéb módon egy év alatt gondoskodjék.« Másik határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa): »A képviselőház utasitja a pénzügyminister urat, hogy az 1848-as honvédek özvegyeinek illetményeit a mai életviszonyoknak megfelelő módón — az állam pénzügyi erejére való tekintettel — emelje fel és a felemelt illetményeket az 1928/1929. évi költségvetés törvénnyé válása után nyomban 1928. januárjától kezdődően folyósítsa.« (Élénk helyeslés.) T. Képviselőház ! Még valamit akarok hozzáfűzni azokhoz, amiket elmondottam és pedig az adminisztrációról, a bürokráciáról- (Halljuk ! Halljuk!) Nem én mondom, hanem egy auktor mondja, egy igen kiváló auktor, nem is mondja, hanem irja, de az mindegy. (Derültség.) Ott ül, ott van szerencsém őexcellenciájához a vallás és közoktatásügyi minister bársonyszékében, gróf Klebelsberg Kuno mélyen t. vallás- és közoktatás-