Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

SÔ2 Az országgyűlés képviselőházának' Í52. ülése Í92& március è9~ên, csütörtökön. volna. És mégis olyan beszédet kellett monda­nia, hiogy a publikumot megnyerje magának abból a célból, hogy a magyarság ügyét elő­mozdítsa. Ezt a problémát olyam óriási fölény­nyel oldotta meg Apponyi, hogy én azt^hiszem, nincs a világnak egy másik diplomatája, aki erre képes lett volna. (Éljen és taps a jobb- és a baloldalon.) Akkor hat hétig Apponyiról és Magyar­országról beszélt az Egyesült-Államíok sajtója, de hat hét múlva, mikor Apponyi onnan eljött, ez megszűnt és újra néma hallgatás borult a magyar ügyre. Ebben a csendben, e lehangolt­ság, e lethargia közepette jött egészen váratla­nul lord Rothermere akciója. Lord Rothermere kiállott a magyar igazság mellett, hangos szó­val, proklamálta azt, hogy a világbéke érdeké­ben a magyar békeszerződés reviziójánák el kell következnie. A magyar ügy európai problé­mává lett. Ezt az ujabb időben gyakran han­goztatjuk, de legyünk igazságosak és hűek a történelemhez, állapítsuk meg, hogyha a ma­gyar ügy európai probléma, ebben az oroszlán­rész mégis csak lord Rothermere-t illeti meg. (Ugy van! Ugy i)an! a jobboldalon, — Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) A társadalom természetesen reagált erre az akcióra és üd­vözlő távirataival, bizalmi nyilatkozataival és buzdításaival rajongta körül lord Rothermere-t, akinek nevét azelőtt vajmi kevesen ismerték. A kormány azonban mintegy szkeptikus ma­radit a helyzettel szemben. Nem tudom, mi volt ennek az inditóoka, lehet, hogy nem tudták, vájjon lord Rothermere, akit ők sem ismerhet­tek, ki fog-e tartani akciója mellett, lehet, hogy talán külpolitikailag bizonyos fokig feszélyezve voltak, de az is lehet, hogy kezdetben talán nem méltányolták ennek az akciónak nagy hordere­jét. A magyarság, a magyar lakosság azonban mindjárt megérezte, hogy itt komoly és nagy ügyről van szó. Voltak ugyan, akik kérdezték: miért kezdte lord Rothermere ezt az akciót 1 ? Voltak, akik talán azt mondották: lehet, hogy azérjt, mert látja, hogy a trianioni béke és. az össizies békék reviziójánák előlbb-utóbb be kell következnie, és mint jó politikus és nagy pub­licista, elő alkar mozdítani egy olyan dolgot, amelyről tudja, hogy el kell következnie. Vol­tak, akik azt mondották, hogy talán azért, mert Magyarországot be akarja kapcsolni abba a harcba, amelyet ő a kommunizmus ellen viv. És voltak olyanok — ezek között vagyok én is — akik egyszerűen, elhiszik azt, hogy lord Ro­thermere nem másért, mint egyszerűen a ma­gyar igazságért és Európa békéjéért harcol. (Ugy van! Ugy van! — Éljenzés jobb felől.) Tény, hogy lord Rothermere a kommuniz­mus ellen sikerrel folytatott harcot Angolor­szágban akkor, amikor a kommunizmus elleni harc Angliában nem volt kormányprogramm és tény, hogy az ő két évig tartó harcának végakkordja annak a bizonyos, (a szélsőbalol­dali felé:) önök által talán körüldisputált Zi­novjev-féle levélnek megtalálása volt. amely Zinoyjev-féle levél eldöntötte a; vitát, amely miatt a Mac-Doinald-kormány megbukott és amelynek . következménye a Nagybritánnia és Oroszország közötti teljes szakítás lett. És itt ejt engem gondolkozóba az, milyen nagy hiba lett volna, ha a magyar kormány­nak az az intenciója, hogy a szovjettel meg­állapodást létesítsen, és a vele tervezett szer­ződést megkösse, 1925-ben: véletlenül sikerült volna. (Gaal Gaston: Pedig a Gyosz nagyon akarta.) Néni mondom, hogy ai lord Rother­mere-féle revíziós akció emiatt elmaradt volna, de ha az ő főcélja tényleg a szovjet ellen való további küzdelem, akkor egy ilyen kormány lépés mindenesetre hátráltatta volna azt a revíziót, amely tulajdonképen csak azi igazság­szeretetre és szimpátiára van építve. Szeren­csére a kormánynak ez a terve, bán be volt jelentve, — amint a képviselő urak nagyon jód tudják — nem sikerült, ma már felesleges firtatni mi okból, és amiilyen hirtelenül és in­dokolatlanul jött, ép olyan hirtelenül ós indo­kolás nélkül el is múlt. Épen ilyen váratlanul ért minket és talán az egész magyar közvéleményt, — de remél­jük, nem fog ilyen hirtelenül elmúlni, mert nem is múlhat el, — a ministerelnök urnák az a Debrecenben mondott férfias bejelentése, hogy a kormány a revíziót igenis kéri, hogy a kormány a revíziót követeli, hogy a kormány más határokat akar. Én nem osztom Rassay t. képviselő urnák azt azi aggályát, hogy a ministerelnök ur nem folytatja ezt az akciót, mert én meg" vagyok arról győződve, hogy ő jól meggondolta, mielőtt ezt a kijelentést tette, hogy neki már tiszta belátása volt azokba a kártyákba, ame­lyeket még nem fektethetett azi ország és a világ színe elé, mert különben, am^"nyíre az ő karakterét ismerjük, túlóvatos lett volna egy ilyen nagy horderejű kijelentést tenni. (Rassay Károly: Várjuk a tényeket!) A t. mi­ni sterernök ur nem fogja abbahagyni ezt az ilyen hangosan bejelentett akciót, amely sze­rény véleményem szerint csak véletlenül esett épen a genfi ülésszak idejére, mert hiszen a debreceni és a genfi dátum, direkt kapcsolat­ban egymással nem volt és csak előre meg­állapított dátumok voltak. Meg vagyok győ­ződve arról is, hogy lord Rothermere nem fogja akcióját abbahagyni, amellyel a magyar­ság mellett kiállott és akinek akciója ma már olyan dimenziókat vesz, hogy a. magánjelle­géből kiemelkedve, már hivatalos államférfiak is e mellé az akció mellé állva -megnyilatkoz­nak; igy megnyilatkozott az olasz diktátor, Mussolini is. (Éljenzés a jobboldalon.) És minthogy nagy és hatalmas szövetsége­sünk kiállott mellettünk és a revízió mellett, természetesen diplomatikus formák között állás tfoglailt. minthogy mlost már a minister­elniöfk ur önmaga is hangoztatja a revíziónak a jogosultságát és a 1 revízió szükségességét. minthogy tehát plattfonnrkülöfnbség a kormány és a Lord Rothermere-akció között nincs, és minthogy nincs különbség köztünk abban, hogy a békerevizió. kérdése a fő és sarkalatos programmja kell, hogy legyen Magyarország­nak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) azt hiszem, hogy illő és méltó, hogy a (következő haitálroHaitii javaslatot í ( nyuijiisam be (olvassaù: »Mondja ki a Ház, hogy: a magyar Ország­gyűlés Képviselőháza köszönetét fejezi ki Lord Rothermierenak azoin önzetlen, nemes és kitartó munkaijáért, amellyel a magyarságon elkövetett igazságtalanságokra a világ közvéleménvét fel­hívta és rendületlenül bízik abban, hogy a tria­noni béke revíziója Magyarország és az európai béke. érdekében be fog következni.« (Élénk éljen­zés, helneslés és twos.) Ezzell elérkeztem! elég hosszura nyúlt felszó­la'llásomtniak végső pontjához (Halljuk! Halljuk!) és ezzel mintesry párhuzaimtosan ki kel. hogy jelentsem azt, mint ellenzéki képviselő, hogy a ministerelnök ur mfeig; lehet győződve arról. hogy egész Maigyiarországat másra .mellett fogja látni ott, ahol a béke reviziójánák előmoziditá­sáról van szó. Itt nincs turáni átoík. (Ugy van! Ugy van!) de ez az akció nem is lesz szalma­láng, mert a -revízió kérdését napirendről le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom