Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

Az országgyűlés Mpviselöházánah 153. itt már a magyaroknak is jutott néhány hold, persze csak a szlovákság álarca alatt«. Ez tehát az a hires földosztás. Legyen sza­bad rámutatnom arra, hogy milyen az az úgy­nevezett szabad sajtó. Ha már egyszer ben­nünket támadnak, hogy itt nincs szabadság, a sajtónk állitólag el van nyomva, akkor le­gyen szabad csak itt egy példát bemutatnom, egy magyar sajtó orgánumot, amelynek ilyen gyönyörű szép tükrei vannak. De azt mond­hatják, hogy ez magyar! Legyen szabad egy tót lapot r bemutatnom, amely Krestyanszki Socialist névvel rendelkezik. Itt van egy hiva­talos cenzúra-példány, melyet én annak idején magammal hoztam. Az összes kék ceruzával áthúzott pontok törölve voltak, úgyhogy a négyoldalas lapból végeredményben egy oldalt lehetett összeállítani, mert a többi cenzúrázva volt. Ez tehát a Cseh-Szlovák Köztársaság sajtó­szabadsága. Szeretnék evvel a kérdéssel vé­gezni és a mélyen t. kormány figyelmét újból felhivni és kérni, hogy a béikereviziós pro­grammjának megfelelően méltóztassék min­dent megtenni a nemzetközi fórumok előtt is, hogy a felvidék kisebbsége a békeszerződések által nyert jogaiban teljesen nneghagyassék és ilyen vexaturának ne legyen kitéve. (He­lyeslés.) Nekem, mint keresztényszocialista mun­kásnak a költségvetési vita keretein belül kö­telességem még az is, hogy a ministerelnök ur debreceni beszédének szociális izü vagy szo­ciális tartalmú részével foglalkozzam. A mi­nisterelnök ur többek között azt mondotta: szükséges, hogy jobban kiépítsük szociális törvényhozásunkat. — Ez tehát azt jelenti, hogy a ministerelnök ur maga is belátja, hogy szociális törvényhozásunk eddig hiányos volt. Mi, keresztényszocialisták mindenkor és minden alkalommal a szociális haladásnak voltunk hivei, a szociális törvényhozás kiépi­tését tehát, amennyiben ezt komolyan értik, üdvözölnünk kell. En azonban a mélyen t. mi­nisterelnök ur akaraterejéhez szeretnék appel­lálni és tőle teljes akaraterőt szeretnék kí­vánni, mert én attól félek, hogy a szociális törvényhozás kibővítéséhez vagy kiépitéséhez nagyon, de nagyon sok ellenfele és nagyon sok gátlója lesz. Hiszen a költségvetési vita kere­tein belül is nem egyszer hallottuk, amikor a szociális törvényhozás kiépítéséről volt szó, hogy azt nem lehet megtenni, mert az ujabb és ujabb szociális terhek lehetetlenné teszik a termelést. Itt újból és újból ki kell jelentenem, hogy ebben a tekintetben mi teljesen osztjuk Steg'erwald Ádám volt porosz mini szt er elnök ur felfogását és véleményét, azt tudniillik, hogy szo­ciális terhek de facto nincsenek; szociális ter­hek nincsenek, csak szociális kötelességek. Mert amit mi szociális tehernek nevezünk, az végeredményben vissza jön, az végeredmény­ben a köz érdekében való adózás. Ennél a kérdésnél is lehetne külföldi pél­dákat felmutatni és lehetne hivatkozni például Ausztriára, amely szintén legyőzött állam és amelynek szintén nehéz viszonyokon kellett át­esnie. Ebben az államban például a szociális terhek — összehasonlítva a munkaadót és a munkást — ugv viszonylanak egymáshoz, hogy a munkás bérének 15-95%-át adja úgynevezett szociális terhekre, viszont a munkaadó ezzel szemben csak 7-75%-át. Végtelenül boldog volnék, ha a munkaadók érdekeltségét meg lehetne győzni arról, hogy a szociális terhek vállalása ma nemzeti köteles­ség. Nemzeti kötelesség, mert előttünk nem le­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. X. ülése 1928 március 30-án, pénteken. 427 » h et közömbös az, hogy a dolgozók százezrei és milliói milyen véleménnyel vannak, hogyan il­leszkednek bele a nemzeti életbe és a szociális törvényhozás folytán hogyan állanak a hazával szemben és a haza iránti megbecsülés tekinte­tében. Nem mutatják ennek a kötelességnek megértését azok a kijelentések, amelyeket egyes munkaadói lapokban olvasunk, mint pél­dául a Magyar Divatipar című szaklapban, amelynek szerkesztője azt irja, hogy ő nem érti meg a népjóléti minister urat, hogy ujabb és ujabb kiadásokkal jön, amely kiadások újból csak a kisipart és a nagyipart fogják terhelni; ő ezt nem érti meg és azt mondja: érdekes, a munkások szociális biztosításához a munka­adóknak hozzá kell járulniok, de a kisiparnak esetlegels önkéntes . biztositáshoz nem járul hozzá a munkás. Nem sokat várhatunk ilyen véleménytől, ilyen nyilatkozatoktól vagy például olyan ha­tározattól, amilyent a napokban hozott a Fő­városi Borbélyok Ipartestülete, hogy" tudniillik ők abszolúte nem kivannak hozzájárulni, ha­nem tiltakoznak kori és a rokkantsági törvényjavaslat ellen, mert ők semmiféle ujabb terhet nem bírnak. Én ezzel a kérdéssel kapcsolatban rá szeret­nék mutatni a többtermelés kérdésére. Nem hinném el, hogy ebben az országban egyetlen­egy komoly államférfi volna, aki nem lenne hive annak, hogy igenis az ország érdekében a többtermelés minél intenzivebb legyen. Töb­bet^ termelni azonban a dolgozó — akár tisztvi­selő, akár munkás — csak akkor fog és akkor. tud, ha annak^bérezése olyan, hogy családja ab­ból meg tud élni, hogy az mintegy kedvet ad­jon neki a munkához és főleg a széles alapon kiépített szociális biztositásnak tagja. Ebből a szempontból, megbizás folytán, az elismerés lo­bogóját hajtőim meg Vas s minister ur őexcel­lenciája előtt, a keresztényszocialista szakszer­vezetek 50 ezer munkása nevében azért a kikez­désért, amelyet ő az aggkor és nyugdíjtörvény­javaslatok tervezetébe felvett. Nyíltan meg kell mondanom, hogy ennek a munkásságnak nem az a felfogása, hogy ez a törvényjavaslat teljes mértékben megfelelő. Nem. Hanem őexcellenciájában azt tiszteljük, szeretjük és becsüljük leginkább, hogy az ő mű­ködése folytán olyan szociális légkör teremtő­dik, amely alkalmas arra, hogy a szociális ha­ladás utján ezt az országot továbbra is előre­vezessük. Végtelenül sajnálom azonban, hogy ez az uj törvényjavaslat nem térjeszkedhétik ki mindjárt a mezőgazdasági munkásságra is. Arról beszéltem, hogy én félteim a minis­terelnök urat, hogy ez a bizonyos szociális ki­építés nem fog abban a tempóban haladni, amelyet ő talán akarna és szeretne, mert en­nek a szociális törvényhozás kilépitésének bi­zony-bizony nagyon sok ellensége és ellenfele van. Én azokat sem tartom a szociális haladás barátainak — sajnos, hogy ezt kell mondanom — akik azt hiszik, hogy a, nyugdíj- és aggkor­töryényjavaslatnak törvénnyé alkotása után a népjóléti ministériumnák, mint ilyennek meg­szűnt az életlehetősége és megszűnt egyáltalá­ban az életjogosultsága. Én a Ház folyosóin többször tárgyaltam és hallottam ezt. Azért mondottami, hogy ezek a vélemények és ezek az illetők nem lehetnek a szociális törvényhozás kiépítésének Barátai» mert 'szerény vélemé­nyem szerint nemhogy megszüntetni, sőt el­lenkezőleg a népjóléti ministeriumot más el­nevezés alatt, mint ^ munkaügyi ministeriumot, bővíteni kellene és mindem munkásügyet, munkáskérdést az ő hatáskörébe kellene adni. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom