Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

54 Az országgyűlés képviselőházának léé. ülése 1928 március 14-én, szerdán. meg eddigi működésemből, hogy a legnagyobb jóindulattal és szeretettel vagyok ez iránt a testület iránt. E korlátok között a magam részéről a testület érdekében eddig is mindent megtettem és a .iövőben is szándékom mindent megtenni. Ezekkel az áthelyezésekkel és személyi változásokkal, amelyek a budapesti főkapitányság területén a főkapitány ur részéről hajtatnak végre, én teljesen egyetértek, és ezeket szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom elsősorban az állam érdekéből, az itteni főkapitányság adminisztrációja érdekéből és szükségesnek tartom magának az itteni tisztviselői karnak érdekéből. Magában a rendőrség pszichológiájában benne van az, hogy talán minden intézményt lehet, de egyet, a rendőrséget nem lehet megkövesiteni. Ez a rendőri intézmény olyan, hogy ott fluktuációnak kell lenni. Nem lehet egy rendőrtisztviselőt életfogytiglan egy helyen hagyni. Ez ellene van a közérdeknek és a közérdek fölé nem helyezhetem az egyéni erdeket. (Gál Jenő közbeszól.) Nem méltóztatik ismerni a rendőrség pszichológiáját, ha azt méltóztatik mondani, hogy ez abszurdum. Ez igy van. (Gál Jenő: Sehol sincs igy!) Mindenütt igy van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Túlhosszu ideig senki sem hagyható meg egy állásban. Ezt a rendőrség pszichológiája nem engedheti meg, mert senki sem nélkülözhetetlen. Aki a maga hivatását egy helyen teljesen betöltötte, arra nézve felügyeleti hatóságának feladata kiismerni, hogy mire alkalmas. Ha ott kötelességét teljesítette, ez nem zárja ki azt, hogy más pozícióban, más megbízatásban ne tudjon hasonlóképen megfelelni és az ő pozíciójába olyan kerüljön, akit erre a pozícióra már előre kiszemeltek és kiképeztek. Az teljes leheteti emséig, hogy valaki ott maradjon egy pozícióban, amelyben csak korlátolt hatáskörrel működik, ahol látóköre szűkül, sablonizálódik, mert annyira belemerevedik, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy abban a jogkörben nem lát mást, csak amit ő tesz. Ez rendőrségi szempontból abszolúte nem helyeselhető. Azok az áthelyezések, amelyek megtörténtek, nem azért történtek meg, mivel azok a tisztviselők nem felelnek meg annak a pozíciónak. Nekem gondoskodnom kell szukreszcenciáról. Az egész államrendőrség, a vidéki a budapestivel együtt egy státust alkot. Ugy a budapesti tisztviselőnek kell vidéki praxist szereznie, mint a vidéki tisztviselőnek budapesti praxist és lehetőleg az összes ügykörökön át kell magukat dolgozniok. Igen sajnosán tapasztaltuk azt, hogy budapesti, egy ügykört ellátó tisztviselő abszolúte nem tudott vidéki, magasabb látkört megkívánó pozícióban megfelelni. De hasonlóan láttuk azt is, hogy vidéki vezető tisztviselő nem tudta teljesiteni budapesti szak-ügykorben azt a feladatot, amelyre hivatott lett volna. Viszont gondoskodni kell arról is, — és ez a rendőrségi tisztviselői kar érdekében történik — hogy a rendőrség tisztviselői olyan iskolát járjanak végig és kikerestessek" minden állásra a legalkalmasabb, hogy ha rákerül a sor, a kijelölendő pozícióban a maga hivatását mindenki kellően tudja teljesiteni. Mi nem ragaszkodhatunk személyekhez és senkit a maga pozíciójában nem sértünk. Tekintettel vagyunk családi viszonyaira, vagyoni helyzetére és a lehető legnagyobb kímélettel járunk el, de ezeket a szempontokat nem helyezzük fölébe a közérdek szempontjainak, ezeket a közérdek szempontjainak megvédése mellett tudjuk és kívánjuk csak honorálni. Lesznek ilyen változások. Egyelőre csak az első része történt meg ennek, de ezek a dolgok nem nagyszabásúak. Egy-két ügyosztály, főosztály vezetői fognak előlépni. De nyugdíjazások is történnek. Nyugdíjba megy a főkapitány ur, a főkapitányhelyettes ur, nyugdíjba megy a toloncház vezetője, van három kerületi kapitányunk, akik rövid időn belül nyugdíjba mennek. Gondoskodnom kell a szukreszcenciáról is, hogy megfelelő erőkkel tudjam pótolni a távozókat. Nem is tudom, honnan vette a képviselő ur azt a nem agyból jövő gondolatot, hogy az volna a szándékunk, hogy a minister iumb an lévő 31 tisztviselőnkkel akarnók Budapest rendőri adminisztrációját ellátni. Ez képtelenség. Hogyan méltóztatott ezt elképzelni? Én a képviselő urróil fel sem tételeztem, hogy ilyen gondolattal jön a t. Ház elé. Rólain se méltóztassék ezt feltételezni, mert elvégre egyéni sértésnek is vehetem. Mondom, nem agyból származó gondoláit ez. Én szeretek a magam ügykörében ésszel és praktikusan gondolkozni. Teljesen ki van zárva; nem is jutott eszünkbe, hogy vidéki embereket behozzunk. A sajtó adta ezt a jó ideát, hogy mi mit akarunk. Igy körülnéztünk a vidéken is, hogy vannak-e alkalmas emberek és tényleg, találtunk egy-két embert, akik tervbe vannak vélve arra. hogy Budapestre hozzuk őket. (Derültség a jobboldalon.) Én ezekkel a kérdésekkel sokkal komolyabban foglalkozom, mert ezt lelkiismereti kérdésnek tartom. Nekem felelnem kell érte, felelnem kell a Háznaik is. Épen azért ezt a legkomolyabb megfontolás tárgyává, tettem és keresztülviszem, képviselő ur, mert keresztül kell vinnem azokból a szempontokból, amelyet felhoztam volt. (Gál Jenő: Most már értem!) Ezt már régen

r terveztem, de nem akartam ezt a régi főkapitány ur ide

: jében megtenni. Meg kellett várnom, míg uj főkapitányt kapok. Ez megtörtént és most látom, hogy itt az idő arra. hogy ezt a kérdést kezébe vegye s a megfelelő reformokkal ezeket a személyi változtatásokat keresztülvigye. Ezt a rendőrség érdekében és a köz érdekében tartom szükségesnek. Azt hiszi a képviselő ur, hogy én ezt megtenném, ha nem látnám ennek feltétlen szükségességét? De feltétlenül szükségesnek látom, hogy ezt megtegyem, mert meg kell tennem az itteni adminisztráció szempontjából és megkell tennem a közérdek szempontjából. (Gál Jenő: Szóval rosszak a tisztviselők!) Nem rosszak, de változtatni kell a személyeket. Máshol is. a ministeriumokban is, megtörténik ez, azelőtt is megtörtént. (Helyeslés a jobboldalon.) Én most két vagy három ügyosztályvezetőt elcserélek, nyugdíjazások is lesznek. Ezeket a személyi változtatásokat meg kell tennem, hogy mire ezek az üresedések megtörténnek, nekem a megfelelő tisztviselői kar rendelkezésemre^ álljon. Ez csak természetes. És én jót állok azért, ha a képviselő ur ülne itt, sokkal többet tenne. Én azonban nem tartom szükségesnek, hogy ebben a pillanatban többet tegyek. Egyet azonban kijelentek; az államrendőrség fegyelmezett testület. Ezt a fegyelmezettséget minden körülmények között és mindenek felett megkivánom és nem fogok tűrni semmiféle ellenszegülést ezekkel a rendelkezéseimmel szemben. Nem jó szolgálatot tesz a képviselő ur. A képviselő ur hivatkozott arra, hogy voltak már iJyen bajok. Innen indultak ki ezek a bajok, ilyen felszólalásokból. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Higyje el képviselő ur, azért alkalmaztam azt a kifejezést, hogy a képviselő