Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Az országgyűlés Mpviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 53 Abban minden hozzáértő, jogi képzettséggel biró és a rendőri tudományban jártas egyén megegyezik, hogy vigyázni kell arra. hogy az állam és a város rendjére őrködő személyzet semmi^ mást ne tegyen, mimtt a törvény végrehajtására szolgáló objektiv tevékenységnek legyen részese. Ha nyugtalanítják, akkor előáll az a helyzet, aminek egyszer már tanúi voltunk, amikor a rendőrség beleavatkozott a politikai életbe, és merem mondani, hogy épen az akkor okozott nyugtalanság volt egyik oka, és eszköze annak, hogy itt azok a szomorú sajnálatos felfordulások bekövetkeztek. (Scitovszky Béla belügyminjster: Ez a beszéd is oda tendál!) A rendőrség arra való, hogy nyugodt öntudaítal és a törvény iránti kipróbált hűséggel lássa el minden polgár vagyoni és életbiztonságának védelmét, osztály- és minden egyéb különbség nélkül. Ne legyen ott elfogultság! Ha mindezt mint érdemet felsorolom, nem hallgathatom el... (Scitovsteky Béla belügyminister: Ugy, mint a sanda mészáros!) Bocsánatot kérek, nagyon téved a minister ur, mert én igenis konkrét esetekről beszélek, (Scitovszky Béla belügy minister : Egyre megy !) amikor panaszkodom. Én ugyanis a magam gyakorlataiból tudom ezeket és a büntetőtörvényszélk Ítéleteiből, amelyeket hivatalból ismernie kell a mélyen t. kormánynak. (Vary Albert: Talán a joggyakorlatot*?) Arról beszélünk: a joggyakorlatról; arról beszélünk, hogy a budapesti büntető biróságnál rendőröket, igenis, elitéltek azért, mert jogtalanul bántalmaztak elébük került gyanúsítottakat; hivataluktól is meg kellett fosztani egyeseket, hivatalvesztésre is kellett Ítélni őket. Ez azonban nem von le semmit abból, hogy a kar maga intakt és érdemes, ugy, amint nem von le semmit a magyar birói kar tekintélyéből sem az, hogy vannak egyes megtóvelyedettjei s amint nem von le ez semmit sem az ügyvédi kar tekintélyéből és semmiféle köztisztviselői kar tekintélyéből. De azt mondani, hogy ilyen eset nem fordul elő, nem lehet. Saját szemeimmel láttam ilyen dagadt arccal embereket, akik a rendőrségen jártak-keltek mint gyanúsítottak. Bocsánatot kérek, ezek olyan esetek, amelyekkel szemben orvoslás található és ezt a törvényhozás házában, annak ellenére, hogy sajnálatosak, külön felpanaszolni nem kell. A törvényhozás házában azonban fel kell panaszolni, ha igaz, ha ez a híradás való, hogy a rendőrségi köztisztviselők egyetemiével szemben olyan intézkedéseket vesznek foganatba, amelyek az ide-oda való dobálás lehetőségeit mutatják. Ne méltóztassék elfelejteni, t. Képviselőház, hogy a mi jogállami berendezettségünkben a rendőrtisztviselők nagyrésze birói funkciót, bárói tevékenységet is végez, ítéleteket szab ki, tárgyalásokat tart, mint büntető biró. A birói függetlenséghez tartozik az, hogy ő abból az állásból el ne mozdittathassék; a birói függetlenséghez tartozik az, hogy aki ma fontos Ítéleteket hoz... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy interpellációja előterjesztésének ideje lejárt, kérem méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Kérném a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet még 10 perccel meghosszabbithassam. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Mindjárt be fogom fejezni. Beszélhetnénk arról, hogy sokkal fontosabb

1 teendő volna a budapesti államrendőrségen nem a személyzeti létszámot ilyen csereberével változtatni, hanem sokkal fontosabb volna például, hogy a budapesti állalmrendőrségnék legyen egy rádió állomása. (Scitovszky Béla belügyminister: Meg lesz!) Dicsérendő ha megvalósítja a minister ur. (Scitovszky Béla belügyminister: Méltóztassék elolvasni a második oldalt, ott a 2

; pont alatt fel van véve!) Eel van véve, de még nincs megvalósítva. (Scitovszky Béla belügyminister: Először pénz kell hozzá!) Ott van például az az elmaradottság, hogy a budapesti főkapitányságnak nincs külön telefoncentruma. (Scitovszky Béla belügyminister: Rádiója lesz!) Engedelmet kérek, méltóztassék elmenni akár Berlinbe, akár Karlsruheba vagy a Balkánnak valamely városába, Ott nem történhetik meg az az operettszerü dolog, hogy például az államrendőrség egy körözést végig telefonál. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék interpellációját befejezni és lehetőleg a tárgynál maradni, mert hiszen ezek a berendezkedés! dolgok igazán nem tartoznak ahhoz a tárgyhoz, amelyet interpellációjában ismertetett. (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) Gál Jenő: A rendőrség felszerelése talán mégis oda tartozik. Mély tisztelettel kérem a mélyen t. minister urat, méltóztassék megnyugtatni a közvéleményt és a rendőrségi tisztikart az iránt, hogy nem tervez olyan áthelyezéseket, olyan csoportos áthelyezéseket^ amelyek az illetőknek egyéni elhelyezkedését, családi és hivatali jól kiérdemelt elhelyezkedését veszélyeztetik. Elnök: A minister ur kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Csak egészen röviden kívánok a felvetett kérdésekre és pedig remélem megnyugtató választ adni. A képviselő urnák mind a két kérdésére, nemmel válaszolhatok. Az első kérdésre azt. hogy a tisztikarnak nagyszabású reorganizációja, áthelyezése és kicserélése nincs tervbe véve. A 'második kérdés az volt hogy mi vezet engem ebben, politikai vagy közigazgatás érdek-e. Ezt a kérdést a képviselő úrral megosztom, a politikát átadom a képviselő urnák, a közigazgatási szempontokat pedig magamnak tartom fenn. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Azt hiszem, ezzel le is ülhetnék, mert a választ érdemben az igazságnak és a nálam megszokott őszinteségnek megfelelően megadtam. De a közvélemény és különösen a rendőrség megnyugtatására tartozom mégis azokkal, amiket a következőkben vagyok bátor kifejteni. Én magam még nagyobb elismeréssel vagyok a rendőrség iránt, mint a képviselő ur. Tudtam, hogy a képviselő ur ezzel fogja interpellációját bevezetni, hogy teljes elismerésének fog kifejezést adni teljes Joggal és teljesen méltányosan. (Gál Jenő: És őszintén!) Most én veszem magamra ezt a szerepet, hogy én, aki jobban látok bele és akinek objektiv kötelességem, hogy az ő működését bírálat tárgyává is tegyem, a magam részéről teljes nyíltsággal és őszintességgel adjak r kifejezést annak az elismerésemnek, amellyel én a rendőrség irányában viseltetem. Ez az elismerés azonban kettőn áll és múlik. Részemről az elismerés akkor következik be, ha a rendőrség a maga hivatásszerű magaslatán áll és azt a kötelességéi amely reá hárul, hivatásszerűen teljesiti. Az én hivatalos működésem ideje alatt erről győződtem meg, és azért is adok ennek nyílt szinen teljes őszinteséggel kifejezést. Nem merem feltételezni, hogy lenne egy tisztviselője is ennek a rendőrségnek, aki ne bizalommal volna irányomban és aki ne ugy ítélne