Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-152
Az országgyűlés hépviselöházánaU 152. ülése 1928 március 29-én, csütÖrtöJcön. 383 iában lehet azzal, miféle kőfalba, kősziklába vágja a fejszéjét, aki nekimegy ennek a szörnyetegnek. Mos még csak egyre kivan ok rámutatni. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, mert ebben a Házban már elmondottak mindent, beszéltek a vámokról, beszéltek a legjobban égető kérdésekről, a forgalmiadóról, beszéltek egyéb dolgokról is, a terményértékesitéséről, az exportról, a kivitelről, nem hozta azonban fel senki azt a gondolatot, amelyet én most _ meg akarok említeni, tekintettel arra, hogy jelenleg az igen t. földmivelésügyi minister ur is jelen van. Ez szintén nagyon fontos kérdés, és a nemzet érdekében kell, hogy szorgos vizsgálat alá bcesáttassék. Ez pedig olyan államban, mint a magyar állam, amely egyoldalúan nyerstermelő, vagyis főleg gabonatermelő állam, különös fontossággal bir: a búza értékesítésének a kérdése. Ujabban, de valószínűleg külföldi rágalmakra, a mi kedves szomszédainknak a rágalmazására az a hit kezd elterjedni, hogy a mi búzánk, amely eddig világhírnek örvendett, a mi lisztünk, aniely mindenütt, de különösen a gyomorbajosok Mekkájában, Karlsbadban külön hirdetve volt, — és például Franciaországban magam is láttam, hogy a mi lisz,tünkből készült péksütemények külön ki voltak irva a falakra, — azt terjesztették róluk, hogy a magyar búza és a magyar liszt minősége leromlott, nem bir többé azzal az értékkel, amellyel birt azelőtt. Nem tudom, hogy ennek a rágalomnak van-e valami alapja, vagy nincs, mindenesetre azonban arra kell törekedni, hogy meggyőzzük a külföldet, hogy ez nem így van. Épen ezért tudományosan meg kell állapítani, mennyiben igaz ez a hir. Én tudatában vagyok annak, hogy az igen t. földmivelésügyi minister ur, felismerve ennek a kérdésnek fontosságát, már e téren is megindította az ő munkáját, feláll i tort a a lisztkisérlei és sütőipari állomást, amely állomás azonban még nem. kezdte meg munkálkodását. Nagyon nehéz helyzetbe fog kerülni ez az intézmény, amelyíneik révén napról-naprla próbák utján foír meggyőződni a! tudományos világ, hogy mennyiben van' igaza ennek! a rágalmazó hadjáratnak, 'amely egyrészt arra alapítja, •a miaga indokait, hogy Magyarországon az, eredeti sikértartalmú, ugvnevezett paraszitbüziát már nem termeli senki, hanem ehelyett külföldi mindenféleségü búzákat hoztaik be és a buzanemesités okozta azután, hogy a ^m/agyar búza nem az a minőségű többé sem faásúlvban. sem eflryéb értékeidben, mint a régi. Másrészt arra alapítják ezt a rágalmukat, hogy a malmok az őrlésnél nem jármaik el kellő g"oiidosságs*al. hogy a háború következtében min'den buzafélesésret összeőrölve, nem tudiák produkálni azt a kitűnő lisztet, mely —• mondom — vilálgjhirü volt mlinldenütt az egész világpiacon. Én tehát nem győzöm eléggé a 1 mélyen tisztelt földmivelésügvi minister ur figyelmébe ajánlani ezt a kérdést, hogy ennek mm áHolmláisniak működését kisérte figyelemmel és lehetőség szerint hasson oda, hogy ez. a hadiárat,, (amely alkalmas arra. hosrv buzakivitelünket teljeis'en tönkretegye, mielőbb megszűnnék. Ezek után, miért nem akarok ismétlésieikbe bocsátkozni, nem akarok oly kérdésiekkel foglalkozni, amelyeket a Képviselőház igen tisztelt szónokiad m/ár kimeritettek. vegyiem is beszédemet azzal, iiiógy bár kritizálom a kormányt, i még 1 !» mélységes bizalommal vagyok irántia és I ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyes- ' lés és éljenzés a jobboldalon és a közéven. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gróf Sigray Antal! Gróf Sigray Antal: T. Ház! Mielőtt beszédem tulajdonkénem témájába kezdenék, kötelességet kell lerónom egy képviselőtársammal szemiben, aki múltkori beszédében reámi hivatkozott. Bleyer Jakab képviselőtársammal szemben, aki felszólalt, hogy egy őt szerintem, mindenesetre méltatlainul ért támadás ellen holsszu és alapos, beszédben védekezzék. Én természetesen osaik a reám vonatkozó résszel foglallkozhiatom, de ezzel kötelességem is foglalkozni, merít hiszen kell, hogy az a működés, amelyet őés én együtt kifejtettünk, teljesen tisztán álljon az ország- közvéleménye előtt. Hiszen tisztán állott mindig: azt hiszem, soha senkinek sem volt kétsége aziránt, hogy minket, amikor Nyugat-Magyarország' érdekében hivatalos min őségben Nyugat-Magyarország megtartásáért küzdöttünk, más szempont, mint hazafias szempont nem vezetett. (Felkiáltások iobbfelől; Termé^szetes!) De minthogy egy velem együtt küzdő, velem ez ügyben együtt harcoló képviselőtársamat érte támadás, kötelességem őt e támadások ellen meg is védeni. Én Bleyer minister urat, aki a Friedrichkormány nemzetiségi kisebbségi ministere volt, nem ismertem, mielőtt elsőizben a nyugatmagyarországi kormánybiztosságra vállalkoztam. Bleyer lejött mint nemzetiségi kisebbségi minister és megbeszélte velem annak lehetőségét, hogy olyan hangnilatot teremtsünk NyugatMagyarország németajkú és németlakta vidékein amely hangulat arra az esetre, ha Nyugat-Magyarország veszélyeztetve lenne, — mert hiszen akkor a trianoni béke még nem állott fenn, még a Saint Germain-i béke sem volt meg, — és ha népszavazás alá kerülne e terület hovatartozandósága, ezt a népet a Magyarország mellett, Magyarország fenhatósága alatt való megmaradásra bírja, hogy e mellett nyilatkozzék meg. Ez nem is volt nehéz, mert hiszen az 1868. évi törvényben biztosítva van a nemzetiségek nyelvhasználata. (Ugy van! Ugy van!) Én Bleyer utján a Friedrich-kormánnyal összeköttetésbe léptem. — akkar itt oláh megszállás volt — és együtt adtuk ki azt a bizonyos 4044. számú nyelvrendeletet, amelyet kiplakatiroztattunk és amelynek hatása meg is volt annak ellenére, hogy őszintén meg kell mondanom, hogy ott a helyszinen a lakosság köréből ilyennemű vagy hasonló rendelet kiadására senki engem nem kért. De utóvégre, ez előrelátó lépés volt, mely meg is hozta a maga gyümölcsét mert hiszen meg volt nyugtatva a lakosság és soha panasz hozzám nem jött. Én természetesen hivatalos minőségemben mindig értesültem Bleyer Nyugat-Magyarországon való tartózkodásáról és mindig értesültem arról is, hogy ő különböző helyeken mikép és hogyan buzditotta a németajkú népet a Magyarország mellett való kitartásra. (Pakots József: Ez kötelessége volt!) Kötelessége volt, de ezt teljesítette is, és az én kötelességem itt leszögezni azt, hogy hivatali működésem alatt soha epíy pillanatig még nem is gondoltam arra. hogy Bleyer volt minister ur más szempontból, mint magyar szempontból fogná fel ezt a kérdést. Én azt, hogy Bleyer nem magyarajku. csak akkor vettem észre, amikor véletlenül hallottam őt német beszédeket tartani, (Pakots József: És amikor itt magyarul beszélt!) Ezek után át akarok térni beszedem tárgyára és belekapcsolódom az előttem szólott
