Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-145

80 'Az országgyűlés képviselőházának elég bőségesek annak igazolására, hogy a trianoni szerződés milyen égbekiáltó igazságtalanságot tartalmaz, számunkra, mert egyfelől a győztes államok mindent elkövetnek felfegyverkezésük érdekében, másfelől tűrik azt, hogy védtelen, nyomorult államok, amilyenek mi is vagyunk, bármely pillanatban katasztrófának lehessenek kitéve. A mi légi felségjogunkat, amint azt az Arraehard fivérek 1926 július 10-én történt hartai esete is bizonyitja, nem igen respektálják és a jövőben sincs sok reményünk arra, hogy népszövetségi alapon tekintetbe veszik. Az aviatika kérdésével a t. Ház engedelmével szeretnék még folytatólagosan, de más, a hadügyi célokat már nem érdeklő nézőpontból foglalkozni, mert a párizsi egyezmény ujabban olyan engedményeket tett számunkra, amelyek szerint mi a kereskedelmi légi forgalom terén kell, hogy a kor követelményeinek megfelelően cselekedjünk, nehogy hátra maradjunk a többi nemzetek mögött. Mióta a tengert elvesztettük ránk nézve különösképen nagyjelentőségűvé vált a légi forgalom, mert hiszen csak ezen keresztül tudunk a nagyvilággal összeköttetést találni. Az első lépés az volna tehát, hogy a légjárás gondolatának népszerűsítése, és e gondolat biztosítása érdekében különös szakismeretekkel rendelkező vezetőket tudjunk nevelni ennek az országnak. Első kérésem itt a kultuszkormányhoz szól és ezt tartom én a továbbiak alfájának. Arra kérem a kultuszkormányt, — amint különben a magyar Aero-szövetség egy beadványában indokoltan előadta, — hogy a műegyetemen mielőbb aero-dinamikai és aero-technikai tanszék létesíttessék, ahonnan szakképzett és a kérdések legfőbb intézésére mindenképen alkalmas mérnökök kerülhessenek ki. Második kérésem a kereskedelemügyi kormányhoz szól, amelytől kérem, hogy a rendelkezésére álló erő teljes latbavetésével hozza lendületbe a légi postaforgalmat, a légi személyszállítás forgalmát és mozdítsa elő, hogy magyar relációkban, de külföldi relációkba is bekapcsolva különböző vállalatok helyezzék üzembe a légi forgalmi járatokat. És talán itt sem árt, ha buzdításként Németországra utalok. Bár a versaillesi békeszerződés Németországban is a légjárást csak kereskedelmi téren engedélyezte, Németország mégis rendkívül nagy erőfeszítésekkel, nagy sikereket ért el ezen a téren, úgyhogy most 1928-ban a charlottenburgi Kaiserdamm-on rendezendő az Internacionálé Luftfahrt Ausstellungen kivánja bemutatni, hogy mit ért el eddig aero-iparában és általában a légiforgalom terén milyen eredményeket tud felmutatni. Németországnak 1926-ban — szemben Franciaország 216 kereskedelmi gépével — 118 gépe volt. Ezek az adatok azóta természetesen erősen megváltoztak és hihetetlen mértékben tágult a német légiforgalom perspektivája. Igen jellemző a német áldozatkészségre az, hogy amikor a Deutsche Lufthansa 1926 január 6-án megalakult, alaptőkéje 50.000 márka volt. Oly megértéssel fogadták az egyes közgazdasági körök, bankok, a birodalomnak különböző államai és városai ezt a törekvést, hogy nem telt be egy fél év sem és 25 millió arany márkára emelték fel ezt^ az alaptőkét, ami azután lehetővé tette Németország számára, hogy a Deutsche Lufthansa erősebben bekapcsolódjék a nemzetközi relációkba. A Der Luftweg-ből olvashatjuk, hogy Németország, épen a Lufthansa-nak ilyen anyagi megerősödése folytán 145, ülése 1928 március 19-én, hétfőn, eddigi vonalait 39-ről hamarosan 50-re szaporította és Parissal közvetlen légi összeköttetést tudott létesiteni, ugyancsak összeköttetést tudott létesiteni Moszkvával is, mégpedig a königsbergi csatlakozással, amely lehetővé tette, hogy az az 1200 kilométeres óriási távolság, amely Moszkva és Berlin között fennáll, s amely vonaton 65 óra alatt járható, ilyen módon 15 órára csökkenjen. Ezen az utón már 1925-ben 470.800 kilométert tettek meg, 1733 utassal, azóta pedig hihetetlen arányokban fejlődött ki az orosz-német légi közlekedés. Oroszországban három ilyen üzem alakult. Az egyik a Deutsch-Russische LuftverkehrGesellschaft, az úgynevezett Deruluft, azután a Dobrolot és az Ukrwosduchputj, ezek látják el aztán legújabban az Aviachim. A vörös flotta légi barátainak társaságából, akik 4 milliónyian vannak és a Dobrochimból, amely a légiforgalom kémiájával foglalkozik, alakult ez a negyedik társaság, amely azután ázsiai viszonylatban igyekezett eredményeket elérni. Nagy örömmel kell azonban megemlítenem, hogy nálunk is, ahol csak szerény eszközökkel rendelkezünk, már lerakták a pilléreket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Magyarország ezen a téren is haladást mutathasson fel. Nagy örömömre szolgál, megemlíteni azt, hogyha a legszerényebb keretekben is történik ez a készülődés, de például az elmúlt ősszel olvashattuk, hogy a kormány a Budapesti Közlöny híradása szerint Szombathelyen pilótaiskolát létesített. A magam részéről nagyon kérem a kormányt, hogy mindent kövessen el e tekintetben, hogy a repülőgépvezető-iskolának fejlődéséhez szükséges feltételei meglegyenek és hogy minél több kiváló, szakképzett pilótánk lehessen legkülönbözőbb tipusu kereskedelmi gépek vezetésére. Nem akarok e tekintetben olyan meszszire menni mint az oroszok, akik annyira mentek a légiforgalom iránti lelkesedésben, hogy egyetemi diplomát is csak annak szolgáltatnak ki, aki pilótaigazolvánnyal rendelkezik. (Derültség,) , í UgyancsiaJk nagy örömömre szolgál megemlítenem azt is, hogy a kormány igen bölcsen és helyesen Székesfehérváron repülő-kisérleti állomást létesitett, ahol az aviatika összes műszaki problémáival és azoknak a gyakorlatba való átültetésével foglalkoznak és pedig a német Deutsche Versuchsanstalt für Luftfahrt, az Adlershof és a Paris melletti Service Technique mintájára. Én a magam részéről szükségesnek tartom, hogy ezt az állomást is anyagiakkal lehető bőven lássa el a kormány, hogy ez az intézmény fejlődhessék, mégpedig a legmodernebb tapasztalatok figyelembevételével és a külföldi értékes anyagnak felhasználásával. És ugyancsak örömömre szolgál, hogy a repülőtereket illetően is már érezteti hatását — mint emiitettem — a német példa. Szinte álomnak tűnik fel ugyan, hogy Németországban, Berlintől 5 kilométernyire, földalatti közlekedéssel és villamosvasút összeköttetéssel közelíthető meg az úgynevezett Zentralflughafen. A tempelhofeni repülőtér a maga rádió antenna-oszlopaival, gyönyörű javitóműhelyeivel. hatalmas tribünjeivel s épületeivel, a mi viszonyainkat tekintve, csak álom. És ma még számunkra szinte utolérhetetlen álom, hogy például az Unió kormánya kiadta azt a rendelkezést, hogy összes városai repülőteret létesítsenek és ugyancsak kimondotta azt, hogy nem tűri ezen a téren a monopóliumot. Amerika területén egy ottani legelterjedtebb lap, az Aviation szerint már 1500 magán-