Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

30 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március ié-én, szerdán. akkor szociális szempontból meg kell hozni ezt az áldozatot. Legelőször is a kisiparosokat, a segéd nél­kül, vagy legfeljebb egy segéddel dolgozó ipa­rost kell teljesen mentesíteni a forgalmiadó befizetésének kötelezettsége alól. Nem fogadom el ezzel szemben azt az ellenvetést, hogy ez az intézkedés veszélyeztetné az államháztartás egyensúlyát, mert évi 8—10 millió pengős ál­dozatot nézetem szerint még elbir az államház­tartás; arra az ellenvetésre pedig, hogy a kis­iparosok mentesítése az egyenlő és arányos adófizetés elvével ellenkezik, azt felelem, hogy ezt elismerem, de meggyőződésem szerint fon­tos szociális érdek eléggé indokolttá teszi eb­ben az esetben ennek az elvnek áttörését. (Ugy van! Ugy van!) A kiskereskedők mentesitése pedig ugy érhető el a legkönnyebben, hogy mindazoknál a cikkeknél, amelyek elsősorban a kiskereskedelmi forgalom tárgyát képezik, bevezeti a kormány az úgynevezett^ fázisrend­szert, mert ez esetben a kiskereskedők automa­tikusan mentesülnének a forgalmiadó fizetése alól. Nagyon kérem azért a kormányt, fontolja meg jól azokat a nagy szociális érdekeket, amelyek a kisiparos és kiskereskedő társada­lom megsegítéséhez fűződnek és a szociilás ér­dek előmozdítása kedvéért ne riadjon vissza egy aránylag csekély áldozattól. , Igen súlyos helyzetbe került a legutóbbi években az ország kiskereskedő társadalma is. Az egykor oly virágzó magyar kereskedelem ma úgyszólván a tönk szélén áll. A szövetkeze­tek túltengése és állami támogatása, iá szinte elviselhetetlenül nagy adók. a magas vasúti, ta­rifák és a kereskedelmi hitel rendezetlen volta mind súlyos teherként nehezednek az amúgy ia nehéz viszonyokkal küzdő kereskedővilág .vál­laira. Az, egyik legnagyobb baj itt is az. hogy a magyar kereskedő üzleteinek folytatásához szükséges hitel előteremtése rendkivül nagy ne­hézségekbe ütközik. A kereskedő is ma csak évi 14—18%-os kamat mellett kaphat hitelt, már pe­dig ilyen drága kölcsönnel a kereskedő nem dol­gozhat, mert annak igénybevétele eíőbb-utóbb fizetésképtelenné teszi. A magyar kereskedelem válságának leiküzdése érdekében tehát sürgő­sen gondoskodni kell arról, hogy a kereskedő­nek is álljon rendelkezésére megfelelő és olcsó hitel. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy ma a Nemzeti Bank hivatalos kamatlába és a magán­kamatláb között oly nagy eltérés legyen. Ezt az állapotot sürgősen meg kell szüntetni és ezért arra kérem a Pénzügyministert urat» terjesz­szen sürgősen az országgyűlés elé uj uzsora ­törtvényt, amely az e téren divó visszaéléseik körül rendet teremt, T. Képviselőház! A köztisztviselők illetmé­nyeinek mielőbbi végleges rendezését is felette kívánatosnak tartom. Tudom, hogy ez nehéz feladat, nehéz kérdés, de nekem az a felfogá­som, hogy a költségvetési feleslegeknek leg­alább is egy tetemes részét mindaddig a tiszt­viselők fizetésének feljavítására kell fordítani» amig ezek a fizetések a békebeli nivót el nem érik. Meggyőződésem az, hogy a tisztviselői kar munkája ellen emelt panaszok és kifogások is meg fognak szűnni ebben az esetben, mert a jól fizetett tisztviselő jól és lelkiismeretesen fog dolgozni. A legsúlyosabb helyzetben a családos tisztviselő van és ezért a legközelebbi fizetés­emelésnek feltétlenül a családos tisztviselők megsegítését kell céloznia. Nagyon helyes in­tézkedés volna a családi pótlékoknak a gyer­mekek számához viszonyítva progresszív eme­lése. (Ugy van! Ugy van!) Kérem a pénzügy­minister urat, tegye ezt a kérdést megfontolás tárgyává. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Igen súlyos sérelme a tisztviselői karnak, különösen a vidéki tisztviselői karnak a lakás­pénzek alacsony és a tényleges viszonyoknak egyáltalában meg nem felelő megállapítása is. (Ugy van! Ugy van!) Köztudomású tény, hogy ma a vidéki városokban és községekben igen sok esetben magasabb a lakbér, mint a fővá­rosban és az alacsony lakbér-osztályba sorozott tisztviselők nem képesek amugyis csekély fize­tésükből lakbérüket pótolni. Nagyon sajnálom, hogy a népjóléti minister úr által a múlt év­ben tervezett tisztviselői lakásépítési akció meghiúsult és arra kérem a népjóléti minister urat, találjon rá módot, hogy ezt a nagy hord­erejű szociális problémát a folyó költségvetési évben oldja meg. A tisztviselőkről szólva, nem feledkezhe­tean meg, t. Képviselőház, a nyugdíjasokról sem. AM' életének javarészét becsülettel eltöl­tötte az állam szolgálatában, annak az állam­mial szemben szerzett jogai vannak (Ugy van! Ugy van!), amelyek arra irányulnak, hogy az állam munkaképtelenné vált tisztviselőjét éle­tének utolsó éveiben köteles tisztességesen . el­tartani. A legsürgősebb teendő ezen a téren annak az égbekiáltó igazságtalanságnak meg­szüntetése, amely a régi és az új nyugdíj ásóikat kategóriákba osztja és különbséget tesz a nyugellátások folyósításánál a régi nyugdíja­sok rovásánál. A magánalkalmazottak helyzetével is óhaj­tok, legalább röviden, foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk!) A székesfővárosi, statisztikai hivatal adatai szerint Budapest 500.000 főnyi kenyér­kereső lakosságának több, mmt a fele magán­tisztviselő. A 251.000 budapesti magánalkalma­zott közül 180.000-nek havi jövedelme a 160 pengőt nem üti meg, s ezek között körülbelül 80.000 olyan magántisztviselő van. akinek havi fizetése még a 80 pengőt sem éri el. (Hó­dossy Gedeon : Tiz évi szolgálat után !) A ma­gántisztviselők fizetési viszonyaira mindenkor irányító befolyást gyakorol a bank O.K. tisztvi­selő-politikája, (Hódossy Gedeon : Ez a baj !) mert az ipari vállalatok túlnyomó része is szorosan a bankok érdekkörébe tartozik. A ma­gántisztviselők jelenlegi jövedelmei a háború előtti állapotokkal szemben rendkivül súlyos visszaesést mutatnak. A törzsfizetések legtöbb esetben kevesebb pengőt tesznek ki, mint ahány aranykoronát a háború előtt kitettek, holott 100 békebeli ko­rona vásárlóerejének ma körülbelül 160 pengő felel meg. Amikor egy izben az egységespárt értekezletén szóvátettem ezeket a lehetetlen ál­lapotokat, a kereskedelemügyi minister ur ki­jelentette, hogy foglalkozik a magánalkalma­zottak jogviszonyainak törvényes szabályozá­sával és én most atrra kérem őt, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot minél előbb terjessze be, mert a magánalkalmazottak hely­zete már igazán tarthatatlan. Egy jó törvény, amely a magánalkalmazottat, mint gazdasági­lag gyengébb felet fokozottabb mértékben megvédelmezi, valóban elsőrangú szociálpoli­tikai követelmény. Abban a reményben, hogy ez a törvényja­vaslat most már hamarosan az országgyűlés elé kerül, a részletekkel ma nem óhajtok foglal­kozni, csak arra hivom fel a kereskedelmi mi­nister ur figyelmét, hogy a magánalkalmazot­tak jogviszonyaira vonatkozó igen sok fontos

Next

/
Oldalképek
Tartalom