Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Az országgyűlés képviselőházának 14 kérdés, mint például a munkaidő, a szabadságidő, a túlmunka díjazása és a fegyelmi eljárás kérdése ma törvényesen szabályozva nincs. Az ipari munkásság helyzetének javitása érdekében a kormánynak széles mederben folytatnia kell már megkezdett szociális tevékenységét. A népjóléti minister ur eddigi szociális munkájával tanújelét adta mély szociális érzésének. Az ipari munkásság érdekében a létminimum biztosítása végett szükségesnek tartanám a munkabérminimum kérdésének törvényes szabályozását. A népjóléti minister ur figyelmét a munkásság érdekében egy igen fontos problémára óhajtom felhivni, amelynek sikeres megoldása be nem látható következményekkel bir. Ez a probléma: az ipari munkásság részére a modern egészségtan követelményeinek megfelelő kislakások építésének problémája, amelynek megoldása révén a munkáscsaládokat saját otthonhoz lehetne juttatni, ami nemcsak szociális szempontból, de nemzeti szempontból is igen nagy jelentőséggel bir. Ezt a problémát legelsősorban az ország fővárosában, majd később fokozatosan a vidéki városokban és ipartelepeken kellene megoldani. Az országos földbirtokrendezési törvény a szociális szempontok iigyelembe vételével az ország; szegényebb lakosságának boldogulása érdekében azt a nemes célt tűzte maga elé, hogy csonka Magyarország területén a házhelyet igénylőket, a kispolgárokat ós munkásokat házhelyhez és otthonhoz juttassa. Ezt a célt a Budapest székesfővárosi kispolgárok és munkások igényei kielégítésével nagyjában már keresztül is vitte. Köztudomású, hogy majdnem minden országban az országos politika, illetőleg minden, az ország sorsát irányító mozgalom kizárólag a fővárosban bonyolódik le, illetőleg a fővárosból indul ki és innen nyer irányítást, amit például a legszembeötlőbben Franciaországban látunk, ahol Franciaország politikája nem Franciaországé, hanem Parisé. A mi hazánkban is a legutóbbi években észlelt politikai mozgalmak kiinduló pontja Budapest volt. Itt tapasztaltuk, hogy a háború előtti években a 48-as független politikai megmozdulások mint ellenzéki mozgalmak leginkább a főváros utcáin jutottak kifejezésre. Ezek az utcai mozgalmak később a szociáldemokrata agitáció működése folytán eredeti nemzeti jellegükből mindinkább veszítettek és szociális és gazdasági mozgalmakká alakultak át, amelyek gyakran sztrájkok kitörésében nyilvánultak meg. Ezeknek az ilymódon átalakult mozgalmaknak tűzfészke vált később a kommunizmus melegágyává. Innen robbant ki a kommunizmus, amely a proletárdiktatúra alatt majdnem teljesen tönkretette ezt a szerencsétlen országot. Hiszen könnyű volt a lelketlen agitátoroknak a nyomorgó nincstelenek tömegeit céljuk eszközévé tenni, ami azután végeredményben odafajult, hogy a polgári társadalom tönkretétele lett a cél, a »Pusztulj, burzsuj!« lett a jelszó, amikor pedig elnmlt a veszedelem, az illetékes köröknek arra a meggyőződésre kellett jutniok, hogy most már szociális téren feltétlenül tenni kell valamit. A kommunizmus letörése után azonban ebből a tenniakarásból egyelőre igen kevés maradt meg és csak ujabban jutott el a közvélemény és ennek révén a kormány is ahhoz a belátáshoz, hogy a szociális problémák megoldásával az ország boldogulása, annak belső társadalmi és törvényes rendje és a nemzet zömét alkotó polgárság élet- és vagyonbiztonsága érdekében a legintenzívebben foglalkozni kell. A főváros, területén, a földbirtokrendező L ülése i§28 március ié-én, szerdán. 31 törvénnyel kapcsolatosan csak a középosztály igényei nyertek kielégítést és ezek is csak igen kis mértékben. A munkás és a kispolgár exisztenciák érdekében jóformán semmi sem történt. Ezzel szemben láthatóan tapasztaljuk, hogy a főváros perifériáin tul a főváros közvetlen szomszédságában, ahol a kis parcellák létesítését a kerékkötő székesefővárosi szabályozása rendeletek nem akadályozzák, százával támadtak a kis otthonok az ember természetében rejlő takarékossági hajlam folytán összekuporgatott pénzen. Sajnálatos, de a körülmények kényszerítő hatása alatt természetszerű jelenség, hogy ezek a kis építkezések minden rendszer nélkül történtek és történnek még ma is, és szertelen beépítési módozataikkal a főváros környékének képét teljes mértékben elrontották. Kevés intelligenciával bíró és megfelelő szakképzettséggel nem rendelkező kismesterek a magasabb esztétikai érzéket mellőzve minden rendszer nélkül silány szerkezetű, rossz kivitelű és rossz beosztású házikókat építettek, amelyek nem is mondhatók emberi hajlékoknak, a csúnya városképről és a helyi utcarendezésről nem is szólva. Bizony nagy mulasztás terheli az illetékes hatóságokat, hogy ezekkel a nagy és értékes embertömegekkel és az ő fontos szociális és gazdasági kihatású törekvéseikkel egyáltalán nem törődtek, holott kétségenfelül áll, hogy ha emberségesein hónuk alá nyúltak volna, minden vonatkozásban olyan eredményeket lehetett volna elérni, amelyek nem válnának az illetékes hatóságok és az egész, kor szégyenére. Cselekedni azonban még ma is lehet és cselekedni kell, amig még nem késő, mert a és az otthon problémája úgyszólván az emberi jólét problémája anyagi, erkölcsi, szociális, sőt nemzeti szempontból is. Minél több józan és takarékosságra hajló embernek segítünk hajlékot építeni, annál nagyobb arányban nevelünk a hazának értékes polgárokat, akik a felforgató és nemzetközi eszmék befogadására nem lesznek többé kaphatók, mert lesz valamijük, amit elveszíteni nem akarnak, amihez ragaszkodnak és hálásak lesznek azért, hogy ehhez a valamihez az ország erősebb rétegeinek jósága, bölesesége és segitsége révén jutottak hozzá. Egy ilyen akció kapcsán csökkennének a nagy vagyoni eltolódások nyomán keletkezett szakadékok is és felébredne mindkét oldalon a felebaráti szeretet és az összetartás szükségességének érzése. Nagy jelentősége volna tehát ennek hazafias és nemzeti szempontból is. A háború utáni problémák egyik^ legsúlyosabbika a lakáskérdés volt. A lakáshiányon ugy az állam, mint a főváros próbált segíteni, de nézetem szerint nem megfelelő módon és nem megfelelő eszközökkel. Mentségül szolgálhat az elkövetett mulasztásokért az állam súlyos pénzügyi helyzete, valamint a sokszázezer menekült elhelyezésének szüksége. Mig azonban Ausztriában és Németországban az infláció idejében hatalmas méretű lakásépítési tevékenység folyt, addig nálunk csak az történt, hogy az állam legelőször háborús barakkokat alakított át szükséglakásokká, amelyek még ma is a magyar családok tízezreinek szolgálnak szégyenteljes hajlékul, majd pedig Pestszentlőrincen és Kőbányán ideiglenes jellegű és a modern követelményeknek meg nem felelő laktótelepeket létesitett. Jobb lakást csak igen kis mértékben és drágán termelt az állam, a főváros pedig kevés kivétellel csak az önös érdekeket szem előtt tartó és az építkezéshez nem értő bankok révén jutott a legutóbb létesitett kislaka-