Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-144
30 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március ié-én, szerdán. akkor szociális szempontból meg kell hozni ezt az áldozatot. Legelőször is a kisiparosokat, a segéd nélkül, vagy legfeljebb egy segéddel dolgozó iparost kell teljesen mentesíteni a forgalmiadó befizetésének kötelezettsége alól. Nem fogadom el ezzel szemben azt az ellenvetést, hogy ez az intézkedés veszélyeztetné az államháztartás egyensúlyát, mert évi 8—10 millió pengős áldozatot nézetem szerint még elbir az államháztartás; arra az ellenvetésre pedig, hogy a kisiparosok mentesítése az egyenlő és arányos adófizetés elvével ellenkezik, azt felelem, hogy ezt elismerem, de meggyőződésem szerint fontos szociális érdek eléggé indokolttá teszi ebben az esetben ennek az elvnek áttörését. (Ugy van! Ugy van!) A kiskereskedők mentesitése pedig ugy érhető el a legkönnyebben, hogy mindazoknál a cikkeknél, amelyek elsősorban a kiskereskedelmi forgalom tárgyát képezik, bevezeti a kormány az úgynevezett^ fázisrendszert, mert ez esetben a kiskereskedők automatikusan mentesülnének a forgalmiadó fizetése alól. Nagyon kérem azért a kormányt, fontolja meg jól azokat a nagy szociális érdekeket, amelyek a kisiparos és kiskereskedő társadalom megsegítéséhez fűződnek és a szociilás érdek előmozdítása kedvéért ne riadjon vissza egy aránylag csekély áldozattól. , Igen súlyos helyzetbe került a legutóbbi években az ország kiskereskedő társadalma is. Az egykor oly virágzó magyar kereskedelem ma úgyszólván a tönk szélén áll. A szövetkezetek túltengése és állami támogatása, iá szinte elviselhetetlenül nagy adók. a magas vasúti, tarifák és a kereskedelmi hitel rendezetlen volta mind súlyos teherként nehezednek az amúgy ia nehéz viszonyokkal küzdő kereskedővilág .vállaira. Az, egyik legnagyobb baj itt is az. hogy a magyar kereskedő üzleteinek folytatásához szükséges hitel előteremtése rendkivül nagy nehézségekbe ütközik. A kereskedő is ma csak évi 14—18%-os kamat mellett kaphat hitelt, már pedig ilyen drága kölcsönnel a kereskedő nem dolgozhat, mert annak igénybevétele eíőbb-utóbb fizetésképtelenné teszi. A magyar kereskedelem válságának leiküzdése érdekében tehát sürgősen gondoskodni kell arról, hogy a kereskedőnek is álljon rendelkezésére megfelelő és olcsó hitel. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy ma a Nemzeti Bank hivatalos kamatlába és a magánkamatláb között oly nagy eltérés legyen. Ezt az állapotot sürgősen meg kell szüntetni és ezért arra kérem a Pénzügyministert urat» terjeszszen sürgősen az országgyűlés elé uj uzsora törtvényt, amely az e téren divó visszaéléseik körül rendet teremt, T. Képviselőház! A köztisztviselők illetményeinek mielőbbi végleges rendezését is felette kívánatosnak tartom. Tudom, hogy ez nehéz feladat, nehéz kérdés, de nekem az a felfogásom, hogy a költségvetési feleslegeknek legalább is egy tetemes részét mindaddig a tisztviselők fizetésének feljavítására kell fordítani» amig ezek a fizetések a békebeli nivót el nem érik. Meggyőződésem az, hogy a tisztviselői kar munkája ellen emelt panaszok és kifogások is meg fognak szűnni ebben az esetben, mert a jól fizetett tisztviselő jól és lelkiismeretesen fog dolgozni. A legsúlyosabb helyzetben a családos tisztviselő van és ezért a legközelebbi fizetésemelésnek feltétlenül a családos tisztviselők megsegítését kell céloznia. Nagyon helyes intézkedés volna a családi pótlékoknak a gyermekek számához viszonyítva progresszív emelése. (Ugy van! Ugy van!) Kérem a pénzügyminister urat, tegye ezt a kérdést megfontolás tárgyává. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Igen súlyos sérelme a tisztviselői karnak, különösen a vidéki tisztviselői karnak a lakáspénzek alacsony és a tényleges viszonyoknak egyáltalában meg nem felelő megállapítása is. (Ugy van! Ugy van!) Köztudomású tény, hogy ma a vidéki városokban és községekben igen sok esetben magasabb a lakbér, mint a fővárosban és az alacsony lakbér-osztályba sorozott tisztviselők nem képesek amugyis csekély fizetésükből lakbérüket pótolni. Nagyon sajnálom, hogy a népjóléti minister úr által a múlt évben tervezett tisztviselői lakásépítési akció meghiúsult és arra kérem a népjóléti minister urat, találjon rá módot, hogy ezt a nagy horderejű szociális problémát a folyó költségvetési évben oldja meg. A tisztviselőkről szólva, nem feledkezhetean meg, t. Képviselőház, a nyugdíjasokról sem. AM' életének javarészét becsülettel eltöltötte az állam szolgálatában, annak az állammial szemben szerzett jogai vannak (Ugy van! Ugy van!), amelyek arra irányulnak, hogy az állam munkaképtelenné vált tisztviselőjét életének utolsó éveiben köteles tisztességesen . eltartani. A legsürgősebb teendő ezen a téren annak az égbekiáltó igazságtalanságnak megszüntetése, amely a régi és az új nyugdíj ásóikat kategóriákba osztja és különbséget tesz a nyugellátások folyósításánál a régi nyugdíjasok rovásánál. A magánalkalmazottak helyzetével is óhajtok, legalább röviden, foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk!) A székesfővárosi, statisztikai hivatal adatai szerint Budapest 500.000 főnyi kenyérkereső lakosságának több, mmt a fele magántisztviselő. A 251.000 budapesti magánalkalmazott közül 180.000-nek havi jövedelme a 160 pengőt nem üti meg, s ezek között körülbelül 80.000 olyan magántisztviselő van. akinek havi fizetése még a 80 pengőt sem éri el. (Hódossy Gedeon : Tiz évi szolgálat után !) A magántisztviselők fizetési viszonyaira mindenkor irányító befolyást gyakorol a bank O.K. tisztviselő-politikája, (Hódossy Gedeon : Ez a baj !) mert az ipari vállalatok túlnyomó része is szorosan a bankok érdekkörébe tartozik. A magántisztviselők jelenlegi jövedelmei a háború előtti állapotokkal szemben rendkivül súlyos visszaesést mutatnak. A törzsfizetések legtöbb esetben kevesebb pengőt tesznek ki, mint ahány aranykoronát a háború előtt kitettek, holott 100 békebeli korona vásárlóerejének ma körülbelül 160 pengő felel meg. Amikor egy izben az egységespárt értekezletén szóvátettem ezeket a lehetetlen állapotokat, a kereskedelemügyi minister ur kijelentette, hogy foglalkozik a magánalkalmazottak jogviszonyainak törvényes szabályozásával és én most atrra kérem őt, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot minél előbb terjessze be, mert a magánalkalmazottak helyzete már igazán tarthatatlan. Egy jó törvény, amely a magánalkalmazottat, mint gazdaságilag gyengébb felet fokozottabb mértékben megvédelmezi, valóban elsőrangú szociálpolitikai követelmény. Abban a reményben, hogy ez a törvényjavaslat most már hamarosan az országgyűlés elé kerül, a részletekkel ma nem óhajtok foglalkozni, csak arra hivom fel a kereskedelmi minister ur figyelmét, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyaira vonatkozó igen sok fontos
