Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

426 'Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 március 30-án, pénteken. annak idején. Amikor ez azt mondotta, hogy talán gyufának vagy más ilyesminek tulajdonítják a robbanást, akkor a vizsgálóbiró azt kérdezte tőle: Hát nem gyanakodnak ott a csehekre? Erre az illető ezt mondotta: oh nem, dehogy. Erre a vizsgálóbiró kihivta négy társát és ezek hangos hahotázás közben vették tudomásul, hogy Csepelen nem gyanúsítják a cseheket. Ezek a dolgok mindenesetre jellemzők arra, hogy milyen ott a felfogás. Különben nyitott kaput döngetek akkor, amikor azt mondom, hogy köztudomású, hogy az irredenta férfiakkal, vagy mondjuk, a magyarságukat nyíltan hangoztató testvéreinkkel odafenn hogyan bánnak. Nyilt és köztudomású dolog, hogy bizonybizony a verésektől, a kézeltörésektől sem riadnak vissza, hogy egy kis kellemes és kedvező nyilatkozatot, vagy vallomást kapjanak. De ha már ennél a tárgynál vagyunk és azt mondják, hogy irredentizmus, akkor legyen szabad nekem felelősségem teljes tudatában a t. Ház elé bizonyítékot hoznom arra vonatkozólag, hogy itt Budapesten, az ország fővárosában cseh részről történik irredentizmus, cseh részről történik felháboritó agitáció. Kezembe került egy csehszlovák, illetőleg cseh nyelven, — mert csehszlovák nyelv nincs <

— gépelt meghívó, amely folyó hó 21-ére hivja össze, mint alulírott csehszlovák-egyesület — tehát, mint budapesti csehszlovák egyesület — a gyermekeket és azoknak szüleit egy délutánra. Azon a délutánon ezeket a könyveket osztogatták: egy több, mint száz oldalas könyvet,, »Almanach Legionarski« címmel, amelyben a cseh legionáriusok hőstettei, amelyeket részben Moszkvában, Oroszországban követtek el, részben pedig a Felvidéken, dátum szerint vannak elkönyvelve. Mélyen t. Ház! Mindenkit érdekelni fog azonban véleményem szerint, hogy hol van ez a csehszlovák egyesület. (Halljuk! Halljuk!) És itt van azután az egész helyzet pikáns része. Ez a csehszlovák egyesület gyülésezésre Rózsautca 61. alá hivja, nemcsak a csehszlovák polgárokat, hanem a mi tótjainkat is. (Felkiáltások: Ott van a cseh követség!) mert én ezeket az adatokat nem csehektől kaptam, hanem józsefvárosi tótoktól, derék, becsületes magyar emberektől, akiket odahívtak és akiket ott akarnak az ő mentalitásuknak megdolgozni. (Kontra Aladár: Abszurdum!) A Rózsa-utca 61. szám alá hívják őket. Én magam meggyőződtem és mindenkinek módjában áll meggyőződni, hogy mi van a Rózsa-utca 61. alatt. A Rózsa-utca 61 nem más, mint a csehszlovák követség hivatalos helyisége. (Kontra Aladár: Abszurdum. Ezt tűrik!) Bátor vagyok azt a kérdést felvetni, vájjon a magyar követségnek vagy a magyar konzulátusnak Pozsonyban vagy Prágában van-e joga magyar egyesületet szervezni? Van-e joga magyarokat összehívni Pozsonyban a magyar konzulátuson, vagy Prágában a követségen? Nincsen, egészen természetes, hogy nincsen. A magyar kormánynak tehát véleményem szerint kötelessége és feladata fellépni az ellen az aknamunka ellen, amely ma itt a fővárosban ami becsületes tótjaink, tót anyanyelvű magyarjaink ellen megy, kötelessége éber szemmel kisérni ezt és lecsapni erre az aknamunkára, amely itt a mi államunk ellen cseh oldalról folyik. (Ugy van! Ugy van! — Förster Elek: Az egész ország tele van csehekkel!) Az angol lord akciója óta mindinkább azt olvassuk a külföldi lapokban elhelyezett hirekben, hogy a magyar választójog reakciónárius. Én minden félreértés elkerülése végett rögtön kijelentem, hogy az általános titkos választójognak vagyok a hive. Legyen szabad azonban itt a Cseh-Szlovák Köztársaság választói jogáról is egyet-mást elmondanom ezzel kapcsolatban, mert ez a választójog és főleg a választókerületek beosztása a kisebbségek jogait nyirbálja meg. Amig Csehországban egy jelölőlistának beterjesztésénél 100 aláírás szükséges annak hitelesítésére, addig a Felvidéken 5000 aláírás szükséges ehhez. Tehát megvan nehezítve maga az^ a lehetőség, hogy magyar lista lehessen. (Simon András: Szóval ez külön cseh egyenlőség!) Annál is inkább igy áll a helyzet, mert hiszen a Felvidéken 8 választói körzet van. ebből a 8 választói körzetből kettő magyar. Két körzetbe van tehát a Felvidék magyarsága összeszorítva. Például az érsekújvári körzet 350.000 választóval rendelkezik és ez a 350.000 választó tiz képviselőt küld, tehát 35.000 szavazat szükséges ahhoz, hogy egy magyar mandátumhoz jussanak. Az 1920-as választásoknál ebben a körzetben leszavazott 280.000 választó, 10 képviselőt választottak, tehát 28.000 szavazat kellett ahhoz, hogy egy-egy magyar ember, mint képviselő, bejuthasson a cseh parlamentbe. Ezzel szemben azonban Hlinka választó körzetében már csak 17.000 szavazat volt szükséges egy mandátumhoz, Csehországban pedig nincsen egyetlen egy választási körzet sem, ahol 10.000 szavazatnál többre volna szükség egy-egy mandátum elnyeréséhez. Kérdem, hol van itt a demokrácia, hol van a népakarat puszta kifejezése, (Zaj a baloldalon.) amikor végeredményben az a 28.000 szavazat, amely egy képviselői mandátumhoz szükséges volt, nem egy, hanem két mandátumot jelent és igy a magyar kisebbségnek a parlamentben, ahol tiz képviselővel van képviselve, végeredményben. 27—28 képviselővel volna joga részt vennie? (Dencz Ákos: Ez volna a helyes!) Nekem itt adatok állanak a rendelkezésemre, amelyekkel bizonyítani lehet, hogy az elcsehesités a Felvidéken milyen óriási méreteket ölt. Az elcsehesités az iskolán keresztül történik. Lévának egy kimondottan magyar városnak például az volt a kívánsága, hogy magyar iskolát kapjon. Ez a magyar iskola iránti kérvény két évig hevert a zsupáni irodában és két évig nem történt a magyar iskola engedélyezse érdekében semmi. Adatokat tudnék felolvasni, hogy például a földbirtokreform, amellyel ők olyan nagyon kérkednek a világ előtt, végeredményben hogy lesz végrehajtva. Csak egy hirt vagyok bátor ismertetni, amely azt mondja (olvassa): »Érsekújvár környékén öt olyan község van, amely színmagyar és 300-nál több lakosa van (Tardoskedd 6000, Udvard 5000, Naszvad 2000, Perbete 4000, Kürt 3000), ezen községek egyikében annak ellenére nagy latifundiumok vannak részben a községek határában, részben a szomszédban, egyetlenegy hold föld sem jutott magyar ember kezébe. Néhány községben, mint Andódon és Besenyőn szintén legfeljebb csak kis bérleteket kaptak Más a helyzet már a vegyes lakosságú községekben, mint Csuz, Füz, Nagykér, Kismánya. Ezen községek többsége szintén magyar és a mi földet itt kiosztottak, az nem a magyaroknak jutott. Azok a községek, amelyek a legutóbbi népszámlálási adatok alapján papiroson cseh-szlovák többségűek, már bővebben részesültek földkiosztásban. Koltán 600. Jászfalun 300, Csehin 300, Baromlakon 1000, Ujlóton 1000, Szemerén 600 holdat osztottak ki a lakosságnak. Miután sok esetben a nyelvi határ nem volt kifürkészhető,