Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-150
Az országgyűlés képviselőházának 15 ház uralkodása Magyarországon, utódról-utód- [ .ra a folytonos hitszegés históriája maradt.« T. Ház! Gondoljunk csak a háborúra, ffon- | dőljünk a háború megindítására. (Propper Sán- í dor: »Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam!« (Györki Imre: jÉs a hadisegély felvételére!) Gondoljunk 1917-re. 1918 elejére, gondoljunk 1916-ra, amikor nyilvánvaló volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia el fogja, veszíteni a háborút, amikor nyilvánvaló volt, hogy már csak dinasztikus érdek szerepel a háborúban, amikor magyar nemzeti szempontok nem tették szükségessé, hogy itt ujabb határok legyenek. Gondoljunk a breszlitovszki, a romániai tárgyalásokra, amikor már végefelé járt a háború, amikor miár jöttök a tankok és belépett Amerika. Gondoljunk arra. hoigy a dinasztia érdekében akkor is milyen kirivó magatartást tanusitottallí ezeken 'a tárgyalásokon. Gondoljunk arra, hogy mennyire felidézték a gyűlöletet Magyarország- ellen, nem magyar érdekek miatt, hanem dinasztikus szempontok, dinasztikus érdekek miatt. (TJgjj van! a szélsőbaloldalon.) Gondoljunk arra, hogyha akkor Magyarország kiugrik, ha Magyarország bátor és el tud szakadni a dinasztiától, akkor ma geográfiai egység. Gondoljunk arra. hogy Magyarországnak Trianonból való felemelkedését a Habsburgokkal elérni nem lehet, csak ujabb vérontást, ujabb háborút lehet felidézni, olyan háborút és vérontást, amely megint vérpadra vinné a népek nagy tömegeit. De menjünk csak tovább. A dinasztia többször lemondott. Lemondott az osztrák trónról, lemondott a magyar trónról, trónfosztottá tették törvényesen is. (Györki Imre: Kiszolgáltatták a királyt idegen hatalomnak is. — Propper Sándor: Internálta is a ministerelnök ur. — Strausz István: Ha fáj nektek, miért beszéltek ellenei) Bocsánat, itt propaganda folyik törvények ellenére. (Strausz István: Hol?) Ki fogom mutatni, hogy a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt megakadályozza. (Strausz István: Nem kell propaganda, bent él a nemzet lelkében.. — Györki Imre: Már akiében! — Strausz István: Hová-tovább, annál jobban erősödik! — Propper Sándor: Meg kell szavaztatni a népet, titkos szavazattal, akkor beletörődünk! — Peidl Gyula: Kérdezzük meg a népet! — Strausz István: Az átmeneti időből elég volt. — Zaj.) 1918-ban az eckartsaui nyilakozat körül nem holmi destruktiv emberek vettek részt és nem holmi destruktiv emberek mentek el a királyhoz Eckartsauba, hogy lemondó levelét elhozzák, miután már előzőleg lemondott az osztrák trónról és szavaztatott a fronton, hogy a katonák köztársaságot akarnak-e vagy pedig királyságot. Elment hozzá egy küldöttség, nem destruktívek, hanem gróf Széchenyi Emil, gróf Dessewffy Emil és báró Wlassics Gyula mentek el a királyhoz és hoztak tőle nyilatkozatot. (Propper Sándor: Rábeszélték, hogy mondjon le. — Györki Imre: Nem! Teleki Pál, a nagy rábeszélő nem volt ott.) Hoztak egy nyilatkozatot, amely igy szól (olvassa): »Trónraléptem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabaditsam, amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályául szolgáljon a magyar nemzet fejlődésének, ennélfogva minden 1 részvételről az állami ügyek vezetésében lemond'pk és már eleve elismerem azt a döntést, amellyel Magyarország jövendő államformáját 9. ülése 1928 március 27-én, kedden, 295 megállapítja. Kelt Eckartsau, 1918 november 13-án, Károly s. k.« T. Képviselőház! Amikor ez a küldöttség ott járt, akkor a jogi karnak egy másik küldöttsége megjelent Károlyi Mihálynál (TJgy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Az egyetemi tanári kar!) és kijelentették, hogy nincs szükség itt a király lemondására, mert a beállott körülmények következtébem a HabsburgLotharingiai ház trónjogosultsága általában megszűnt. A Károlyi kormánynál megjelent ez a bizottság', (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a neveket!) még pedig Doleschal Alfréd, Király János, Kmety Károly, Kenéz Béla és Pikier Gyula egyetemi tanárok, (Györki Imre: Kenéz Béla isi) Kenéz. Béla is! Ezek az urak megmagyarázták Károlyinak, hogy kár volt elmenni Eckartsauba, mert hiszen a trónról való lemondásra nincs szükség-, amennyiben a Habsburg-háznak a trónra való joga teljesen megszűnt. A Károlyi-kormány azután azt kérte ezektől az uraktól, hogy adják ezt neki irásba, s ezek az urak azután írásba is foglalták és Írásban adták át a Károlyi-kormánynak arra vonatkozó felfogásukat, hogy a Habsburgháznak a trónra való joga megszűnt. (Propper Sándor: TJgy van!) Nagyon érdekes okmány ez azért, mert ez az első eset, amikor magyar jogászok arra az álláspontra helyezkednek, hogy a Habsburg-ház trón jogosultsága megszűnt. (Propper Sándor: Igen előkelő jogászok!) Azt mondja ez a nyilatkozat (olvassa): »az 1723, évi I., II., III. tcikkekben biztosított trónöröklési törvény nem áll fenn többé: a) mert az ausztriai országok és királyságoknak a magyar szent korona országainak osztatlanul és elválaszthatatlanul együttbirtoklása lehetetlenné vált; b) mert azon országok és királyságok teljesen különálló független államokká alakultak és ezekben az uralkodás hatalma nincs már a Habsburg-ház leányági leszármazó! részére biztosítva, sőt kettőben már nincs is monarchikus államforma. (Propper Sándor: Igazuk van az előkelő jogaszoknak!) c) mert azon kölcsönös védelmi kötelezettség, 'melyet a prlagmatica sanctio követel, nem biztositható többé; d) mert a magyar szentkorona országainak felosztatlanul együttbirtofelása is megszűnt a társországok elszakadása, folytán; az utolsó király, IV. Károly király hatalma is megszűnt. A pragmatical sanctióban' biztosított jog alapján trónralépett és megkoronázott apostoli királynak jogi helyzetére nézve a következő, bár nem egészen megtámadhiatatlan álláspont látszik helytállónak; Őfelsége IV. Károly elesett magyar királyi alkotmányos hatalma birtokától azáltal: a) hogy _ felelős ministeriumát esküjének kötelező ereje alól feloldotta; b) hogy az ausztriai császári hatalmat letette és igy a maga részéről megszüntette a két állam uralkodói méltóságainak egy személy által való bírását és gyakorlását, ami pedig az 1723. I.. II. tc-ek szerint elengedhetetlen követelmény; c) mert Magyarország állámterületi és politikai integritását és országai oszthatatlanságát nem tartotta fenn, belenyugodott, sőt mondhatni, kifejezetten közreműködiött Horvát-Szlavon-Dalmátorszáigok ki- és elszakadásához és ezt hozzájárulásával vonakodás nélkül elismerte.« Nem olvasom tovább, van még belőle, de igy is nyilvánvaló, hogy a jogúszok megálla:ÍÍ)
