Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

42 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. nem sok olyan tételt látunk, amelyek a kis­kereskedelmet előbbre tudnák mozdítani. Egyetlenegy tételt láttam a költségvetésben, amely erre vonatkozik, — és ez egy 400.000 pengős tétel — amely az ipari és kereskedelmi alap dotálására vonatkozik. Az indokolás meg­mondja, hogy azt értette ez alatt a minister ur, hogy a háziipari tevékenységet akarja előmoz­dítani és a háziipari tevékenység folytán elő­álló termékeket akarja jobban értékesíteni, ezek számára akar piacot teremteni. A legtel­jesebb elismeréssel vagyok a minister urnák eme ténykedése iránt, mert tényleg fontos az, hogy legyen Magyarországnak egy nagy há­ziipara, mert hiszen erre van predesztinálva Magyarország, ahol a községek egymástól tá­vol vannak és nincs meg a gyors érintkezés le­hetősége. Kívánatos, hogy a gazdasszony ott­hon tudjon munkát végezni, amikor egyébként nincs elfoglalva s a háztartás gondja nem köti le, szintúgy a munkás, amikor este hazamegy, otthon tudjon dolgozni. Ez mindenesetre plusz­bevételt jelent az egyéni háztartásokra, de pluszbevételt jelent az államra nézve is, mert a nemzeti meggazdagodást, a nemzeti vagyono­sodást mozdítja elő. Igen nagy mértékben helyeslem tehát a minister urnák ebbeli intencióit, ebbeli tény­kedéseit, azonban ezzel még nincs megoldva az ipar és a kereskedelem kérdése. Múlt évi költségvetési beszédemben már rámutattam arra, hogy az ipar és a kereske­delem 100%-ig megtette kötelességét ebben a hazában abban a súlyos időben, amikor meg kellett tennie kötelességét, de rámutattam arra is, hogy ezzel szemben a rendkívüli mó­don elszegényedett ipar és kereskedelem nagy­része tönkrement, úgyhogy azok az iparosok és kereskedők, akik még ma önállóak, sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint az a mun­kás, aki gyárakban vagy iparosoknál dolgo­zik, mert annak a munkásnak a munkabére fel­tétlenül megvan, tudja, hogy mennyit keresett, be tudja osztani magának azt az összeget, ellenben az iparos és kereskedő a mai viszo­nyok mellett sohasem tudja, mi marad meg neki, mert a konkurrencia igen erős, igen kis árakkal kell számolnia, ha meg akar élni, ha munkát akar kapni; sohasem tudja ugy beállí­tani a rezsi és egyéb kiadásokat, hogy neki valami megmaradjon. Amikor tehát az ipar és a kereskedelem meghozta az áldozatot a nemzettel, az állammal szemben, akkor a nem­zetnek, az államnak is gondoskodni kell arról, hogy felemelje a kisipart és kiskereskedelmet. A nemzetnek, az államnak segítségére kell jönnie és pártfogolnia kell ezt a kisipart és kiskereskedelmet. Ezt pedig ugy tudja meg­csinálni, ha megfelelő olcsó hiteleket fog ren­delkezésre bocsátani, hogy talpraállani és vál­lalkozni tudjon. Mert ma az a helyzet, hogyha tudna is vállalkozni, ha lenne is munka szá­mára, nem tudja ezt a munkát elvállalni, mert nincs megfelelő pénzösszege, amellyel a nyers­anyagot be tudja szerezni és amellyel a mun­kásokat fizetni tudja. Ez pedig feltétlenül kell, hogy megváltozzék. Annak a becsületes kis­iparosnak kell hogy legyen annyi hitele, hogy ő a munkaalkalmat ki tudja használni, hogy ö foglalkoztatni tudja a munkásokat. Helye­sen állapították meg itt, hogy a kisipar sok­kal több munkást foglalkoztat, mint a gyár­ipar és sokkal helyesebb ha ezeket az üzeme­ket foglalkoztatjuk amelyek nevelnek is szak­képzett . iprosokat, amelyek gondoskodnak az utánképzésről, az utánpótlásról és arról, hogy ennek a nemzetnek olyan emberei legyenek. akik meg tudják majd állani helyüket abban a nagy versenyben, amely még mindig hátra van és amelyet nekünk fel kell vennünk azok­kal a 'külföldi államokkal, amelyeknél az ipar és kereskedelem sokkal fejlettebb. A pénzügyminister ur a beruházásoknál be­állított ugyan egy 2 milliós^ kölesönt, amelyről azt mondja, hogy a Pénzintézeti Központ utján az Iparosok Országos Központi Szövetkezete és a Budapesti Kisipari Hitelintézet utján fogja az iparosok részére kiosztani, ha azonban megnézzük az iparosoknak és a kereskedőknek azt a nagy számát, amely rá van szorulva a hitelre és amely hitel nélkül nem tud egy lé­pést sem előbbre tenni, akkor ez csak egy csöpp a tengerben, ezzel egyáltalában nincs segitve az ő helyzetükön, ezzel semmivel sem tudtuk előbbrevinni az ő nyomorúságos helyzetüket, nem tudtuk őket talpraállitani, ezzel semmit sem fogunk tudni megoldani. A pénzügyminis­ter ur mindig megértéssel volt az ipar és a ke­reskedelem iránt, ezt a múltból is tudjuk. A múlt évben, amikor az élelmiszerszükséglet egy kissé megcsappant és arról volt szó, hogy a vásárcsarnoki árusok részére egy nagyobb összeget bocsásson rendelkezésre, rendelkezésre is bocsátotta. Én azt kérem a pénzügyminister úrtól, hogy legyen megértéssel most is az ipar és a kereskedelem iránt és necsak kétmillió pengőt adjon erre a célra, hanem jóval nagyobb összeget. Ez az összeg nincs elveszve az állam számára. Olyan garanciát követel mind a két intézet, ugy az löksz.* mint a Budapesti Kis­ipari Hitelintézet, hogy ez az összeg majdnem 100%-ig visszatérül, mert 100%-ig biztositva van. Ugyanis garanciát kérnek, vagy két meg­felelő vagyonú kezest, vagy pedig ingatlant. Ha nem tudják ezt megadni, akkor nem is^ áll velük szóba és nekünk sajnos, épen ez a sérel­münk, mert hozzánk nagyon sokan fordulnak, akiknek nincs két kezesük. Mi volt ugyanis a helyzet! Ha kezest keri­tették, akkor a kezes is kért az összegből s an­nak a kezesnek is át kellett adni egy összeget, ha pedig ingatlana volt, akkor nem kellett neki elmenni a Kisipari Hitelintézethez és az Ioksz­hoz kálváriát járni, akkor elment egy másik bankhoz, az is szivesen adott neki. Meg lehet oldani azonban a kérdést kezesek és ingatlanok nélkül is, mert a hitelbiztositék teljes módot nyújt a fedezetre. Tessék arra kötelezni őket s akkor meglesz 100%-ban az a fedezet, amelyet kivan a pénz­ügyminister ur s amelyet kivannak ezek az in­tézetek és akkor nagyobb összeggel lehet segi­teni ezeket az iparosokat és kereskedőket. Na­gyon kérem a pénzügyminister urat, foglal­kozzék ezzel a kérdéssel, mert ha ezeket a kis­iparosokat és kiskereskedőket nem fogjuk megsegíteni, akkor sajnos, ezek munkásokká fognak válni és el fogjuk őket proie tár ositani. Bizonyos, hogy ezek azoknak a 'munkanélkü­lieknek számát fogják szaporítani, akik ma úgyis elég nagy számban és arányban vannak meg. Hála Istennek, az előző évekhez képest tényleg látjuk azt, hogy a munkanélküliség csökkent, hogy munkaalkalmat tudtunk terem­teni, el tudtuk látni legalább egy kis munká­val az embereket, ha azonban ezeket is rá fog­juk szabadítani ezekre a kis munkaalkal­makra,, munkavállalási lehetőségekre, akkor igazán nagyon fel^fogjuk duzzasztani a munka­nélküliek számát és ez az országra nézve óriási veszedelmet fog jelenteni. Én ezért is kérem a pénzügyminister urat, foglalkozzék ezzel a kérdéssel behatóan és találjon módot arra, hogy legalább tízmillió pengőt adjon erre a

Next

/
Oldalképek
Tartalom