Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-150

291 Az országgyűlés Mpviselöházának és az, hogy a megcsonkítás ilyen borzalmas mértékűvé vált. Ha ez a levél igaz, akkor most már megvan a hirhedt Vyx-féle jegyzék ma­gyarázata is és a ministerelnök felelős azért, hogy az ország határait szűkebbre szabták, mint amilyen a demarkációs vonal volt. Erre a kérdésre választ várunk. Választ várunk azért is, mert a Vyx-féle jegyzék döntő szerepet játszott Magyarország életében. A Vyx-féle jegyzék idézte fel a bolsevízmust, ez teremtette meg azt az állapotot, amelyben senki, sem a szociáldemokraták, sem a polgári pártok annak idején nem parték vállalni a Vyx-jegyzékben foglalt (kikötést, unert egyik sem akarta a demarkációs vonalnak azt a megszükitését, beljebbtolását vállalni, ame­lyet a Vyx-jegyzék követelt. Most azután ime magától Vyx-től az a hir jön, hogy a magyar arisztokraták kérték a határoknak, a demar­kációs vonalnak beljebbtolását. Magyar arisz­tokraták és gróf Bethlen István intéztek volna a tábornok úrhoz ilyen irányú kérelmet. (Tan­kovits János: Hagyjanak békét Bethlennek! Az egész ország bizallommal van iránta! A külföld is tudja! Örüljünk neki, hogy van egy Bethlen Istvánunk! Önök is örüljenek neki! — Bárdos Ferenc: Mi is az országhoz tarto­zunk! — Zaj.) T. képviselőtársam, én idézem... (Propper Sándor: Ez nem bizalom kérdése! Megírta, vagy nem, igaz-e, vagy nem? — Tankovits János: Tudja, hogy igaz-e, vagy nem igaz? — Propper Sándor: Azt sem tudom, hogy igaz, azt sem tudom, hogy nem igaz! — Meskó Zoltán: Vyxnek kibeszélése az egész! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Tankovits János: Épen ez kell nekünk a külföld előtt! — Rothen­stein Mór: Tehát meg kell neki adni a választ!) Farkas István: Én tényeket állítok, tessék megcáfolni. (Tankovits János: Tudjuk nagyon jól, ki csonkitotta meg az országot! Ne keres­sünk bűnbakot!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Bárdos Ferenc: Önök keresik a bűnbakot! Azt mondják, hogy mi vagyunk az okai! Ez csak válasz erre! — Tankovits János: Ki ment el Belgrádba felajánlani az országot?) Elnök: Tankovits képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sán­dor: Ördögöt ajánlották fel az országot! Szó sincs róla! — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Propper Sándor képviselő urat is kérem, ne méltóztassék állan­dóan közbeszólni. (Tankovits János: Tagadják le, ha nem igaz;! — Propper Sándor: Ki irta alá a trianoni szerződést? Az volt a messzebb­menő! Ki ment el Párizsba? — Tankovits Já­nos: Ugyan! Ugyan! — Nagy zaj.) Propper kép­viselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni, mert kénytelen leszek rendreutasi­tani. (Propper Sándor: A jobboldal provokál! — Rothenstein Mór: A jobboldal most kiment!) Ne méltóztassék az elnököt kötelességére figyel­meztetni. Mindkét irányban egyenlően teljesí­tem kötelességemet Farkas István: T. Képviselőház! A minis­terelnök ur debreceni beszédében külpolitikai vonatkozásban a következőket mondta (ol­v\assa): »Magyarország részéről semmi aka­dálya sincs annak, hogy bármely szomszédos államhoz való viszonyunk Javítására töreked­jünk. De ez. csak állani és állam közti tárgya­lások révén lehetséges, nem pedig ugy, hogy Magyarország egyszerre tárgyaljon a kisen­tente összes államaival«. A jó viszony megteremtésének nézetem szerint más meghatározása van, mint ahogy 150. ülése 1928 március 27-én, kedden. azt itt a ministerelnök ur meghatározta. A jó viszony megteremtésének nézeteim szerint első­sorban az az alapfeltétele, hogy a kormány milyen álláspontot foglal el a Habsburg-kér­désben. A Magyarország iránti bizalmatlan­ságnak egyik legfőbb oka a Habsburg-kérdés és éhben a kormánynak nincs nyilt tiszta állás­pontja. A kormány itt nem helyezkedik olyan nyilt álláspontra, amilyenre helyezkednie kel­lene és nézetem szerint ez a legnagyobb baj. Nézzük meg tehát, hogyan áll a Habsburg kér­dés, mi ez a magyar életben és vájjon vállal­ják-e megint a Habsburgokat ugy, mint ahogy vállalták azelőtt tisztán azért, hogy a Habsbur­gok érvényesüljenek és e mellett azután az ország és az ország népe tönkremenjen, csak legyenek meg a Habsburgok. Magyarországon a Habsburgok elleni küz­delem olyan régi, mint maga a Habsburg-ura­lom; együtt kezdődött a Habsburg-uralommal. A Habsburgok épen ugy nem képviseltek kez­detben magyar nemzeti szempontokat, mint ahogy nem képviseltek később; nem képvisel­nek ma és nem képviseltek a háború alatt sem magyar nemzeti szempontot. Érdekük egyenesem ellentétben állt Magyar­ország nemzeti érdekeivel, Ma,gyarorsaág aspi­rációival. Elég utalnom 1848-ria. a. magyar sza­badságharcra; elég utalnom arra, hogy már 1849-ben trónfosztottá tették a debreceni forra­dalmi országgyűlésein : elég utalnom arra, hogy itt a Habsburg unaHom mindi«: olyan volt, amelyből vagy a népnek vagy az országnak, de valakinek mindig baiia lett; elég utal nom arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában a Habs­burgok az egyik népet, az egyik nemiztetet min­dig kijátszották a másik ellen. Politikájuk ea volt, erre építették aizt fel. azért tudtak uralmon lenini. A mlagyar főurak, a magylar főpapok min­dig ragaszkodtak a Habsburgokhozs mert elő­jogaikat biztosították s azért ragaszkodnak ma is hozzá,, hogy aaok a kiváltságok, azok az elő­jogok, amelyek uralmat biztosítanak számukra itt bent lefelé a néppel szemben, meglegyenek. Ezen a gondolkozáson, ezen a Habsburg-politi­kán keresztül Magyarország a jövőben csak tel­jesen elvérezhet, mert az uj idők sízelleme, amint aa előbb kifejtettem, a régi gazdasági és feudá­lis berendezéseiket nem tűri meg. Nincsenek is meg már azok a termelési formák és módok. amelyek itt fentairtanák és az országon belül erősítenék ezt az álláspontot. T. Ház! A Kossuth Lajos által fogalmazott függetlenségi nyilatkozatban, amelyet 1849-ben a törvényhozás kiadott, amikor detronizálták a Habsburgokat, a következőket, olvashatjuk: (Olvassa): »De ezen dinasztia, mely egy uralkodót sem mutathat fel. ki népei szabadsá­gában kereste volna, eredét és dicsőségét, a ma­gyar nemzet irányában firól-fira a hitszegés poli­tikáját követé s vagy nyilt erőszakkal azon dol­gozott, hogy ez országot törvényes önállásától s alkotmányos szabadságától megfosztva, a már elébb minden sziatbadságukból kivetkéztetett császári tartom anyai val egy közös szolgaságba összeolvassza ...« . Később : »Hiába, omtá vérét nemzetünk ezen házért, vialaihányszor aiz veszély­ben forgóit; hiába áldozott a dinasztiának csa­ládi érdekeiért annyit, melynél többet nemzet nem áldozhat soha királyaiért; hiába, felejté túlzott nagylelkűséggel minden ujabb Ígéretnél a multak sebeit: hiába ápolt kebelében oly tör­hietlen hűséget királyiai iránt, laime'ly még' ia szenvedések közt js ai vallásosságig elmélkedett: ; a Habsburgi és utóbb a Habsburg-Lothringeni

Next

/
Oldalképek
Tartalom