Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

Àz országgyűlés képviselőházának iS2. ülése 192& március 29-én, csütörtöhon. 30t vagyok — az állampolgároknak ahhoz az alantas erkölcsű szektájához tartozom, amely állítólag a kormányzattal összejátszva, azt hatalmába Ikeriti, megakadályozza a megfelelő adópolitikát, adót egyáltalában nem, vagy csak annyit fi zeit, mimt ahogy azt kénye-íkedve szerint akarja. (Gál Jenő: Enyelegni tetszik ezzel a komoly témávial!) Mindjárt mear- méltóztatik látni, hoigy nem enyelgek. Különben is. bocsánatot kérek, beszédem hangja tekintetében csak az elnök ur részéről fogadhatok el kioktatást. Gaal Gaston képviselő ur vádja kétirányú. Egyrészt a társulatladó konstrukciója ellen irányul. (Gaal Gaston: Az egész adórendszer ellen van kifogásom!) De most a társulatiadóról beszélek. Másrészt a társulatiadá-alany immoralitásának alapján a törvény végrehajthatatlanságát bizonyltja ,és oda csúcsosodik f

ki, hogy mig a mezőgazdaság néhány év előtti adatok alapján — azt hiszem, néhány évvel ez előtti adatokra hivatkozott a t. képviselő ur — (Gaal Gaston: 1926-os adatokra!) az egyenesadókból, 142 millióból 80 milliót viselt, (Gaal Gaston: Hetvenet!) addig az összes társulatiadó-alanyok csak 9-2 milliót. A képviselő ur kiszámitotta ilyenképen, hogy a 3800 millió értékű mezőgazdaságra adóteiherül jut a termelési érték 217%-a, ellenben a 2400 milliós gyáripari termelésre csak 023% esik. A lehetőség szerint röviden szeretnék ezekkel a vadaikkal végezni. Ami az elsőt, magát a társulatiadé-törvényt illeti, őszintén szólva, semmi kedvem sincs a legújabb politikai játékban, a törvények elleni apasági ikeresetekben részt venni. Állítólag nem is volt a törvény a kormányzat, javaslata, már tudniillik nem a kormány készítette elő a tervezetet, hanem Glückstahl felsőházi tag ur, aki tudvalevőleg nagy társulatiadó-alany ok képviselője. Hogy igy történt-e vagy nem, nem kutatom. (Gaal Gaston: Pedig érdekes lenne!) Szerintem a pénzügyministerium illetékes osztálya, kászitette ezt a javaslatot. Aztán, amikor a javaslat elkészült, a legkülönfélébb testületekkel, érdekképviseletekkel, érdekeltségekkel hosszas tárgyalások folytak. Mindenféle ankét ezés után végre a Ház elé került a tervezet. A pénzügyi bizottságban hosszas, heteken át tartó vitákat folytattunk szakaszonként, —„ugy emlékszem, hogy Gaal Gason t. képviselőtársam is részt vett a vitában egy ideig — mig végre a plénum elfogadta a javaslatot. A társulatiadé-alanyok immoralitásáról én nem kívánóik előadást tartani. De aki ennek a. törvénynek büntető rendelkezéseit áttanulmányozza, az arra a megállapításra fog jutni

r hogy azok példátlanul súlyosak. Súlyosabbak bármely közéipeurópai állaim hasonló büntető rendelkezésieméi. Azért hivatkozom csak a közá/peurópai államokra, mert ezeknek adótörvényeit ismerem. Mármost semmi kedvem sincsen ahhoz, hogy az összes társulati adó-alanyok adóvallomáisaiért kezességet vállaljak, vagy hogy azokat zsiráljam. Ebben a tekintetben csak annyit jegyzek meg, hogy bármilyen szerény ember vagyok, nem tartom magamat a legrosszabb társulati vezetőnek és részévény eseim érdekével teljesen összeforrva érzem magamat. De olyan botor ember^ nem lehet valaki, hogy a részvényesek kedvéért lecsukassa magát vagy akár személyesen anyagi felelősséget vállaljon. (Gaal Gaston: Természetesen!) A nagy Wekerle Sándor a nyilvánosság előtt adókérdésekiben talán akkor nyilatkozott meg utoljára, amikor — azt hiszem, már a forradalmi időkben — 1918-ban a Közgazdasági Táirsasácr egy anikiótot tartott, hogy az adópolitikát u.i rendszerre vigye át. Ebben a tekintetben természetesen az egyedül helyes adózási alapnak, az egyenes adóknak la minél progrèsszivebb kifejlesztés volt 'a fő téma. Wekerle akkor ezeket a fejtegetésekeit, amelyek ott igen radikális irányban elhangzottjaik, mosolyogva hallgatta végig és akikor 'azután szót kért és azt mondotta a miaga igazán jgoisult nlagy fölényességével. hogy ő ismeri a magyar adómorált, minden formájában, csizmás formájában, főúri formájában, nagybirtokos formájában, a gyárosóban. kereskedőében, munkáséban, a reverendában és; ahajJ tincsesében, látta mindegyiket pőrére vetkőztetve, de különbséget köztük sohasem talált. (Derültséa.) Én nem tehetek róla. de ugy vélem. hogy Welkerle Sándor mégis csak komipetensebb volt adózási kérdésekben, mint t. képviselőtársaim, aki olyan hangon beszélt az én társadalmi osztályomról és különösen a magyar gyáripar adópolitikájáról, amit kénytelen vagyok imiégis csak a leghatározottabban visszautasítani. A képviselő ur által előadottakban van azonban egy tévedés, amelyet, minthogy a parlamenti nyilvánosság- előtt hangzott el ós a közvéleménynek helytelen irányban való (terelésere alkalmas, itt kell helyreigazitanom. Teljesen téves tudniillik az a feltevés, mintha a társulati adóalanyok a közterheklből kizárólag a társullati adó révén vennék ki a m]aguik részét. (Gaal Gaston: Soha sem állitottam! Az állami egyenesadókból!) Az állami egyenesadókról beszélek. Nem vagyok egészen értelmetlen és meg szokitam .érteni t. képviselőtársaimtat. Hiszen a társulatiadón kivül az összes többi adónemekkel ép ugy meg vannak terhelve a társulatok is, mint más társadalmi rétegek, osztályok. Azóta a rövid idő óta. amely az igen tisztelt képviselő ur felszólalása óta eltelt, természetesen nem állott módomban erre vonatkozóla g nagy statisztáikat készíteni. Nem tudtam, mást tenni, minthogy elővettem egy hozzám közel levő vállalatnak — nem akarom megemlíteni, hogy melyikről van szó — az adózási adatait és megállpito'ttam —• végeredményben a méreteket nem tekintve, körülbelül egyformán áll a helyzet legalább a gyáripar egyéb vállalatainál —, hogy az 1926/277. üzleti iévben, tehát a múlt gazdasági évben terhelő adó a 2,940.000 pengővel feltüntetett nyereség után, a közszolgálitatási összteher 1,162.000 pengő: — a százasoikat elhagyom — az összes! Illetékeikre összesen csak 122.000 pengő esik, úgyhogy az össz-egyenesadókra 1,040.000 pengő esik. Ebben a 302.000 pengős pótadó is benne foglaltatik. Mármost ebből a társulatiadó 442.000 pengő. A többi tantiemadó, házadó, földadó, alkalmazottak jövedelemadója, alkalmazotak keresetiadója és a 302.000 pengős pótadó, tehát a társulatiadó az összadótehernek csak 42-5%-a. Ha ugyanilyen arányban számítom ezt a költségvetési előirányzatban szereplő 13 millió pengő társulatiadó bevételre, amely társulati adóbevétel az utolsó években úgyszólván az egyetlen egyenes adónem, amely nemcsak hogy befolyik, hanem meg is haladja az előirányzatot, akkor a többi adónemekre a 425 és 57*5% arányában 17-5 millió pengő esik. összesen tehát 30-5 millió adókötelezettség jutna igy az én teoretikus számitásaim alapján, mert hiszen demonstrálni nem tudom, a társadalmi adóalanyokra és ez az összeg áll szemben a képviselő ur által felemiitett 80 millió pengő adóval szemben. (Gaal Gaston: Óriási tévedés!) Ha mármost az előbbi példára visszatérek,