Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-145

88 r Àz országgyűlés képviselőházának daságot tekintem, látom azt a szomorú ered­ményt, hogy a gépék fejlődésével folyton redu­kálódik a munkaerő használata és mindig töb­ben és többen válnak olyan munkanélküliekké, akik a faluban elhelyezkedést, munkaalkalmat nem találhatnak, feljönnek tehát a fővárosba, és itt szaporítják a munkanélküliek niagy szá­mát, itt állanak elő követeléssel, mert hiszen élniök, ruházkodniuk, a legszükségesebb módon mégis csak kell, s a legszükségesebb életfelté­teleikre szük'séiges kenyeret akárhonnan, mé ! g a föld alól is elő kell teremteniük. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Igen t. Ház! A munkapiacnak tökéletes megszervezése, a munkaközvetités megszerve­zése és végül ennek befejezéseképen — hisz magától fog majd megoldódni ezeknek követ­keziményekép — a munkanélküliség ellen való biztosítás — mert hiszen ez is nagy betegség, amelyről maga a munkás neun tehet — ezek a nagy problémáik mind, mind a levegőben vannak, a közélet tértén mindenki elé oda van­nak helyezve, ezekkel a politikusoknak foglal­koizniok kell. Nem szabad strucc módjára fe­jünket homokiba dugni, hanem ezeket a nagy kérdéseket komolyan ímeg kell tárgyalni és amint azt az ország gazdasági, pénzügyi lehe­tőségei megengedik, azzal a szociális érzéssel, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell, mind­ezt meg kell oldani a törvényhozás utján, a törvényhozáson keresztül. Ha nem lehet, ak­kor appellálnom kell a magyar embereik szi­vére, érzéslére, becsületére s a hivatalokat ugy kell átformálni (Ugy van! Ugy van! a jobbol­dalon.) lelkileg is, hogy az a közigazgatás ne elriasztó mumusa legyen a munkásrétegek­nek, a különböiző társadalmi osztályoknak, ha­nem tanácsadója, vezetője, segítője, szóval ne­künk ezekkel az intézkedésekkel, amelyek itt a törvényhozáson keresztül megnyilvánulnak, azon kell dolgoznunk, hogy a különböző társa­dalmi osztályok ne farkasszemet nézzenek egy­mással, hanem érezzék, hogy egymásra vannak utalva, hogy azoknak, akiknek tudásuk van, a tudatlan tanításával kell foglalkozniuk, akinek van anyagi lehetősége, annak munkaalkalom teremtésével a másiknak kenyerét kell biztosí­tania, szóval azt az alsó társadalmi rétegeket ne közigazgatási utón, ne egyszerű rendőri el­járásokkal tartsuk távol magunktól, hanem hozzá leereszkedve emeljük fel magunkhoz és azokat a kívánságokat, amelyek a magyar nép lelkében igen kicsiny mértékben nyilvánulnak meg, — hiszen nem akarnak hegyeiket, nem akarnak eldorádót, hanem egy kicsike kis te­rületen és keretben akarnak élni és boldogulni, gyermekeket akarnak a köznek, a jövőnek, a társadalomák, az országnak nevelni, —- mon­dom, — azokat a primitiv, egyszerű kívánságo­kat mentül előbb ennék az állami kormányzat­nak teljesítenie kell. Igen t. Ház! Én a kormányzatnak azt a fel­hívását, hogy takarékoskodjunk, mostani fel­szólalásomban is alkalmazom, amikor a költ­ségvetési vita alkalmával épen csakhogy érin­tettem és hangsúlyoztam ezeket a szociális kérdéseket és kívánságokat, azért, hogy ezek­kel a hivatalos államkormányzat is foglalkoz­zék és siessen azok segítségére, akik a kor­mányzattól várják, hogy az ő fejük alja az ed­diginél jobban legyen megvetve. És mivel azt látom, hogy a kormányzat mégis némi vonat­kozásban, kis mértékben, — hangsúlyozom, hogy csak nagyon kezdetleges módon — a je­lenlegi körülmények között a pénzhiányra való hivatkozással csak kis részét teljesiti még ezek­nek a kötelességeknek, — de azért sorakoztat­145. ülése 1928 március 19-én, hétfőn. tam fel ezeket és^ azért helyezem első helyre ezek megvalósítását, mert ehhez nagy nemzeti érdekek fűződnek — s mivel látom, hogy a kor­mány ezen a téren is már a kezdés stádiumá­ban van, egyik-másik szociális intézményt mái­tető alá hozta, más intézmények kimunkálásán dolgozik, én csekély törvényhozói munkámmal hozzá akarok járulni ahhoz, hogy ezek a szo­ciális problémák, amelyekre igen nagy súlyt helyezünk az állami élet békéje és a gazdasági élet szempontjából, mielőbb megvalósuljanak és mert azt is látom, hogy a kormányzat nem zárkózik el e kérdések megoldása elől, én a kormányzat beterjesztett költségvetési javas­latát és felhatalmazását általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és azt kívánom, hogy ezek a kérdések, amelyekről szólottunk, mielőbb a megvalósulás stádiu­mába jussanak. (Helyeslés és éljenzés a jobb­oldalon és a középen.) Elnök:^ Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Mint a békesség, a megértés embere, azzal kezdem, hogy őszintén sajnálom, hogy a t. ellenzék egy része nem vesz részt a költségvetés vitájában, azonban annak a meggyőződésemnek és kíván­ságomnak adok kifejezést, — közérdekből, — hogy a Ház t. elnökségének, a t. kormánynak és a pártok t. vezetőinek bölcsessége megtalálja az utat-módot, az eszközöket ahhoz, hogy már a legközelebbi órákban, talán már a holnapi napon a költségvetés tárgyalása, az ország­gyűlés Képviselőházának ez az egyik legfonto­sabb munkája és kötelessége, a régi megszokott mederben folyjék tovább. (Helyeslés a jobb­oldalon.) T. Képviselőház! A mélyen t. r pénzügymi­nister ur a költségvetés benyújtását kisérő beszédében optimizmusának adott kifejezést, az ország gazdasági — nem jelenlegi helyzetét, hanem — jövőjét illetőleg. Én ezt nemcsak ter­mészetesnek találom, hanem biztató jelenség­nek is. Hiszen azokban, akik kezüket az ország gazdasági életének ütőerén tartják, feltétlenül meg kell lenni a bizalomnak. Ha azonban a költségvetés számrengetegeit, amelyekről dél­előtt ugy tartalmilag, mint időbelileg is nagy­szabású beszédében megemlékezett az én tisz­telt és kedves Berki Gyula barátom, mondom, ha azoknak a számoknak rengetegeit nézem és azt látom, hogy ennyi millió, ennyi százezer pengő maradvány mutatkozik a költségvetés szerint, én mégis sötétnek látom a magyar gaz­dasági helyzetet, ennek a Trianon által tönkre­tett, porig alázott nemzetnek jelenét ás jövő­jét is. Azok mögött a számrengetegek mögött egy vergődő, egy a holnap kenyerével törődő, agyondolgoztatott, százszor, ezerszer megcsalt, félrevezetett nemzet áll, amelyet nekünk mégis talpra kell állítanunk és amely mégis talpra fog állani. Szó volt itt a bürokráciáról és különösen a pénzügyi adminisztrációról. Ehhez én is szol­gáltathatnék és szolgáltatok is adatot a magam tisztviselői múltjából. Ezt azért cselekszem, mert őszintén megvallom, nekem régi felfogá­som volt az, hogy sohasem az intézményekben van a hiba, amikor hibákat keresünk a köz­ügyek intézését és a hivatalos munkát illetőleg-, hanem legtöbbnyire az emberekben, (Ugy van! Ugy van!) mert ha arravaló emberek lelket visznek bele még a legelavultabb intézménybe is, ha lépést tartanak az élettel, az élet köve­telményeivel, ha nem adóalanyokat, hanem érző, cselekvő, vergődő és izzadó embereket látnak, a legtökéletlenebb, a legelavultabb, leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom