Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-153
428 Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 március 30-án, pénteken. Különböző dolgokra gondolok. Végtelen nagy például a panasz — egy ízben a Házban is hallottuk — az iparfelügyelettel szemben. Akik munkáskérdésekkel foglalkoznak tudják, hogy mi az az ipar felügy elet. Nem gondolok uj hivatalok králására, de ha már állami munkaközvetitőről van szó, ezt németországi minta szerint az. iparfelügyelettel egyesíteni és bővíteni kellene egy nagy szociális népirodában, amely a maga különböző körzeteiben is bármikor rendelkezésére áll az illető dolgozóknak. A népjóléti ministeriumot tehát, mint ilyet, ellátni, minél nagyobb és szélesebb alapokra kell fektetni. r Azt mondják sokan, hogy szociálpolitikát azért nem lehet folytatni, mert szociális terhek vannak és szociális terheket már nem bír el az ország. Vannak még elintézetlen szociális kérdések, amelyek véleményem szerint az államnak nem kerülnének pénzébe. Azt mondotta a ministerelnök ur debreceni beszédében többek között, hogy meg kell gondolniok azoknak, akik a kapitalista rend piramisának tetejére jutottak, hogy szociális feladataik teljesítése elsősorban az ő saját érdekük. Hogy ezt azok, akik a piramison ülnek, mennyire nem veszik figyelembe, azt bizonyítja például egy adat, amelyet egy másikkal szembe fogok állítani. Egy-két banknak multévi kimutatásából veszem a példákat. A Kereskedelmi Bank tiszta nyeresége 1926-ban volt 3,810.000 pengő, 1927-ben 5,700.000 pengő. A nyereségtöbblet tehát 1927-ben, egy évben 33% volt, A Pesti Hazai Takarékpénztár tiszta nyeresége 1926ban 1,830.000 pengő. 1927-ben 2,850.000 pengő, a nyereségtöbblet tehlát 1926-tal szemben 56%. Az Angol Magyar Bank tiszta nyeréséére volt 1926-ban 930.000 pengő, ezzel szemben 1927-ben 2,230.000 pengő, a nyereségtöbblet tehát 1927ben 1926-tal szemben 150%. Én ezzel szembeállítom ezeknek a vállalatoknak alkalmazottait, a pénzintézeti tisztviselőket, akik 120—140 pengőért robotolnak hónapszámra és szembeállítom a pénzintézeti altiszteket, akiktől ma már kvalifikált munkát követelnek és bizonyítható, hogy vannak intézetek amelyek 70—80 pengőt fizetnek olyanoknak, akik 7—8 éve szolgálnak már. Én azt gondolom, hogy a ministerelnök urnák többször kellene ilyen dolgokat mondania és itt jövök vissza arra, hogy szociálpolitikai tekintetben kellene és lehet is még olyan törvényjavaslatokkal is jönni, amelyek nem kerülnek az államnak pénzébe. (Ugy van! a baloldalon.) Ott vannak a béregyeztető bizottságok. Németországban hány és hány sztrájkot, bérmozgalmakat applanáltak és rendeztek ezek a béregyeztető bizottságok. De amikor a ministerelnök ur ezekről a béregyeztető bizottságokról beszélt, nagyon kérem, ne méltóztassék szem előtt téveszteni, hogy ezeknek a béregyeztető bizottságoknak végrehajtó hatalmat is kell adni, mert másképen nem tölthetik be szerepüket. Én ezt a végrehajtási hatalmat, amely döntő pont, ugy. mint Németországban a munkaügyi ministerium kezébe adnám. De azt mondják, hogy a szociális terhekre nincs pénzünk. Kérem, Ősik József nemzetgyűlési képviselő évekkel ezelőtt beterjesztett egy törvényjavaslatot a munkaszabadságra vonatkozóan. A munkaszabadságra vonatkozó törvényt ennek a Háznak már régen meg kellett volna hoznia. És itt legyen szabad a szociáldemokrata oldal felé elmondani azt, hogy nem elsősorban velük szemben, védelemre gondolok. Mert én meg vagyok győződve róla, hogy el fog jönni az az idő, amikor itt Magyarországon is kollektiv szerződéseknél, vagy bérkérdéseknél a helyzet parancsoló szava folytán a kapitalizmussal szemben együtt fogunk ott ülni és azért nem teszik jól a szociáldemokrata szakszervezeti vezetők, ha sokszor kabinet- és hatalmi kérdést csinálnak abból, hogy leüljenek egy olyan bértárgyaláshoz, amelynél keresztényszocialisták is vannak. (Peyer Károly: Először szakszervezeteket kell csinálniok és szakszervezeti irányban kell működni!) Mélyen t. képviselőtársam, én számítottam az ön közbeszólására (Peyer Károly: Ön nagyon jól tudja, hogy a múltban milyen hibák történtek!) és megnyugtathatom, hogy a keresztényszocialista szakszervezeteknek mai irányzata elsősorban és kimondottan szakszervezeti irány, ez a szervezkedés, eltekintve minden felekezeti és minden politikai velleitástól, elsősorban gazdasági szervezkedés. (Peyer Károly: Az más, a múltban nem volt meg!) Mélyen t. Ház! Ez a szakszervezeti, illetve a munkásszabadságnak törvénye, azonban szerény véleményem szerint a munkásokat is kell hogy védje azon munkaadókkal szemben, akik a szervezeteket néni akarják megtűrni és lehetetlenné akarják tenni, hogy egyáltalában a munkásság szervezkedjék. Erre vonatkozólag t. Ház vagyok bátor egy határozatai jayaslatot beterjeszteni, amelynek szövege a következő (olvassa): »Határozati javaslat. Utasítsa a t. Ház a m. kir. kormányt, hogy a munkaszabadság törvényét haladéktalanul terjesssze a Ház elé. Ez a törvény a dolgozót ugy a munkavállalóktól, mint a munkaadóktól ért esetleges atrocitásokkal szemben védje meg.« Felszólalásomat egy nyilatkozattal szeretném befejezni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldaton.) Mi, keresztényszocialista dolgozók nem akarunk idegenek lenni a nemzet testéhez, mi keresztényszocialista munkások nem akarjuk azt, hogy a kalapács újból rombolóeszköz legyen, a kalapács maradjon hű az ő nemes feladatához, maradjan épitősegédeszköz. Mi, keresztényszocialista dolgozók a költőnek szavai szerint akarunk viselkedni. »Itt élned és halnod kell!« De ezzel szemben legyen szabad a keresztény dolgozóknak azon óhaját, kívánságát előterjeszteni, hogy méltóztassék a munkásságnak ügyeit- magukévá tenni, méltóztassék a dolgozóknak érdekeit e Hason keresztül nem taktikából, hanem Őszinte szeretettel támogatni és akkor ebben az országban a dolgozó munkásság a magyar eszméhez mindig a leghűbb lesz. Abban a hitben, hogy ia ministerelnök urnák ezen szociális kibővítési tervezete valóra fog válni, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, ta r ps a baloldalon és jobbfelől. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Több mint egy éva pártunk részéről inditványt jegyeztünk be a Ház könyvébe, amelyben azt kértük, hogy küldje u ki a Ház egy bizottságot a munkások életszínvonalának tanulmányozására. Ugy tudom, hogy ez az indítvány még kinyomatva sem lett, még kevésbé tárgyalta ezt a Ház, még kevésbé küldött ki egy ilyen bizottságot amelynek kiküldetésére véleményein szerint a mostani id.iben kétszeresen szükség van. Az a rettenetes nyomor, amelyben 1 ma mindazok élnek akik kezük vagy szellemük munkájának jövedelméből kénytelenek eltartani magukat, olyan óriási arányokat ölt, hogy ugy vélem, a törvényhozás nem térhet ki ezen bajok megfigyelése elől. Ha mást neon is kíván a törvényhozás
