Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Àz országgyűlés képviselőházának 14 képesitse az illető tisztviselőket. Ott léptetik elő. I Ez mindenütt megvan, mert méltóztassék csak elképzelni, hogy ebből a rendszerből mi támad, ha Kiskunhegyesről fogja idehelyezni a fővárosi bűnügyi nyomozások kellős közepébe a tisztviselőt és azt mondja: «hadd tanuljon ebbe bele!»? (Scitovszky Béla belügyminister: Ki mondja ezt? Az ellenkezőjét mondtam!) Bocsánatot kérek, én nem tudom most a Naplót felolvasni, de hogy nem az ellenkezőjét tetszett mondani, e tekintetben hivatkozom a t. Ház minden tagjára. Azt tetszett mondani, hogy az a rendszere, hogy ezekkel az áthelyezésekkel, amelyeket most inaugurál, ezt a célt kivánja szolgálni. Higyje meg nekem a mélyen t. belügyminister ur, hogy ezzel nem fogunk ott tartani, hogy továbbra is halljuk azokat a dicséreteket külföldön a magyar államrendőrségről, hogy ha ön ezt a rendszert következetesen keresztül viszi. De nemcsak ebből a szempontból, hanem a közigazgatás szempontjából, állampolitikai szempontból is hogyan méltóztatik elképzelni azt, hogy akinek egy világváros forgalmáról fogalma nincs, aki annak a kereskedelmi, közlekedési és egyéb rendszerével nincs tisztában és rendőrfőtanácsos, én nem tudom, hol, valahol a vidéken, Balassagyarmaton vagy nem tudom hol, azt idehozza a t. minister ur (Scitovszky Béla belügyminister: Nem hozom!) és az legyen a közlekedési rendőrség feje, vagy egy ügyosztály feje ? Ez nem lehetséges, mélyen t. minister ur. (Scitovszky Béla belügyminister : Szalmát csépel a képviselő ur!) Térjen vissza arra a kipróbált és eddig helyesnek bizonyult útra, hogy minden köztisztviselői pályán gyakorlott és szakszerűen egyivásu kiképzésben részesülők maradjanak a posztjukon, ott legyen előlépés; ha szukreszcenciát akar, akkor is nevelje azt föl ugy, ahogyan a biróságnál vigyáznak arra a joggyakornokra, hogy az itt is, ott is gyakoroljon és tanuljon. De azt a birót, aki begyakorolta magát és szakszerű képzettséget mutat a kereskedelmi jog terén, nem valami célszerűségi szempont büntető birónak odahelyezni. (Scitovszky Béla belügyminister : Ez egészen más !) Nem más ! Még azt merem mondani, hogy ez a fontosabb, mert ott legalább van egy tanács, amely dönt, itt azonban a rendőrtisztviselő a maga feltalálási képességével, ügyismeretével, a maga nagy önállóságával, a maga nagy individualizáló képességével akkor lesz a rátermettség attribútumaival felruházva, ha nem lesz ide-oda helyezve. Aki a kihagási törvénykezésben járatos és abba beletanult és ott osztályvezetői állást tölt be, aki fellebbezési fórumként szerepel, azt nem kell kihelyezni Kunhegyesre, hogy ott talán az országúton felügyeletet gyakoroljon. Örülni kell annak, hogy tndományosan, irodalmilag és gyakorlatilag képzett tisztikarunk van. Bocsásson meg nekem a t. minister ur, de ezzel nem fogja öregbiteni azt a ragaszkodást és szeretetet, amelyre olyan büszkén méltóztatott hivatkozni. Engedje meg a minister ur, de nem érdemeltem meg azt a szemrehányást, mintha az afajta felszólalás, mint amilyen az enyém, alkalmas volna holmi elégedetlenség és nyugtalanság kitermelésére. Én az egész tisztviselői kar egyetemes igazságáért harcolok, nem személyekért és nem favorizált előnyökért. Ezt nem lehet a szememre lobbantani. Én azzal a megszerzett képességgel, amellyel szerény véleményem szerint a jog területén birok, és azzal az ismeretkörrel, amellyel rendelkezem, nem állok ide azért, hogy akár egyes osztályok, akár egyes személyek érdekében szót emeljek. Én az államrezon elve alapján állva, az állam közérdekének és biztonságának magasabb érdekeit óhajtom megóvni, ugy, amint én ezt tannlmáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. X. L ütése 1928 március 14-én

} szerdán. 6? nyaim során másutt, a külföldön láttam. Mert ha pl. megnézi a mélyen t. minister ur Belgiumban azt a rendszert, amellyel... Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a viszontválaszra szánt idő letelt. (Ugy van! jobbfelol.) Gál Jenő : T. Képviselőház ! Én csak azt a szerény elégtételt kérem, hogy méltóztassanak belátni, hogy én ezzel a felszólalással közérdeket kivántam szolgálni és épen az, hogy a minister ur érdemben, konkretizálva választ nem adott nekem, mutatja, hogy jogosult volt az aggodalmam, jogosult volt a felszólalásom és még jogosultabb most, amikor a minister ur magával a konkrét válasszal adós maradt. Én nem vehetem tudomásul a minister ur válaszát. Elnök : A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister : T. Képviselőház ! Azt hiszem, hogy a konkrét válasszal nem maradtam adósa az igen t. képviselő urnák. A konkrét választ a képviselő ur ugy látszik nem akarta tudomásul venni, pedig én megadtam a konkrét válaszomat. Itt az a kérdés, hogy azok a tisztviselők, akik jönnek, megfelelőek-e. Ha a képviselő ur legalább egy esetet tudott volna felhozni a megtörtént cserénél, hogy valaki ellen kifogást tud emelni, akkor azt hiszem, a képviselő ur előhozta volna, de mivel nem hozta elő ennél az esetnél, ez azt jelenti, hogy nincs is ez módjában és nem is lesz módjában. (Gál Jenő: Nem szoktam személyeskedni.) A közérdek megkivánja, hogy konkrété beszéljünk. Ha a közérdeket szolgálja valaki, akkor tessék megmondani, hogy ki nincsen megfelelő helyen. (Gál Jenő: Szerintem mindenki megfelelő helyen van és a minister ur megbolygatta az eddigi állapotot.) Én megbolygattam, hátha jobb kerül oda. (Gál Jenő: Szóval találós mese!) Nem találós mese, hiszen örökké nem maradhatnak ottan ezek a tisztviselők. Nekem lesznek ilyen helycseréim ezután is, mert gondoskodni kell a szukreszcenciáról, hogy minél megfelelőbb emberek kerüljenek az egyes helyekre. Az én feladatom az, hogy megfelelő emberek kerüljenek mindenhová. A képviselő ur szalmát csépelt akkor, amikor Kunhegyest emlegeti. Én megnyugtatom a t. képviselő urat, hogy megfelelő embert helyezek mindenhova és azt hiszem, hogy ez a testület rendelkezik annyi értékes emberrel, hogy ezekre a poziciókra nemcsak egy kiváló ember, hanem hála Istennek sokkal több is van. Ha pedig igy van a helyzet, akkor a képviselő ur szemrehányásait nem vehetem tudomásul. Ez a szisztéma mindenütt megvan és én azért mondottam, hogy megkövesiteni a rendőrséget nem lehet, abba az egészséges vérkeringést bele kell vinni. Minden hasonló intézménynél megtaláljuk ezt a pszichológiát. Nem lehet feltételezni Tazt, hogy azok a tisztviselők, akik most az uj helyekre kerültek, ne lennének egyenértékűek azokkal, akiknek helyére jönnek. Engedelmet kérek, akkor a képviselő ur az egész testületet lebecsüli, hiszen nagyon szomorúan néznénk ki, ha egy-két pozició betöltésére, pl. az elnöki osztály vezetői állására, a detektivfőnöki állásra, a kerületi kapitányi állásokra csak egv ember volna alkalmas az egész testületben. Én elismerem az illető tisztviselő urak érdemeit, de ezek nem maradhatnak ott saját érdekükben ; közszempontból sem helyes, hogy megkövesítsünk egy rendszert, amelyből azután a legnagyobb zavarok és bajok kerülhetnek ki. Kérem a t. Házat, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni, mert engem azok az intenciók • 8