Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

402 Az országgyűlés hépvisélöházanáU 152. ülése 1928 március 29-én, csütörtökön. képviselőtársaimnak, akik olyan^ mélyenjáróan állapították meg azokat a természetes népese­dési és kulturális okokat, amelyek erre az or­szágra az iparosodást parancsoló szükséggé tették, amire egyébként az ország régi tradi­ciójánál fogva is predesztinálva volt. Elég­tétellel állapítom meg azt is, hogy a szélsőséges megnyilatkozások célt tévesztetek. Ugy látom, hogy a gazdatársadalom, hatalmas érdekképvi­selete szükségesnek tartotta álláspontját oda precizirozni, hogy az ipari fejlődést szükséges­nek tartja és köszönettel vehetünk tudomást az igen t. ministerelnök ur nyilatkozatáról, amely sok félreértést oszlatott el. Mélyen tisztelt Képviselőház! Ha az ipari fejlődés és az ipar megfelelő védeltmie iránti szándék egyöntetű, akkor van ennek egy termé­szetes előfeltétele, ez pedig az. hogy ennek a védelemnek hatályosnak kell lennie, olyannak. amely biztositékot nyu.it a boldogulás irámt. A vámvédeleminek mlagassága nem elméleti kér­dés, tehát dogmatikusan nem is állapitható meg. Nem is egyedül a Saját elhatározáson nyugvó autonóm kérdése a nemzeti gazdálkodásnak, hanem függvénye a világgazdasági áramllatok­uak (Um/ van! a ióbbőldalon.) és az azoktól függő elhatározásoknak. Ezért nem is liehet 'ömh érvényű törvénynek felállítani azt a tételt, hogy a vámvédelem magasságának határla ilyen vagy O/lyan százalék. Nem fogadhatom, el azt sem, hoifiry mert 22 évvel ezelőtt az akkori Osztrák­Magyar Monarchiára mesrállarjitott régi vám­tarifa annak idején elég védelmet nyújtott a közös Vámterületnek, ez a védelmi front ía csonka ország számár a is elegenidő biztonságot nytu'jt. Méltóztassék betekinteni a külföldi állia­mofc^ vámtarifáiéba s azokat összehasonlitoni a tíz év előttiekkel vagy akár csak az öt évvel ezelőtti állapottal, meg méltóztatik látni. ho*ry míiosoda emlslések történtek azóta és tapasztalni fogják, mennyire igaz Görgey t. képviselőtár­samnak az a megállapítása, hogy a mi tarifáiuik a 'mérsékeltebbek közé tartoznak. Egyes tarifa­tételek megállapitásia ilveténfcépen nem politi­kulmi nem is hanpruiatoknak, a rokonszenvnek VafiT az ellenszenvnek kérdése, hlanem «ziigoruan szakkérdés, nemcsak a termelési lehetőségek­nek és a termelési költségeknek a. kalkulációja, hanem az összes tekintetbe jövő ténybeli es dinamikai körülményeknek a szisroru mérlege­lése, olyian munka, amelyet politikusok nem tudnak Vagy nem is tudnának elvégezni. Hiszen Ausztria példáján látjuk ezt. akik a háború után kereskedelmükben politikai dog­matikusai knak elgondolása szerint aibbia a hi­bába estek, hogy az eurónai gazdaságpolitikát, ta szabaidkereskedelem irányában látták kifej­lődni és mérsékelt vámtarifát léptettek életbe. A hatása, egyenesen dezasztruozusnak mutatko­zott. A piacát elrontotta, az idegen, elsősorban a cseh és ia német áru. a munkanélkülisége óriási arányokat öltött, és a kereskedelmi mér­legének passzivitása a milliárdokba emelkedett. Ez volt az laz .idő, amikor Ausztria életképte­lenségének gondolata foglalkoztatta a nemzet­közi politikát. Azóta kénytelenek voltak hátrom VámnoVellát alkotni, amelyek eredmény ekéoen alakult ki m& a helyzet, amelyről az előbb a vámbevételeiknél szólottam és amelyeknek ereiu­ménye iws. hogv az ő tarifájuk ni" mae^^bb. mint a mienk. De határozatlanságukért, időbeli mulasztásukért súlyosan megfizettek a belföldi munkaalkalmiak terén is. Tudnék jellemző példát erre felsorakoz­tatni épen az én iparom, a vasipar terén, ahol a háború előtt Középeurópának a legnagyobb és legvirágzóbb vállalata, — amelynek a ter­melése több mint a kétszeresére rúgott az én vállalatom termelésének — kénytelen volt magáit kegyelemre a cseh iparnak megadni, és azzal ugy egyezni meg, hogy ma, annak elle­nére, hogy megint visszakapta régi vámjait. mégis a termelésnek alig néhány százalékával tud többet elérni, mint amennyit az én üze­mem termel. Mindezzel azt akarom mondani, hogy az, hogy a termelési és a versenyviszonyok alap­ján helyesen megállapított vám mennyiben használtatik ki és mennyiben árképzőtényező, az függ a mindenkori értékesítési viszonyok­tól és a versenylehetőségektől. A helyesen vagy akár helytelenül megállapított vámtétel hatályossága mindig problematikus; nem két­séges azonban, hanem bizonyos, hogy a vá­moknak akár tévesen, akár szándékosan ala­csony megállapítása mindig hatálytalan (Görgey István: Ugy van!) és végeredmény­ben ugyanahhoz a helyzethez vezet, mintha az illető árunak vámvédelme egyáltalában nem volna. Ha pedig ezeket a kalkulációkat a gyár­ipar a kereskedelemügyi ministerium utasitá­annak idején elvégezte és azokat a minis­teriumi szakközegek ellenőrzése alá bocsá­totta, akkor én ezért, — mert abban az időben provizórikusan én voltam a Gyáriparosok Or szagos Szövetségének egyetlen működő elnök­ségi tagja — ha ez a Sándor Pál és Gaal Gas­ton képviselő urak Ízlésének megfelel, a haza­árulás vádját is nyugodtan viselem. Ugyanis. a vámtarifatörveny keletkezése korántsem folyt le olyan titokzatos körülmények között, mint ahogyan azt ezek a képviselő urak fel­tüntetni igyekeznek. Azok a t. képviselőtár­saim, akik a második Nemzetgyűlésnek tagjai voltak, nagyon jól emlékezhetnek arra, hogy mi történt. Semmi egyéb, mint más életbevágó, fontos gazdasági vagy jogi kodifikációnál tör­ténni szokott. A nyers tervezetet hosszasan és kimerítően tárgyalták a legkülönbözőbb tes­tületekben és érdekképviseletekben. (Görgey István: Ugy van!) A Közgazdasági Társaság, az Omlke., a Gyosz., az Omge. ankéteket rendez­tek, amelyekre a képviselők is meg voltak hi va. (Ternes váry Imre előadó: Ugy van!) Az­után indultak meg a szakministeriumok szak­közegeinek' közreműködésével az egyeztető tárgyalások a Vámpolitikai Központban, az­után a javaslat a ministertanácson keresztül­ment, miután az akkori kereskedelemügyi és földmivelésügyi minister urak a ki nem egyen­lített tételek tekintetében megegyezésre jutot­tak. (Görgey István: Ugy van!i) Akkor került a törvény a Ház elé. A több­ségi pártban hosszasan, úgyszólván tételen­ként, éjszakákba nyúló üléseken tárgyaltuk le a iszakminister urak és a szakreferens urak részvételével az egész anyagot. A parlamenti egyesített bizottságban és a plénumban he­tekig vitatkoztunk felette. A javaslat elleni offenzíva idején Gaal Gaston képviselő ur beteg volt és igy azt Sándor Pál képviselő ur vezette. A javaslat mellett én szálltam sikra az elő­adó úron kívül, aki természetesen kellett, hogy a javaslatot védelmezze. Nyugodt lelkilismiíret­tel tehettem ezt meggyőződésem szerint, mert személy szerint érdekelve nem voltam a dolog­ban. Az engemet érdeklő vasvámok az uj tari­fában lényegileg ugyanazok maradtak, mint ahogy a régi tarifában meg voltak állapitva és ezek támadásban semmilyen oldalról sem részesültek. Matlekovits Sándor ezt annakide­jén előadásában ki is emelte, és Sándor Pál képviselő ur a bizottságban és a plénumban meg" is dicsért érte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom