Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 4ö gős fizetéseket adnak a Lipták-gyárnál és a Weisz Manfréd gyárnál, (Kócsán Károly: És mennyit kapnak az igazgatók?) egyes kivételektől eltekintve. Ez a helyzet tényleg teljesen tarthatatlan és ez azért van igy, mert nincs törvényünk, amely a magánalkalmazottak jogait szabályozná. Ha ma egy magánalkalmazott azt meri mondani, hogy az ő fizetése kevés, akkor azonnal felmondanak neki és ma még nincs egységesen szabályozva, hogy felmondás esetén mi jár annak a magánalkalmazottnak. Még mindig a birói gyakorlatra vagyunk osak utalva és előfordul, hogy egyes alkalmazottakat 25—30 éves becsületes szolgálat után hatheti felmondással kitesznek az utcára, (ügy van! balfelöl.) kitesznek a nyomornak, úgyhogy egész családjával együtt pusztulásra van kárhoztatva. S itt nincs mentség, mert akkor is, ha perre kerül a dolog, 2—3—5—6 hónapig is eltart, amig végre Ítélethez jut, amelyet azonban még mindig meg lehet fellebbezni. Mindez azért van, mert sajnos, jogbizonytalanság uralkodik ezen a téren. Az a szolgálatadó tudja, hogy ez lutri, hogy az a mukavállaló, az a szegény alkalmazott nem fog belemenni abba, hogy 5—6 hónap múlva kapja meg azt a kevés keresetét s inkább eladja pár fillérért, inkább lemond egy tál lencséért az ő jogáról, csakhogy mindjárt megkaphassa pénzét. Ha van törvényünk, amelyben szabályozva van a munkaadónak a kötelessége, s amelyben szabályozva van, hogy milyen jogok illetik meg azt a magánalkalmazottat, akkor a munkaadók nem fogják ezt csinálni, mert félni fogniak attól a perköltségtől, amely őket terhelné; akkor tisztán fogják látni, hogy azokat a pereket, amelyeket most meg szoktak inditani, nem érdemes megindítani, mert el fogják veszíteni. Én tehát arra kérem a kereskedelemügyi niinisit

er urat, hogy ezt a régen, vajúdó kérdést oldja meg. Hiszen mi már abban az illúzióban éltünk egy esztendő előtt is, hogy a kormány ezzel a javaslattal a parlament elé fog jönni; mi már tervezeteket tárgyaltunk, ha jól tudom, három vagy négy tervezet volt már átdolgozás alatt, s mindig valami kis pótlásokat, mulasztásokat, hézagokat javítgattak rajtuk. Én arra kérem a minister urat, akárhogyan áll is most ez a tervezet, minél rövidebb idő alatt jöjjön a Ház elé ezzel a javaslattal, mi majd meg fogjuk azt vitatni, hiszen vagyunk itt elegen hozzáértő emberek, vagyunk elegen, akik ismerjük az életet, akik ismerjük azokat a viszonyokat, amelyek között ezek az alkalmazottak élnek. Mi nagyon sok gyakorlati, helyes útmutatással fogunk tudni szolgálni a minister urnák. Mi tehát arra kérjük őt, hogy minél hamarabb jöjjön ide ezzel a kérdéssel. Mélyen t. Ház! Most, hogy a bírósági kérdésről beszéltem, méltóztassék megengedni, hogy még foglalkozzam röviden a biróság kérdésével. Az igazságügyi tárca kiadásainál emelkedést látunk, ha azonban azt nézzük, miben áll ez az emelkedés, akkor azt látjuk, hogy tisztán abból, hogy a telekkönyvvezetők számát emelte a kormány, pedig száz telekkönyvvezetővel több van már most is az országban, mint amennyi volt a múlt évben. Mi, a'kik 'a fórumon mozgunk és akik napnap után látjuk azt a rettenetes sziszifuszi munkát, amelyet egyes telekkönyvi hatóságok végeznek; akik tudjuk azt, hogy amikor egy telekkönyvi kivonatot akartunk megszerezni, 14 napig, sőt három hétig is kellett szaladgálnunk, hogy azt meg tudjuk kapni: a legteljesebb mértékben helyeseljük a minister urnák ezt az intézkedését és végtelen hálával fogadjuk, hogy legalább ezen a téren igyekezett segíteni rajtunk és igyekezik azoknak az embereknek számát szaporítani, akik ma igen nehéz és súlyos munkát végeznek, akik sokszor éjjeleken át dolgoznak a telekkönyvi _ hivatalokbian, hogy el tudják végezni munkájukat; mert ők lelkiismeretes emberek voltak és tudták, hogy a telekkönyv nyilvánkönyv, ha abba valami nincs bejegyezve, akkor valaki harmadik jóhiszeműen jogokat szerezhet, s ők nem vették lelkükre, hogy 'más embertársukat megkárosítsák. Ezek az emberek becsületesen és hűségesen dolgoztak és megtették kötelességüket. Nem látóik azonban a költségvetésben egyetlenegy tételt sem arra vonatkozólag, hogy a birói létszámot emelte volna a 'minister ur. Múltkori költségvetési beszédemben is rámutattam arra a sötét képre és arra a szomorú helyzetre, amely különösen ia, budapesti bíróságoknál tárul szemünk elé, (Udvardy János: Vidéken is igy van!) amely bíróságokat jellemzi az, hogy sajnos, 5—6 hónapi terminusokat 'kénytelenek a bírák adni, mert nagyon túl vannak terhelve. A perek száma 50—60—100 %-kal emelkedett, a birák létszáma pedig egyáltalában nem emelkedett. Látjuk azt a rendkívül nagy és értékes mun'kát, amelyet a mi bírói karunk végzett, amelyért nem lehetünk eléggé hálásak és amelyet nem tudunk eléggé megköszönni ennek a társadalmi osztálynak, a birói karnak, amely igazán mindig hivatásának magaslatán állott, mindig megtette kötelességét 100%-ig, sőt azon túl is. Ha azonban a minister ur ezen a kérdésen nem segit, ha itt nem fog beállani egy léts'zámszaporitás, akkor csőd felé fogja vezetni a budapesti bíróságot. Nem tudom mi a helyzet ma és ezzel a helyzettel nem is kívánok foglalkozni, de hogy a budapesti bíróságok ezt az iramot nem fogják tovább birni, az egészen bizonyos és a közel jövőben egy csőd fog bekövetkezni, amelyet majd semmiképen nem lehet elháritani semmiféle törvénnyel. A minister ur hozott a büntető részben egy novellát, amely részben talán meg fogja könnyiteni a büntetőbíróságok helyzetét. Én azonban nem nagyon hiszem ezt, mert hiszen a büntetőnovellában van egy paragrafus, amely azt mondja, hogy a táblánál is lehet tárgyalást kérni, csak 15 napon belül kell a kérvényt beadni. Amennyire én informálva vagyok, mindenki be fogja adni ezt a kérvényt és így nem segítettünk a bíróságokon, nem csökkentettük le az ügyforgalmat és ügyszámot, amit pedig ez a törvényjavaslat el akart érni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert a napirend tárgyalására szánt idő letelt. Usetty Béla: Azonnal befejezem. Hangsúlyozni kívánom még azt, hogy a polgári bíróságnál még ilyen törvény sincs, úgyhogy a polgári bíróságoknál a restancia folyton nő és nő. A Curiánál egy éves, a táblánál hathónapos terminusok vannak, ugy^ hogy ilyen körülmények köizött teljesen illuzóriussá válük a pereskedés. Lehet, hogy el fogják riasztani az embereket a pereskedéstől azzal, hogy ügyüket sohasem fogják elintézni, vagy legalább is nem kellő időben. Arra kérem az igazságügyminister urat, foglalkozzék ezzel a kérdéssel és találjon módot arra, hogy a budapesti biróságok tehermentesittessenek olyképen, hogy oda ujabb bírákat rendeljenek be, akik a meglevő nagy restanciát fel tudják dolgozni. Az elnök ur szavára hallgatva, befejezem