Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

56 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. két pillámat, egy-két perc alatt meg kell történniük. Más országokban ez megvan, de ha ezt mi is létesítjük, a legmodernebb berendezéshez fogunk jutni. Az újságcikkekre is hivatkoznak. Nagyon kétrem a képviselő urat és a sajtót, hogyha éhez a kérdéshez hozzá méltóztatnak nyúlni, méltóztassék szeretettel, a közérdek szempontjából hozzányúlni, mert ezt megérdemli ez a testület, amellyel szemben én a legnagyobb elismeréssel vagyok. Kérem, hogy ne méltóztassék ezekkel a felszólalásokkal az elégedetlenség okát még talán job'ban kiszínezni. Történhetik egy-kettővel esetleg sérelem az illető egyéni felfogása szerint, de ne méltóztassék ezt általánosítani az, egész tisztviselői karra. Eszünkágában sincs, mi megelégedést akarunk teremteni ezekben a kérdésekben és ai személyi változásokkal is bizonyos előmeneteleket alkarunk biztosítani és mindenkit a maga helyére kívánunk juttatni, hogy a maga kötelességét ott igyekezzék a leghűségesebben és becsületességgel teljesíteni. Ezekkel az igen t. képviselő urak és a sajtó nem szolgálják a közérdeket. Igen sok történik a modernizálás tekintetében a Mord-autók beszerzésével és a többi autók beszerzésével, hiszen csak a költségvetést kellene az uraknak megnézniök. Ugy látszik, hogy Magyarországon nem lehet másként boldogulni az embernek, csak ugy, ha mindent a nagydobra tesz. Én nem vagyok az az ember, én a magam kötelességét minden nagyobb zaj nélkül, csendesen kívánom teljesíteni. Ebből a csendből azonban .ne méltóztassék azt következtetni, hogy nem történik semmi sem. Talán sokkal több történik, mint a képviselő ur és a sajtó gondolja, de ha másképen nem lehet, én is nyakamba veszem a nagydobot és kidobolom én is, hogy mi minden történik ezen a téren. Én azonban nem tartom ezt magamhoz illőnek, csak szerényen tovább fogok dolgozni ós haladni a haladás és modernség utján ebből a szempontból. Igyekszem m; nden melegséggel és szeretettel rendőrségem ügyeit felkarolni és meg vagyok győződve arról, hogyha ilyen felszólalások nem jönnek, ez a teljes egyetértés köztem és a rendőrség közt meg is lesz. Az ilyen felszólalás alkalmas lehet arra, hogy egy-két embert az, én személyemet illetően megtévesszen, de sajnálnám, ha ez bekövetkeznék. Én csak azt kérem, hogy méltóztassanak nekem jobban hinni, mert én igazán szeretettel és jóakarattal vagyok az én rendőrségem iránt és amit megtehetek, amit szükségesnek látok az ő érdekükben megtenni, megteszem. Ha erre anyagi áldozatok is szükségesek, akkor úgyis a t. képviselő urakhoz és a Házhoz fordulok, hogy az erre szükséges öszszegeket nekünk bocsássák rendelkezésünkre. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur óhajt a viszonválasz jogával élni. Gál Jenő: T. Képviselőház! Mélyen sajnálom, hogy a t. minister ur válaszát tudomásul nem vehetem, de az alapgondolatban annyira eltér az én felfogásomtól, kormányzati politika szempontjából s a rendőrségnek, az államrendőrségnek politikai, államkormányzati beállítása szempontjából, hogy lehetelenség közelednem aliOÄ az állásponthoz^ amelyet itt kifejteni méltóztatott — elég hangzatosan, ionban konkrétumok nélkül. A mélyen t. minister ur azt mondja, hogy a politikát átengedi nekem. Én elfogadom, azonban érezze ki a minister ur, hogy ebből a kijelentéséből egy nagy közjogi tévedés csendül ki, mert a politikai kérdést s a rendőrségért való politikai felelősség kérdését nem engedheti át nekem. (Zajos ellentmondások a jobboldalon. — Scitovszky Béla belügy minister: Nem arról volt szó!) T. Képviselőház, ez igazán nem pártkérdés. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is az!) Nem szükséges olyan nagy hódolattal viselkedni, mert a minister ur nyomban igazat is fog nekem adni. (Scitovszky Béla belügyminister: Ebben igazat adok, de nem arról volt szó!) Bocsánatot kérek, igen t. minister ur. azzal kezdte a felszólalását, hogy egy hatásos distinkciót ide beledobott és azt hitte, hogy ennek elhangzása azt a bifurkációt fogja eredményezni, hogy ön csak a közigazgatási kérdéssel foglalkozik. Forditva van, de a Ház elé nem azok az egyéni és egyes sérelmek tartoznak, amelyekre a minister ur utal. Ide a rendőrségről való politikai és kormányzati felfogás tartozik. Minden tudományosan képzett rendőr és tudományosan képzett jogász tudja, hogy egy rendőrség beállításának kérdése elsősorban politikai kérdés és ezt a politikai kérdést nem utalhatja át a minister ur sem egyes képviselőknek, sem egy pártnak, sem saját pártjának. Ez a politikai kérdés kizárólag a minister úrhoz tartozk. Nem akarok megütni olyan hangot ebben az objektiv vitában, amelyet felvetni bátorkodtam, hogy a minister ur itt egy közhelylyel válaszoljon nekem és idézzen holmi példabeszédeket. Nekem nagyon könnyű volna azt mondanom, hogy a minister úrra az a példabeszéd illik, hogy másról beszél, mint Bodóné, amikor a bor árát kérik. Nem azt akartam a minister ur elé tárni, hogy a köztisztviselőket miképen szereti. Nem arról van itt nekem mondanivalóm, hogy a mélyen t. minister ur a jutalmazás kérdésében azt mondja, hogy ugyanolyan véleményen van, mint én. (Scitovszky Béla belügyminister: Felhozta a képviselő ur!) Bocsánatot kérek, ezek a magyarázatai az állásfoglalásomnak. Én azt a kérdést vetettem itt fel, — és a minister ur válaszában felfedeztem bizonyos titkolózást ebben a tekintetben — hogy a minister ur nem hajlandó az okát elárulni. (Felkiáltások a jobboldalon: Megmondta világosan!) A minister ur indokul olyan kijelentést tett itt, amit nem hiszem, hogy jó volna, ha szélesebb körben olvasnának és tovább mondanának. A minister ur azt mondta, hogy a rendőrség jogpolitikai természetéhez tartozik az a fluktuáció, amely az ide-oda való áthelyezésekben mutatkozik meg, hogy ebbe is, abba is beletanuljon a tisztviselő. (Scitovszky Béla belügyminister: _ A megkövesedést nem szabad megengedni!) Önök nem is tudják, hogy mennyi veszély rejlik ebben. Sehol sincsen ez igy. Csak olyan országban lehet ezt elmondani, ahol például még ott sem tartunk, hogy voLna egy police judiciaire-ünk. Csak ott lehet elmondani azt a stabilitás kérdésével ellentétben álló nyilatkozatot, amelyet a minister ur tett, amikor azt mondja, hogy érdemes magasrangu tisztviselőket áthelyez, nehogy egyoldalúak legyenek. Akkor most már értem, hogyan jelenhetett meg olyan hiradás, hogy egy rendőrbirói funkciót teljesitő magasrangu rendőrtisztviselőt ügyészi megbízott szerepére akar kárhoztatni a minister ur. Ezt a degradációt akarja keresztülvinni esetleg azzal, hogy fluktuációt idéz elő. Ennek az ellenkezője áll fenn mindenütt és hajlandó vagyok a minister ur elé letenni könyveket, statisztikákat, külföldi államrendőrségi kimutatásokat, ahol mindenütt arra törekszenek, hogy a jól begyakorolt szakszerűség egyes osztályokra gradualiter