Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

52 Az országgyűlés 'képviselőházának elégedésre teljesitik kötelességüket, akik az illető kerületben a lakosság bizalmát birják, akik ott rendet tartanak, s akik ott vigyáznak arra, hogy a rendőrség a maga kötelessége tel­jesítésében bizonyos népszerűségre is tegyen szert, máshova helyeznek át. Minden állam­rendőrségnek arra kell törekednie, hogy ne féljen tőle működésében a lakosság, hanem a maga védelmezőjét, a maga jogainak oltalma­zóját lássa benne. Ha tehát a tisztviselői kar kiérdemli ezt az elismerést, akkor joggal vet­jük fel a kérdést: mi vezeti a mélyen t. bel­ügyministeir urat arra az elhatározásra, hogy oly mélyreható és nagymérvű személyi válto­zásokat tervezzen, mint amilyenek most köz­szájon forognak 1 (Homonnay Tivadar: A szol­gálat érdekében!) Azt hallom itt a t. képviselő­társam részéről, hogy a szolgálat érdekében. A szolgálat érdekében lehet egyes tisztviselő­ket áthelyezni, sőt a szolgálat érdekében lehet előléptetni is, lehetnek a szolgálat érdekében kölcsönös áthelyezések is, de ezeknek spora­dikus jelenségeknek kell lenni, mert ha az ál­lam rendjére vigyázó állami rendőrséget, kü­lönösen a főváros közbiztonságára vigyázó ál­lami rendőrséget olyannak ismeri fel a belügy­minister ur, hogy a tisztviselők nagyrészét nem kivánja a helyén meghagyni, akkor két eset lehetséges: vagy ez a tisztikar nem ér­demli meg a minister ur elismerését, vagy pe­dig a minister urnák vannak olyan szándékai és olyan célzata, amely nem egyeztethető össze azzal a szolgálati rendszerrel, és azzal a szol­gálati kötelességtudással, amely most nyilván­valóan dicséretes módon mutatkozik meg az államrendőrség részéről. Azok, akik a jogszolgáltatás területén mű­ködnek, látták, hogy például igen bonyolult büntetőügyekben, amelyekben az állam a maga integritásával volt érdekelve, milyen korul­tekintő, pontos és mélyreható munkásságot fej­tettek ki egyes rendőrtisztviselők és különösen a bűnügyi rendőrség feje. Most olvassuk, hogy épen ezeket akarják kicserélni, épen ezeket akarják áthelyezni. Én azt gondolom, méltóz­tatnak velem objektive egyetérteni abban, hogy az állam közrendjéhez nem tartozik az, hogy politikai szempontokból biráltassanak meg az állam rendjére vigyázó köztisztviselők. (Scitovszky Béla belügy minister: Nagyon he­lyes!) Nem is szabad annak a látszatának lenni* (Scitovszky Béla belügyminister: Rosszul lát­nak!) hogy a személyi változások politikai jus placeti alapján történnek. (Scitovszky Béla belügyminister: Ott látják ugyli) Bizonyára is­meri a mélyen t. belügyminister ur azt a köny­vet, amelyet a berlini államrendőrség helyettes főnöke adott ki és amelyben a budapesti ma­gyar királyi államrendőrség egy kongresszu­son való részvétel alapján mint a legkitűnőbb nyomozó hatóság, mint a legkitűnőbb rendőr­ség van a külföldön is elismerve. (Egy hang a baloldalon: Ugy is van!) Ez tehát azt jelenti, hogy jó helyen vannak azok a tisztviselők, akik ott a maguk kötelességét és hivatásukat telje­sitik. (Scitovszky Béla belügyminister: De nem mindig voltak ott, mindig más volt ott, nem egy!) Mindig más? Engedelmet kérek, épen ezt a distinkciót legyen szabad a mélyen t. minister urnák figyelmébe ajánlanom. Azt állitják, hogy valahonnan a vidékről és nem tudom honnan, . fognak ide, a budapest cen­trumba tisztviselőket hozni. (Scitovszky Bella belügyminister: Ki állitja? A képviselő ur ál­litja! —Malasits Géza: A kemény ököl hazá­jából!) Én csak regisztrálom ezt. Egy iyen híradással szemben meg kellett 144. ülése 1928 március 14-çn, szerdán. volna jelenni valamelyes cáfolatnak. (Sci­tovszky Béla belügyminister: Megjelent kettő is!) Megjelent egy magyarázat, amely magya­rázat engem még nagyobb aggodalomba ejtett. Megjelent egy magyarázat a főkapitányság részéről kiadott kommünikében, amely azon­ban egyáltalában nem volt megnyugtató. Mondhatom a belügyminister urnák, ha ön ma bement volna a főkapitányság épületébe, látta volna a köztisztviselők arcán azt az ije­delmet, hogy nem tudja egyik sem, mikor ke­rül az egyik Kőbányára, a másik nem tudom hova, minden ok nélkül. Hiszen ha meg fog nyugtatni a mélyen t. minister ur... (Sci­tovszky Béla belügyminister: Feltételezi ró­lam a képviselő ur?) Hogy megnyugtat, ezt el is várom, nemcsak feltételezem. (Scitovszky Béla belügyminister: Nem azt, hanem, hogy ilyeneket csinálok! Nem tudom, milyen agy­ban született meg ez, mert ilyen tervek nincse­nek.) Erre helyezem a súlyt a mélyen t. minis­ter ur részéről, akit személyében nagyra­becsülni van szerencsém. Engedelmet kérek azonban, amikor mégis azt látom, hogy magá­ban a tisztviselői karban is megvan a nyug­talanság, ahol pedig a legnagyobb nyugodt­ságra van szükség, ahol arra van szükség, hogy érezze a maga biztonságát hivatali hatásköré­ben és érezze azt a nyugalmat, amelyet bizto­sítani kell neki, hogy kötelességét kellően tel­jesíthesse, akkor inkább azt mondanám, — ha már itt tartunk, mélyen t. minister ur — hogyha a budapesti államrendőrség a maga személyzeti létszámával ilyen kiváló, akkor engedje, hogy ott gradualiter menjenek előbbre azok az érdemes köztisztviselők, azok az érde­mes rendőrhatósági tisztviselők, akik ezt meg­érdemlik.. De én azt tudom, hogy például a rendőrségen nagyon sajátszerű rendszer van a jutalmazások kérdésében. Bizonyára a minister ur is tudja, hogy pél­dául most tg esztendőkor milyen zúgolódás volt a tisztviselői karban, hogy ötletszerűen ju­talmakat osztottak ki. Én elyi ellensége vagyok ezeknek a külön jutalmazásoknak, (Scitovszky Béla belügyminister: Én is!) mert én azon az alapon állok, hogy a köztisztviselőt rendszere­sen ugy kell honorálni, hogy ne legyen ráutalva és ne várjon efajta jutalmazásokat. (Ugy van! Ugy van! half elől) De tessék csak jelentést kérni az egyes kerületekből, hogy hány favori­zált ember volt ott. s megméltóztatik látni, hogy igy egy deklasszifikált rendőrtisztviselői osz­tály támadt azon vélt igazságtalanságok alap­ján, amelyeket ezek az anyagi juttatások idéz­tek elő. Továbbá bizonyára méltóztatik tudni a mélyen t. minister urnák, hogy doktori diplo­mával bíró díjnokok esztendőket töltenek díj­noki szolgálatban. (Barthos Andor: Máshol is igy van!) Méltóztatik bizonyára tudomásul birni arról, hogy a detektív testületben doktori diplomával hányan szolgalmak s hogy hány esztendeig kell várniok arra, míg ilyen előlép­tetéshez hozzájutnak. Most méltóztassék ehhez hozzágondolni, hogy családos embereknek, akik az egyes kerületekben vagy a centrumban' való szolgálattal meg vannak bizva. attól kell fél­ni ök, hogy egész életiberendezésüket meg kell változtatniok, hogy iskolába járó gyermekeik nevelését meg kell változtatni ok, egész élet stan­dardjukat meg kell változtatniuk azért, mert valamelyes, nem tudom,, hogy milyen, — majd a minister ur lesz szives felvilágosítást adni — de kétségtelen, hogy fokozottabb és nagyobb személyi változtatásról van szó, mint amilyen az államgépezet rendjében rendszerint elő szo­kott fordulni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom