Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-150

296 Az országgyűlés képviselőházának pitják az első pillanatban (Propper Sándor: Milyen előkelő jogászok! Kenéz Béla!), ami megállapítható volt a tények lalapján, hogy Károly király hozzájárult Horvát-Szlavonöl'szágok elszakadásához. Nyilvánvaló, hogy elgfy oilyan! tény követtetett el Ausztria részéről ámjely egymaga is arra kellene, hogy sarkaljon itt mindenkit, hogy többé szó se legyen, szó se essék a Habsburgokról és ha a kormány őszintén, nyi'ltan foglalna állást éhben a kérdésben, akkor kétségtelenül eredményesebb politikát tudnia folytaitni. De a magyar kormány más vonatkozásiban is lekötötte magát ezeni a területen (Halljuk! Halljuk), mert hiszen kapott demarsokat, üjtasitásokiat és a kormány 1921 november 5-én a hatalmaik képviselőinek Bánffy Miklós akkori külügyminiszter utján válaszolt egy jegyzékben (Peidl Gyula: Román állampolgár ezidőszerint!), amelyben lekötötte magát s amely jegy izéknek idevonatkozó része a következőkép szól (olvassa): »A magyar kormány kötelezettséget vállal,, hogy alkalmazkodik a nagyköveti tanácsnak a Habsburg-restaiurációt el, tiltó 1920. évi február hó 4-én s 1921. évi április hó 2-iki határozataihoz.« A kormány egyben kijelenti, hogy a királyválasztás kérdésének felvetése előtt meghallgatja a nagyköveti konferencián képviselt nagyhatalmakat s azok hozzájárulása nélkül nem intézkedik. A törvény intenciója és a kormány kezdeményezési jogának biztosítása végett a magyar kormány törvényjavaslatot fog a Nemzetgyűlés elé terjeszteni, amelyben büntető rendszabályokkal kivan sújtani minden olyan kisértetet vagy propagandát, amely ellentétben van a fenti rendelkezésekkel, ha a Habsburg-ház valamelyik tagja vagy bárki más jelölését célozza«. Ebben a tényben megnyilvánul a kormány iránti bizalmatlanság az egész Nyugat részéről, mert a kormány ezt végrehajtotta, törvénybeiktatta, tehát a magyar kormány vállalt kötelezettségeire hivatkoznak a külföldön és hivatkozhatik mindenki, mikor a kormány igy lekötötte magát a Habsburgokkal szemben és ugyanakkor ő itt benn olyan politikát folytat, amelyből nem az tűnik ki. hogy Habsburg-ellenes, hanem ennek épen az ellenkezője tűnik ki. (Strausz István: A kormány néni csinál semmit! — Propper Sándor: Ha valamit csinál, biztosan rossz azl) Nyilvánvaló tehát, hogy itt a kormány iránti bizalmatlanságról van szó s megint utalok arra, hogy az úgynevezett Rothermereakcióban is találkoztunk már azzal az ellenvetéssel, hogy a Habsburg-kérdés is egyik akadálya Trianon jóvátételének, mert látják, hogy Magyarországon meg van ez a kérdés, látják, hogy társadalmi tényezők foglalkoznak vele, ünnepléseket rendeznek és ugy csinálják a dolgot, hogy egyenesen kitűnjék Habsburgálláspontjuk. Nyilvánvaló tehát, hogy ez is egyik akadálya annak, hogy eredményt tudjanak elérni Magyarországnak azok a jóbarátai, akik Magyarország érdekéhen akarnak dolgozni. Itt van MacDonaldnak, a Labour-parti, az angol munkáspárt egyik vezetőegyéniségének nyilatkozata, amelyben a volt ministerelnök ezzel kapcsolatosan nagy súlyt helyez a Habsburg-kérdésre. Azt mondja ugyanis (olvassa): »És hogy az angol demokratikus pártok mégis, a mai magyar politika hibái dacára is érdeklődést és jóindulatot mutatnak Magyarország iránt, annak az az oka, hogy ők is nagyon jól tudják, hogy a békeszerződések csapásai nélkül a kurzus csapásai sem jöhet150. ülése 1928 március 27-én, kedden. tek volna reánk. A másik dolog, ami az angol demokratikus pártok jóindulatú érdeklődését és támogatását a Rlothermere-akció részére megnyerte, az, hogy lord Rothermere a maga akcióját kifejezetten Habsburg-ellenes irányban folytatja. (Strausz István: Nem áll! — Meskö Zoltán: Strausz rázza a fejét! Az ország érdeke az első! — Propper Sándor: Halljuk inkább MacDonaldot!) Ez pedig megegyezik egész Anglia felfogásával, ahol, mint jól tudjuk, a Habsburgok sohasem voltak népszerűek, visszatérésükben pedig a régi monarchia reakciójának visszatérést látnák, amit pedig még maguk az angol konzervatívok sem tartanak kivántosnak«. Egy reánk és a revíziós gondolat jövőjére is igen fontos egyéniség egyenesen azt a kijelentést tette előttem, hogy a Habsburg-restaurációról való teljes lemondás esetleg, mint a revíziónak előfeltétele is szerepelhet. Az angol politikusoknak ez a számban valóban örvendetesen nagy csoportja, amely érdeklődésével kiséri Magyarország sorsát, épen azért örömmel látja, hogy lassankint a magyar népben is^ kezd kialakulni az a komoly reálpolitikai érzék, amelyre ma nagyobb szükség van, mint Magyarország történelmének bármely időszakában volt«. T. Képviselőház! Nyilvánvaló tehát, hogy épen ott, ahonnan Magyarország támogatást vár a háborúban történt sérelmeinek orvoslására, ahonnan felemelkedését várja, legelső sorban Angliából, végig a konzervatívok, a liberálisok és a szocialisták általában mindanynyian Habsburg-ellenesek és itt maga MacDonald mondja, hogy a Habsburgokról való lemondás egyenesen kiinduló pontja lehet Trianon reparációjának. Ha a helyzet ez, akkor, érthetetlen, hogy a kormány miért kétszinüsködik itt, miért nem vall szint? Érthetetlen az, hogy Magyarország főurai, feudálisai megint ragaszkodnak ahhoz a kormányzati rendszerhez, ahhoz az államformához, ahhoz a dinasztiához, amely az országot romlásba döntötte. Magyarországot nem lehet máskép kiemelni trianoni helyzetéből, nem lehet máskép életképessé tenni, mint csak a teljes demokratikus berendezkedéssel. A titkos választójog, az egyesülési jog (Meskó Zoltán: És a sajtószabadság!) és a sajtószabadság (Derültség a jobboldalon.) azt jelenti, hogy az ország élni fog, az ország virulhat — mig az az egyoldalú kormányzati rendszer, amely itt megvan, jelentheti a pusztulást, ideig-óráig a vegetálást, — a nem-egyetemes törekvés érvényesítését azonban teljesen kizárja. A kormány itt egyoldalú reakciós osztálypolitikát folytat. Olyan politikát folytat, amely népellenes, amely kizárja a népet, amely nem ad jogot, a népnek nem teszi lehetővé a jogaival való élést, a kulturálatlanságot fentartja és amely felépiti' költségvetésébein is az egyoldalú osztat yszellemü előirányzatot és fentartja a' közvetettadóknak azt a rettenetes nagy súlyát és nagy sokaságát, amely itt van és amely agyonnyomja az embereket. Minthogy a költségvetés ilyen és mert a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következiki Urbanics Kálmán jegyző: Kállay Tibor! (Halljuk! Halljuk! a Ház minden oldalán.) Kállay Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam foglalkozott a közgazdasági politika és társadalmi élet számos kérdésével és jelezte ezekben a kérdésekben pártjának és sajátmagának ér-